A Dinamo Kijev edzõtáborában Lobanovszkij egykori szobája nem tárulhat ki.
A honfoglalásra sietõ magyarok kijevi emlékoszlopától pár kilométerre építette fel gigantikus edzõtáborát a Dinamo Kijev korábbi elnöke, Hrihorij Szurkisz. A közel 20 millió dollárért épített létesítménybe csak külön engedéllyel lehet bejutni, de (most már alelnöki tisztségben tevékenykedõ) Szabó József segítségével körbejárjuk a pazar létesítményt.

Koncsa-zaszpa.
Máshol semmitmondó név, Ukrajnában viszont a félve tisztelt, már-már misztikus szentély, mert ide nem tévedhet be akárki.
Koncsa-zaszpán, Kijev központjától tizenöt percnyire, elzártan készül mindenkor a Dinamo Kijev soros mérkõzésére, idilli nyugalomban, négyhektárnyi fenyõerdõ közepén.

A négy éve elhunyt edzõlegenda, Valerij Lobanovszkij nevére átkeresztelt Dinamo-stadion elõtt találkozunk Rebrov menedzserével, Varga Sándorral.
„Beszél itt valaki magyarul, kérem?” – kérdéssel érkezik a megbeszélt találkozóra a kárpátaljai Visken született menedzser az egykori mester szobrához, majd irány a "báza". A valaha Mészöly Kálmán mellett a szaúdi válogatottnál is ténykedõ Varga rögtön meg is ragadja az alkalmat: pár kilométernyi autózás után megállunk, és megmutatja a honfoglalásra igyekvõ magyarok tiszteletére Kijev külvárosában állított emlékmûvet.

Újabb néhány kilométer után már távolról lehet látni néhány edzõpályát, majd a szigorúan õrzött komplexum kapuja kitárul.
Felliftezünk a hatodik emeletre, és végigvezetnek bennünket a szerinte Európában, de még a világon is egyedülálló edzõtáborban. Az épület tiszta márvány, az 1997-re elkészült komplexumra húszmillió dollárt költöttek. A fürdõköpenytõl a szökõkútig mindenhol ott a csapat címere, hogy mindenki tudja, ez a Dinamo birodalma.
A hatodik emeleten rögtön a taktikai értekezletre kialakított helyiségbe megyünk, a tábla ismert. A falon Lobanovszkij mester tanítása arról, hogy a különbözõ posztokon játszó játékosoknak hányszor kell minimálisan labdába érnie egy edzésen.

Lobanovszkij

Rebrov

Mint az összes szinten, a hatodikon is mozgásérzékelõ figyel a folyosókon.
A 609-es szoba a csapatot irányító Szabó Józsefé. Az 510-es szoba lakója Lobanovszkij volt, azóta senki sem költözhetett be oda – tiltott terület, elõttünk sem tárul ki az ajtó.
Erre a szintre járnak gyúrni a játékosok, az edzésprogramok személyre szabottak, erre külön edzõ figyel, és hogy biztosan zavartalan legyen a munka, száz gépen lehet erõsíteni.
Matkovszkij a mûtõnél félreérthetetlen karjelzésekkel mutatja, eddig és ne tovább, mert a steril környezetbe nem rondíthatunk bele. Mint kiderült, kisebb mûtéteket, szalag- és izomproblémák kezelését a helyszínen végzik.

A télikert után abba a szobába megyünk, ami "maga a csoda". Itt ugyanis a frissen mûtött betegek gyorsabban regenerálódhatnak, felépülésüket negyven százalékkal gyorsíthatja meg a magaslati, vagyis oxigénszegényebb levegõ. "A bolgár Peevet Németországban mûtötték, és felépülésére jó esetben is egy évet adtak az ottani orvosok. Peev eleinte csak beült ebbe a szobába, késõbb itt futott, súlyzózott, majd fél év múlva már a pályán volt" – árulta el Matkovszkij. Itt tehát még a sérültnek is élvezetes az élet, akkor is, ha aranykalitkában érzi magát.

A harmadikon lévõ masszázsszobákban három gyúró dolgozik, a játékosok közül mindenkinek van állandó segítõje. Itt vannak azok a csodagépek is, amelyek a NASA-tól érkeztek, és amelyekkel a futballisták erõállapotát mérik fel. A másodikon már jut idõ a szórakozásra is, de a pingpongasztal korántsem annyira közkedvelt, mint a biliárd, és kivált az orosz biliárd. A földszinti uszodában véletlenül nyitva hagyjuk az ajtót, az igazgató azonban figyelmes, gyorsan be kell húzni, különben harmincegy fok alá csökken a hõmérséklet, és ez szigorúan tilos. Az uszoda mellett van állószolárium, a többféle szauna már természetesnek tûnik.

Az étteremben százféle ételt szolgálnak fel, mindenki azt választja, amit csak akar, nincs elõírt étrend. Aki megcsömörlött a kaviártól, válthat lazacra.
A bemutató véget ért, a "manyezsrõl" viszont még nem ejtettünk szót. Ez az épület az újabb csoda. Csoda – egymillió dollárért. A csarnok egy szabályos méretû futballpályát rejt magában, és ha a Dinamo Norvégiában játszik Bajnokok Ligája-meccset, akkor az ottani idõjárást – hõmérsékletet és páratartalmat – könnyen elõidézik, egy nap sem kell hozzá. De akkor sem jönnek zavarba, ha egy hét múlva Madridban lép fel a csapat, mert pár óra alatt képesek átállni az ottani klímára is. A szakvezetõnek így sokkal egyszerûbb tesztelni a tanítványait, és Szabó József ezt rendre meg is teszi. A "manyezs" viszont még elõttünk sem tárult fel.

Forrás: Kárpáti Igaz Szó