Az előző részben az 5:3 elleni játékokkal kapcsolatban a labdabirtoklás és a játékritmus kapcsolatából indultunk ki és erre adtunk közre játékokat, gyakorlatokat. A mostani részben „tovább lépünk”, most az előző két cél kibővül a befejezés követelményével. Elöljáróban egyet feltétlenül le kell szögeznünk. Nagy betűkkel írjuk le: a JÁTÉKOKBAN NE KORLÁTOZZUK az egyéni elképzeléseiket, amennyiben azok mögött nem öncélúság, hanem egyéniség áll. Sőt ösztönözzük őket a valós tehetségük megmutatására.

A megfigyelések alapján manapság már egyértelműen állítható, hogy a gólpasszokat szinte kizárólagosan a támadóharmadból adják. Vonatkozik ez még a brit csapatokra is, akiknek a játékstílusa némiképp eltér a dél-amerikai és az európai futballtól. Az utolsó átadások iránya jellemzően előre és oldalirányban történik. Érdekes módon az is egyértelműen megállapítható, hogy a gólhelyzetek előtt a védők, a vizsgált esetek 85 %-ban fölényben vannak a támadókkal szemben.

A támadó és védő játékok taktikai megoldásainak többségét gyakoroltathatjuk CSAK a játékterület egyik térfelén is, egy kapura. Ez a fajta játék a futball „grund" hőskorából maradt ránk, amikor is a játékosok létszáma állandóan változott, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy elkezdtek játszani, mire egyiküket hazahívták segíteni. Ezeket a játékokat nevezték el hőskori grundjátékosaink „viktoriázásnak”. Lényege, hogy „csak az egyik kaput használjuk. Ebben állt (védett) egy kapus, és a mezőnyben egymás ellen játszott két-három csapat is. Szabályok? Nos, azokat Ők maguk találták ki a helyi szokásoknak megfelelően. Ezek a szabályok sem voltak kőbe vésve”. (Schlosszer Imre)

Labdarúgásunk gyors és látványos felemelkedésének zálogai lehetnek a futballakadémiák. Az akadémiákon ugyanakkor nemcsak és nem elsősorban a minél jobb labdarúgók képzését tűzik ki célul az intézmények szakmai vezetői. Szinte mindenütt kiemelik, hogy olyan fiatalokat szeretnének nevelni, akik az élet más területén is megállják a helyüket. A választ a Nyugat-Európában évtizedes hagyományokra visszatekintő bentlakásos futballiskolákban vélik megtalálni a szakemberek.

A támadójátékban a szélen folyó játék nemcsak kiindulópontja a támadó játéknak, a védelem széthúzásának, hanem a védők középről történő kicsalogatásának is hatásos eszköze. Az alapvonal támadása a szélsőjátékon keresztül teremti meg a lehetőségét annak, hogy az ellenfél játékosait a védett kapu elé kényszerítsük. A szélsőjátékon keresztül, az alapvonaljátékra épített támadótaktikai módszernek a jellemzője, hogy a gólok nagy százaléka a le-, illetve kipattanó labdák értékesítéséből születik.

Játékunk lényege a gól, a győzelem. A gólok szakmai előzménye több mint 60 százalékban a beadás. Mondhatnánk: a jó beadás gólt szül. Ha a szélről érkező beadás megfelelően érkezik ma csatár elé, akkor már csak a befejezőn múlik, hogy a szurkolók összeborulnak a siker láttán, vagy bosszúsak a kihagyott helyzet miatt. Egyértelmű, hogy a legveszélyesebb hely, ahonnan be lehet adni a labdát az alapvonal. Ugyanis amikor az alapvonalról passzolják vissza a labdát a támadók a befejezéshez, akkor a védők szemben állnak a saját kapujukkal.

Játékunkban a passzjáték az alapot, az összjáték viszont a játék egy magasabb szintjét jelenti. Aki a labdarúgás igazi szeretőjeként és szakértőjeként közelíti meg a futballt, annak nemcsak az egyéni megoldásokból esett gólok, cselek, lövések jelentik a játék igazi szépségét, hanem azok a közösségi megoldások, amikor a játékosok egymás gondolataiból építik fel a helyzetet és szinte az utolsó pillanatokban dől el, hogy góllal, vagy gól nélkül fejezik be a támadást, vagy a másik oldalról nézve a védőjátékosok magas fokú koncentrációjukkal és önfeláldozásukkal mentenek. Az előző fejezetünkben azt írtuk, hogy „célszerű a játékosok felkészítésében az összjáték minden elemét életszerűen gyakorolni.”

A kezdő labdarúgókkal foglalkozó edzőkollégák rendszerint jelentkező problémája, hogy hogyan, milyen rendszerben állítsák fel játékosaikat a pályán, hogy jól működő csapatként működhessenek. Vagyis a játékosok elhelyezése a pályán az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legkönnyebb edzői feladat. Miért vetődhet fel a kérdés? Részint azért, mert alapvető futball játékelméleti ismeretekre van szükség, mely részint tanulható - tanítható - másrészt feltételezi az illető edző játékos múltbéli tapasztalatait, ismereteit.

A főváros, Montevideo hatalmas ünnepléssel köszöntötte a labdarúgó-világbajnokságon negyedik helyen végzett uruguay-i válogatottat, amely negyven év óta a legjobb eredménnyel tért haza. Egyes becslések szerint százezres nagyságú tömeg köszöntötte az utcákon a futballistákat, akiket mintegy négy órán át szállított egy busz a főváros különböző részein.

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) (németül: Deutscher Fußball-Bund) a német labdarúgás irányító szervezete. Az európai szövetségek közül az egyik legszervezettebb. Az egyesületek (a tagok) öt nagyobb közigazgatási terület alapján szerveződnek, melyek további 21 Regionális alszövetségben tömörülnek. A vezető szerep természetesen úgy szervezeti, mint szakmai területen a DFB-t illeti, de mindegyik szövetségnek megvan a maga önállósága különböző szakmai programok lebonyolítására.

Minden csapat igyekszik biztonságos védekezéssel játszani. Ez annyit jelent, hogy a közvetlen előtérére és a büntetőterület környékére a védelmet számbeli fölényben igyekszik megszervezni. Ilyenkor a védők valamennyi támadóval szemben elsősorban emberfogást alkalmaznak, bár a szűk területen belül az átadás-átvétel szabályai maximálisan érvényesülnek. Ez annyit jelent, hogy a labdás támadó játékossal szemben nemcsak egy védő van, hanem gyakorta már egy másik is „útban” van, hogy ha a támadó átjátssza a védőt, akkor a „segítő” játékos időben tudjon közbeavatkozni.

Arsene Wenger nyilatkozta az UEFA topedzők egyik konferenciáján: „egy csapat fejlődésének az a mértéke és egyben az edzői munka művészete, hogy miként tud a csapatjátéka úgy fejlődni, hogy minél jobban előrefelé játszanak védő pozicióvesztés nélkül". Erre a legjobb szerkezet a 4-2-3-1 formáció. Az európai topligákban elsősorban a spanyoloknál és a franciáknál használják a legtöbbet ez a fajta felállást. Az angol élcsapatok közül a legjobbak is többször játszanak ebben a felállásban.

A képzési folyamatban a nagy pályára történő átlépés előtti időszak igen fontos a fiatal játékosok képzésében. A nemzetközi trend ezt a szakmai feladatot a 11-12 év közötti korra teszi. Nehéz feladatokat kell ekkor megoldani az edzőnek, sőt a legtöbb esetben arra is fel kell készülnie, hogy bizonyos esetekben a játékosok vissza is eshetnek a fejlődésükben. Az új szakmai feladat legfontosabb lényege, hogy a játékosoknak hozzá kell szokniuk a nagyobb térhez, a nagyobb távolságokhoz, a több és összetettebb feladatokhoz. Éppen ezért a „még félpályás” vagy mondhatnánk kisebb területű játékok gyakorlásánál aprólékosan ki kell dolgozni a játék elemeit és ezeket aztán át lehet és kell is vinni a nagypályára.

Az edzéseken olyan játékokat kell játszani, ahol a játékosok felismerik azokat a játékhelyzeteket, amelyeket a mérkőzésen is meg kell majd oldaniuk. Minél több megoldást ismernek meg ezekből a játékosok, annál eredményesebb lehet a támadójáték. Ugyanez a megállapítás érvényes a védekezésre is: annál sikeresebben állíthatják meg a támadást a csapatok, minél több játékhelyzetet és annak védő megoldásait, helyezkedési elveket ismernek fel. Eleinte megszabhatjuk úgy a támadók, mint a védők részére, hogy milyen megoldásokat próbáljanak alkalmazni. Később természetesen ezeknek a variációkat is lehet alkalmazni.

Etikai Kódex a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémián. Kétségtelen, hogy a fiúk életében a sport, ezen belül a futball komoly szerepet játszik. A legfontosabb nevelő hatása, hogy biztosítja számukra a valahová tartozás érzését, biztosítja személyiségük formálódását, önbecsülést ad. Éppen ezért nagyon időszerű kérdés merül fel az edzőben, ha arra keresi a választ: hogy: miként nevelje a fiatal játékosait? Mire van szükségük, ahhoz, hogy a „választott hivatásukban” sikeresek legyenek, illetve milyen tulajdonságokat kell megpróbálnunk a fiúkba plántálni? Józan tanácsokra, letisztázott szabályokra van szükség, amelyek elsősorban nem határokat, kereteket jelentenek a srácok részére, hanem lehetőséget nyújtanak arra, hogy a fiatal kiismerje magát (nagy betűkkel kiemelve) az ÉLETBE vezető úton. A közvetlen futball szakmai ismeretek átadásán túl az edzőnek a célja csak az lehet, hogy erős, jó érzésű fiúkat neveljen.