Puskás Ferenc öröksége I.rész - 2.

/emberi méltóság/

Emberség

„ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket”
/Rudyard Kipling/

Az UEFA edzõképzés központi témája az edzõ személyisége. Honlapunkon is találkozhattak már Hitzfeld, Fergusson, Capello, Houllier, Lippi és más kiemelkedõ szaktekintély gondolataival, amelyek vezérelik napi cselekedeteiket.

Közülük egyikük sem, sõt egyetlen világklasszis futballista sem élte át azt, ami Puskásnak osztályrészül adatott.

Egy kirakatpolitikával és erõszakkal fenntartott rendszerben dédelgetett sztár, a forradalommal szétzúzott diktatúra utáni kiismerhetetlen helyzetben, teljes egzisztenciális, családi és egyéni bizonytalanság, majd újrakezdés egy tõle idegen, ismeretlen, bizalmatlansággal és hatalomféltéssel teli világban.

Mindez a gyengébbeket már összeroppantotta volna.
Õ helytállt, mert ilyen ember volt.
Életében minden történés lökte elõre karrierjében, teljesítményére serkentõleg hatott.

Megértette az embereket. Családját imádta, társait, barátait testvérként fogadta, szerette rajongóit. Az újságírókat, idegeneket elviselte,- de nem utasította el õket –, ellenségei nem voltak. Sokan voltak féltékenyek rá, de ezen Õ nagyvonalúan tovább lépett. Mindenkivel szemben õszinte volt. Pallérozatlan mondatai, véleménye, megjegyzései, észrevételei mindig ültek, helyén valók voltak.
Mindenki elfogadta, még ha esetenként nem is tetszett mondandója, de belülrõl elismerték: igaza van.
Nem írta körül a dolgokat.
Nevén nevezte.
Természetes viselkedése nem engedte, hogy kerteljen. Ezért volt mindig kiszámítható. Adni lehetett véleményére, támaszkodhatott rá mindenki. Rögtön ráérzett a bajra. Pillanatok alatt felismerte a leselkedõ veszélyeket, akár egy mérkõzés közbeni helyzetrõl, akár egy ember életérõl volt szó. Nem bírta elviselni az igazságtalanságot, az emberek baját magáénak érezte. Nyoma sem volt nála „ez nem az én szintem” kívülállóságának. Kivételes empátiával áldotta meg a teremtõ. Nem csak a hozzá közel állók, hanem a teljesen idegenek sorsával szemben sem maradt közömbös.
Megszállottként állt az elesettek mögé.
Mindezt csak kivételes személyiségének, emberi nagyságának, meggyõzõdéses hitének birtokában tehette.

Hiszünk benne, hogy a szakemberek merítenek mindebbõl.
Nem a kivételes szakmai tudás teszi a sikeres edzõt. Pontosabban nem csak az.

A tudás, mely a tanulás és a tapasztalatok bázisán mélyül el, a kiemelkedõ személyiség jegyekkel párosulva jut a csúcsra.

A ma magyar edzõje állandóan rágódik, pedig megpróbáltatásai, csalódásai nem mérhetõk Puskás életéhez kapcsolódó nehézségekkel.
Elmerül a részletekben, sokszor jelentéktelen dolgok miatt aggódva õrlõdik fel.

Counsilman az úszóedzõk „pápája” így összegez:
„Képesnek kell lennünk arra, hogy felismerjük a fontos dolgokat és azokkal foglalkozzunk, hogy minimálisra tudjuk csökkenteni a jelentéktelen dolgok szerepét munkánkban… Az X faktor... az a képesség, hogy meglássuk, mit kell tennünk és meg is tudjuk tenni azt… Dobjuk félre a részleteket és jussunk el a dolog lényegéhez.”

Empátia, nagyvonalúság, megértés – sorolni lehetne.
Errõl szól Puskás élete.
Öcsi egyik jellemzõjével foglalhatjuk össze egy szóban: emberség.

A Puskás életút és az abból eredõ örökség elemzésekor, szerkesztõségünk elhatározta, hogy ebben nem ad teret a sztoriknak, mert félreérthetõ következtetésekhez vezethetnek a felszínes érdeklõdõk esetében.
Most ebben a témában kivételt teszünk.
Mert ez az eset annyira jellemzõ Öcsire és mert tökéletesen igazolja az eddig elmondottakat.

Isztambul, 1995. szeptember 06.
Törökország – Magyarország válogatott mérkõzés.
Szövetségi kapitány Mészöly Kálmán, díszvendég, atyai tanácsadó Puskás Ferenc.
Taktikai értekezlet a mérkõzés elõtt.
Mészöly szokásához híven aprólékosan készül: meghatározza az ülésrendet, taktikát magyarázó rajzokat helyez fel. Hosszan elemzi az ellenfelet, csapatot hirdet, személyre szóló feladatokat ad.
Kérdések, hozzászólások?
Csend, majd pár bátortalan kérdés után Benkõ László elnök buzdít.
- „Öcsi mondj már Te is valamit a srácok szívesen vennék”- szólítja fel Mészöly Puskást türelmetlenül.

Vészjósló csend, majd a világ legtermészetesebb hangján végre megszólal Öcsi:
- „Kálmán! Mit vacakolsz itt ezekkel a rajzokkal. Kettõt tegyél hátra bekknek, a többit meg told fel spiccbe és
kész!”




Back to top