Az edzéseken olyan játékokat kell játszani, ahol a játékosok felismerik azokat a játékhelyzeteket, amelyeket a mérkőzésen is meg kell majd oldaniuk. Minél több megoldást ismernek meg ezekből a játékosok, annál eredményesebb lehet a támadójáték. Ugyanez a megállapítás érvényes a védekezésre is: annál sikeresebben állíthatják meg a támadást a csapatok, minél több játékhelyzetet és annak védő megoldásait, helyezkedési elveket ismernek fel. Eleinte megszabhatjuk úgy a támadók, mint a védők részére, hogy milyen megoldásokat próbáljanak alkalmazni. Később természetesen ezeknek a variációkat is lehet alkalmazni.

Etikai Kódex a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Kétségtelen, hogy a fiúk életében a sport, ezen belül a futball komoly szerepet játszik. A legfontosabb nevelő hatása, hogy biztosítja számukra a valahová tartozás érzését, biztosítja személyiségük formálódását, önbecsülést ad. Éppen ezért nagyon időszerű kérdés merül fel az edzőben, ha arra keresi a választ: hogy: miként nevelje a fiatal játékosait? Mire van szükségük, ahhoz, hogy a „választott hivatásukban” sikeresek legyenek, illetve milyen tulajdonságokat kell megpróbálnunk a fiúkba plántálni? Józan tanácsokra, letisztázott szabályokra van szükség, amelyek elsősorban nem határokat, kereteket jelentenek a srácok részére, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fiatal kiismerje magát (nagy betűkkel kiemelve) az ÉLETBE vezető úton. A közvetlen futball szakmai ismeretek átadásán túl az edzőnek a célja csak az lehet, hogy erős, jó érzésű fiúkat neveljen.

A mai futball egyik kiemelten kezelt problémája: hogyan tudja a labdát birtokló csapat megbontani az ellenfél „felállt” védekezését? Az alapvető cél elsősorban nem a létszámfölény kialakítása bizonyos pozíciókban, hanem - mindenekelőtt - a gólhelyzet kialakítása. A megoldás: az egyéni tudás (tehetség, zsenialitás és képzés) mellett a játékosok közötti összjáték szintjét kell minőségileg emelni.

Adogató (Joker) játékossal felépített játékok
A játékban a csapat tagjai közötti együttműködésben alapvető szerepe van a labdaátadásnak és a helyezkedésnek. A jól időzített átadás és az üres területekre történő „lemozgást” számtalan létszámfölényes és létszámhátrányos játékkal lehet „begyakorolni” Kisebb létszámú egymás közötti játékoknál mérkőzéseknél (2:2-től kezdve, 3:3, 4:4, 5:5, 6:6, 7:7-ig) célszerű játékszervezőkkel gyakoroltatni a játékosokat.

3:3 elleni játékok négy kapura.
Egy előre meghatározott játékterületen belül (mely lehet félpálya vagy annál kisebb) négy kaput helyezünk el. Ezzel egyrészt megnehezítjük a játékosok védekezését, hiszen egyszerre két kaput kell védeniük, a támadásban pedig megkönnyítjük a megoldási lehetőségeket, hiszen egyéni akcióval, súlypontfordítással választani tudnak, hogy melyik kapura támadjanak. Ezekben a játékokban a különböző támadó és védő taktikai megoldásokon kívül a technikai elemeket is mérkőzésszerű körülmények között gyakoroltathatjuk.

A céltudatos, élvezetes és fokozatos tevékenységek közé sorolhatók azok a játékok, amelyekkel biztosítani tudjuk a változatos edzéseket. Kerüljük az unalmas, lélekölő, sablonos és haszontalan gyakorlatok alkalmazását, amelyek nemcsak, hogy nem segítenek hozzá a játékosok készségének a fejlődéséhez, hanem előbb-utóbb még el is riasztják őket a foglalkozások látogatásától. Tudomásul kell venni, a játékosok akkor élvezik a futballt, ha olyan tevékenységet végeznek, amelynek játékcélja van.

Az edző nagyon sokat tud segíteni játékosa fejlődésében. A jól felépített, napi edzések alapvetően segítenek a játékosok egyéni készségeinek és képességeinek az érvényesüléséhez. Az igazán jó edző rávilágít a játék legfontosabb részeire. Melyek ezek? Mindenekelőtt a kombinatív játék alapelemeire, a labda nélküli mozgások fontosságára, a labdás technikai és taktikai gyakorlatokban érvényesülő törvényszerűségekre, de ide csatlakozik a játék látásának, és az előregondolkodásra való tanítás fontossága is.

Ha győzni akarsz, akkor lőni kell! A kapura lövés a játék legizgalmasabb része. A támadójáték legfontosabb része. A gól megszerzésére egy mérkőzésen sokkal több lehetőség áll a csapatok rendelkezésére, mint amennyi találat születik. Erre utalnak azok az edzői nyilatkozatok is, amelyek a mérkőzések után születnek. Szinte mindegyik arra utal, hogy „kihagytuk a helyzeteinket”, vagy „képtelenek vagyunk annyi gólt szerezni, mint amennyit kapunk, pedig a helyzeteink megvannak”.

Játékunkban a passzjáték az alapot, az összjáték viszont a játék egy magasabb szintjét jelenti. Aki a labdarúgás igazi szeretőjeként és szakértőjeként közelíti meg a futballt, annak nemcsak az egyéni megoldásokból esett gólok, cselek, lövések jelentik a játék igazi szépségét, hanem azok a közösségi megoldások, amikor a játékosok egymás gondolataiból építik fel a helyzetet és szinte az utolsó pillanatokban dől el, hogy góllal, vagy gól nélkül fejezik be a támadást, vagy a másik oldalról nézve a védőjátékosok magas fokú koncentrációjukkal és önfeláldozásukkal mentenek. Az előző fejezetünkben azt írtuk, hogy „célszerű a játékosok felkészítésében az összjáték minden elemét életszerűen gyakorolni.”

December közepén volt az a két napos szakmai továbbképzés, amelyet a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián tartottak az ottani edzőknek, illetve a társegyesületek szakembereinek. A Puskás Akadémia megadta a módját annak, hogyan fogadja a partneregyesületeit. Színvonalas program, neves előadók, professzionális körülmények, ezek jellemezték a felcsúti szakmai napokat. A közel 30 fő nemcsak az elméletet hallhatta, de gyakorlatban is megnézhette, kipróbálhatta mindazokat a fogásokat, praktikákat, amelyekről szó esett az előadásokon. A helyszínen résztvevők egyöntetű véleménye szerint „nagyon kreatív” társaság gyűlt össze, s ez még inkább hozzájárult az ott töltött két nap sikerességéhez.

Sokféle rúgófalat ismerünk. Valamennyi nagyszerűen fejleszti a technikát, tökéletesíti a labdakezelést, fokozza a lövő erőt, javítja a reakcióképességet. Azt is mondhatjuk, hogy a játékos számára ideális, fáradhatatlan edzőtárs (!) Segítségével nemcsak egyszerű, hanem összetettebb gyakorlatok is alkalmazhatók. A legsegítőkészebb „társ „ az edzésben. Segítségével megállás nélkül – akár „órákon” át lehet gyakorolni. Igaz a falról visszapattanó labdával kapcsolatban meg kell említeni, hogy „nincs” ritmusa. A fal nem képes lelassítani a labdát, mint ahogy nem képes felgyorsítani sem. De a fizika törvényei alapján a passzolás szögével egyező szögben visszaadja számunka a játékszert. Ez egy olyan tulajdonsága, amelyet a készségfejlesztő gyakorlásoknál jól ki tudunk használni.

Példa a gyakorlatból.
Minden utánpótlás nevelő egyesületnek képzési és nevelési rendszerrel kell rendelkeznie. Ez egy olyan alapdokumentum, amely rögzítésével az adott egyesület hagyományainak megfelelően a játék oktatási, képzési tartalmát meghatározza. Olyan alapdokumentum, amelyben egyesületi célokat és követelményeket fogalmaznak meg, amelyben meghatározzák az ismeretanyagot és azt a didaktikai módszert, amely segítségével elérhetik az egyesületi cél megvalósulását.

A játék talán leglátványosabb része. Amennyiben nem öncélú - akkor a támadásnak, labdabirtoklásnak egyik fő legfontosabb alkotó eleme. A jól cselező játékosok tudnak minden irányba és bármilyen sebességgel mozogni. Sőt, a játékra olyannyira jellemző ritmusváltásra is képesek. Robbanékonyak labdával és labda nélkül, ezen tulajdonságuk segítségével előnyt tudnak szerezni a védőjátékosokkal szemben. A jól cselező játékos nagy gondot tud okozni az ellenfél soraiban. Gyakran több védő figyelmét is leköti, így lehetősége van egy passzal a társait helyzetbe hozni, akiknek aztán nagyobb területük és több idejük van például a támadás befejezéséhez.

Örök igazság, hogy a lövésből lesz a gól. Ezért különösen nagy hangsúlyt kell fektetni az edzéseken azoknak a játékhelyzeteknek a megoldására, amelyekből kapura lövést lehet indítani. Előző anyagunkban már említettük, hogy a megfelelő technika használata elengedhetetlen, de legalább ennyire fontos (ha nem fontosabb) annak a pillanatnak a kiválasztása és bevállalása, amikor a labdát el kell lőni!

Szakembereink számtalanszor említették már, hogy az ötvenes években azért csodálta szinte az egész világ a magyar labdarúgókat, mert zseniális technikával, kreativitással rendelkeztek. Ez így is van, de ez nem „pusztán” a tehetséges játékosokon múlt, hanem azon a „felkészítési” mondhatnánk önképzési rendszeren, amelyet a játékosok a grundon szereztek meg. A napi öt-nyolc órás labdázás fejlesztette ki azokat a készségeket, amelyek révén eredményes és látványos volt a futballunk.