Az Euró Ligát már láttuk.
Most nézzük a 2009/10-es Bajnokok Ligáját a pénz tükrében. Hihetetlen összegek. Bevezetésképp: sejtik-e az olvasók, hogy a csoportküzdelmekben résztvett Debrecennek mennyit hozott a BL előző szezonja? Pontosan 8 millió 966 ezer eurót. Több milliárd forintot! Ezért érdemes az európai elitbe kerülni!

Nagy siker az UEFA Európa Liga
12 csoportban 4-4 csapat, szemben a volt UEFA Kupa 8 csoportos 5 csapatával.
Centralizálták a TV jogokat és az UEFA Bajnokok Ligája mintájára osztották szét a bevételt a résztvevők között. Óriási siker lett a következmény.

A 8:8 elleni játékok jó begyakorlási lehetőséget jelentenek az edző számára. Abból kell kiindulni, hogy a megtervezett edzésre egy olyan létszám jelenik meg, ami lehetővé teszi, hogy csapat-taktikai gyakorlást tudjunk levezetni. S ehhez a 2 x 8 fő (esetleg két kapussal) nagyon jó lehetőséget kínál.
Milyen előnyökkel lehet felépíteni ebben a játékformában (8:8 ellen) a játék támadó- és védekezési részét?

A három „térfélen” szervezett begyakorló játékokat háromharmadosnak, vagy háromudvarosnak is szoktuk nevezni. Ezek a játékok elsősorban taktikai jellegűek. A három pályaterület igen sok lehetőséget biztosít az edzőknek a különböző védekező és támadó taktikai feladatok begyakorlására. Ráadásul ezek a játékok „alkalmazkodnak” a legjobban a játékosok létszámához, mivel az edzők taktikai elképzeléseiknek megfelelően állíthatók fel a játékosok a védő-, a középső- és a támadóharmadban. További variációs lehetőségek vannak a pálya szélességi és hosszanti méreteinek a kialakításával.

Bevezetésként néhány gondolat a TRX-szel kapcsolatban: él,- és utánpótlás labdarúgóknak egyaránt ma már kihagyhatatlan. Szakavatott tréner számára manapság a különböző erősítő gépek mellett, a legfontosabb edzéseszköz. Az amerikai erőnléti edzők által legjobbnak tartott fejlesztő eszköz. A Men’sHelath magazin (a világ vezető izomerősítéssel foglalkozó szaklapja) 2009-ben a „Legjobb izomerősítő felszerelésnek” (szabad fordításban!) minősítette a TRX felfüggesztést. A TRX-et az amerikai haditengerészet elit csapata fejlesztette ki, de mára az egyik leginnovatívabb fitness eszközzé vált világszerte.

A három harmados játékokat bemutató sorozatunk második részében, ezen játékok gyakorlásának „magasabb” szintjét mutatjuk be. Ebben a részben olyan taktikai feladatokat oktatjuk majd a játékosainknak, amelyben a játék ritmusváltásának a kihangsúlyozása a döntő. Ezekben a formákban a támadók látszólag „céltalanul” adogatnak a védelmi harmadban, vagy a középső harmadban, mintha „csak időhúzás” lenne a céljuk.

„Az edző a test és a lélek mérnöke. Pontosan tudnia kell az útmutatása szerint végzettek hatását." A legendás Rinus Michels tanította így. A gyakorlás mentális teher nélküli felszabadult próbálkozás sorozat. Időhatárokhoz nem kötött. Felkészülni valaki, vagy valamelyik csapat ellen kell. Minden momentuma teljes koncentrációt igényel. Óriási mentális követelményt jelent. A legapróbb részletekig fel kell készülni a várható összecsapásra. A napi elfoglaltság is akkor válik hasznossá, ha nem folyik minden össze. Adni kell lehetőséget a felszabadult gyakorlásra, önépítésre, fizikumot karban tartó terhelésre és nyugalmat biztosítani a „tiszta agyat” követelő felkészülésre: elemzésre, összehasonlításra, mérlegelésre.

A labdarúgó játékosok nem azért edzenek, hogy valahogy eltöltsék az időt az edzéseken, hanem azért, hogy a csapatjátékuknak megfelelően fejlesszék az összjátékukat, de úgy is mondhatnánk azért, hogy az edzéseken mindig tanuljanak valamit. A játékosoknak minden edzésen érezniük kell, hogy a szakvezetőjük, olyan célokat, feladatokat követel meg tőlük, amelynek a megvalósításával többek lesznek. Úgy egyénileg, mint a csapat tagjai.

A futballban a technika a labda feletti „hatalmat” jelenti. A labdabiztonság, a játékszer feletti uralom, a koordinált labdás mozgások a játékhelyzetek megoldásának alapfeltétele, amely csak a játékos technikai-taktikai tudásán keresztül jut érvényre. A „taktikai tudás” kifejezés viszont mit jelent? Azt jelenti, hogy a játékos - mint egyén - a csapat alapvető és fontos alkotórészeként, hogyan tevékenykedik. Az egyén a csapat szervezettségében jelenik meg! Nem önállóan, hanem csapattagként!

Meleg van, volt és még lesz is. Edzőink közül mindenki tudja, - hiszen az UEFA tanfolyamok anyagához tartozik - hogy az egészséges életvitelhez elengedhetetlen a megfelelő folyadékbevitel. A felnőtt embernek naponta kb. 2-3 liter folyadékra van szüksége. A sportolónak - fiatal- és toplabdarúgónak egyaránt - ennél még többre. A gyakorlati tapasztalat az, hogy még a sportolók többsége sem iszik elegendő mennyiségű folyadékot. Pedig ha a szervezet folyadékot veszít, a vízzel együtt ásványi sók is távoznak a szervezetből, amit pótolni kell. Amit csak vitaminokkal, ásványi sókkal, nyomelemekkel és vizet egyaránt tartalmazó változatos étrenddel és folyadékfogyasztással biztosíthatjuk.

A tapasztalat: az embernek a külvilágra való gyakorlati ráhatása alapján felhalmozódott ismeretek összessége, e ráhatás észleleti, gondolati eredménye, a külvilág érzéki tükröződése. A tapasztalat nagyon sokféle szintű lehet, az ösztönöstől a tudományos tapasztalatig. A tapasztalat alapján tárulnak föl a dolgok, jelenségek összefüggései, törvényszerűségei. Nagyon fontos szerepet játszik a haladásban, az elmélet és a gyakorlat fejlesztésében. A tapasztalati tanulása egy aktív fejlesztési út. Például az edző a tudást nem egy külső oktatótól kapja, hanem a saját próbálkozásának a feldolgozásából kapja.

A 4-4-2-es manapság talán a leggyakrabban alkalmazott játékrendszer. Európai topszakemberek szerint kimondottan flexibilis (alkalmazkodó és egyben könnyen változtatható) hiszen csak egy csapatrész adott minden esetben: ez a négy védő. Az előttük lévő középpályások felállása az ellenféltől és a saját csapat stratégiájától függően, edzője váltogatja. Lehet klasszikus a középpályások felállása, (angol módra) vonalban, de lehet középpályás söprögetővel játszani, lehet három középpályással és előttük egy szervezővel. Ugyanez vonatkozik a csatárokra is. Két szélső ék, vagy két belső ék, de lehet egy ék és mögötte egy „bolygó”, vagy árnyék ék.

Az előző részben az 5:3 elleni játékokkal kapcsolatban a labdabirtoklás és a játékritmus kapcsolatából indultunk ki és erre adtunk közre játékokat, gyakorlatokat. A mostani részben „tovább lépünk”, most az előző két cél kibővül a befejezés követelményével. Elöljáróban egyet feltétlenül le kell szögeznünk. Nagy betűkkel írjuk le: a JÁTÉKOKBAN NE KORLÁTOZZUK az egyéni elképzeléseiket, amennyiben azok mögött nem öncélúság, hanem egyéniség áll. Sőt ösztönözzük őket a valós tehetségük megmutatására.

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) (németül: Deutscher Fußball-Bund) a német labdarúgás irányító szervezete. Az európai szövetségek közül az egyik legszervezettebb. Az egyesületek (a tagok) öt nagyobb közigazgatási terület alapján szerveződnek, melyek további 21 Regionális alszövetségben tömörülnek. A vezető szerep természetesen úgy szervezeti, mint szakmai területen a DFB-t illeti, de mindegyik szövetségnek megvan a maga önállósága különböző szakmai programok lebonyolítására.

A támadó és védő játékok taktikai megoldásainak többségét gyakoroltathatjuk CSAK a játékterület egyik térfelén is, egy kapura. Ez a fajta játék a futball „grund" hőskorából maradt ránk, amikor is a játékosok létszáma állandóan változott, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy elkezdtek játszani, mire egyiküket hazahívták segíteni. Ezeket a játékokat nevezték el hőskori grundjátékosaink „viktoriázásnak”. Lényege, hogy „csak az egyik kaput használjuk. Ebben állt (védett) egy kapus, és a mezőnyben egymás ellen játszott két-három csapat is. Szabályok? Nos, azokat Ők maguk találták ki a helyi szokásoknak megfelelően. Ezek a szabályok sem voltak kőbe vésve”. (Schlosszer Imre)

Arsene Wenger nyilatkozta az UEFA topedzők egyik konferenciáján: „egy csapat fejlődésének az a mértéke és egyben az edzői munka művészete, hogy miként tud a csapatjátéka úgy fejlődni, hogy minél jobban előrefelé játszanak védő pozicióvesztés nélkül". Erre a legjobb szerkezet a 4-2-3-1 formáció. Az európai topligákban elsősorban a spanyoloknál és a franciáknál használják a legtöbbet ez a fajta felállást. Az angol élcsapatok közül a legjobbak is többször játszanak ebben a felállásban.