Karácsonyi tanulmány szakembereknek

Mindent leírtak már a valóban örökrangadókról. A futball székesegyházaiban - a Barcelona és a Real Madrid stadionjaiban - vívott egymás elleni csaták igazi élvezői a helyszíneken lévők.

Szédítő látvány lepillantani a gyepre a felső szektorból a Nou Camp-ban.
Mintha a város építőművésze Gaudi álmodta volna így. Madridban a stadion pillére alatt elhúzó közút látványa teszi valószínűtlenné az építészeti csodát. Szurkolóiknak ez a Mennyország! Ha csapatuk győzelemre áll, mintha a Megváltó akarata érvényesülne. Ez évben is Karácsonyra esett a derbi. Most Katalónia fővárosa adott otthont a futballhívők miséjének Spanyolországban.

A játék, majd százezer ember előtt elragadó volt.
Nem is lehet más ebben a varázslatos hangulatú miliőben.. Minden pillanata élvezetet nyújtott.
Az edzőknek pedig szakmai tanulmányként szolgált ezen felül is.
Még azoknak is, akik előszeretettel hangoztatják – főleg Magyarországon – nekik már nem tudnak újat mondani a futballban.

Állítsuk sorba a történéseket.
A formációkkal kezdjük, rövid kommentárt fűzve hozzájuk.

Barcelona

Victor Valdez (1)
A védelmi négyes:
Puyol (5), Marquez (4), Militio (3), Abidal (22)

Marquez visszakerült, Puyol (jelképesen a katalánok megtestesítőjeként) a csapatban marad és jobboldalra kerül, mert hátul ez megengedhető. Milito kihagyhatatlan! Előre is játszik, gólokat fejel. Abidal a világ legjobbja posztján, helye megkérdőjelezhetetlen. Az áldozat Zambrotta a világbajnok. Kispadon ül. Egyedül őt meri kihagyni Rijkaard.

Középpályás védekező Toure (24)
Előtte szűr Xavi (6) a másik katalán (ő ráadásul jól is játszik) és Deco (20) aki segít a védőmunkában, de hosszú kihagyás és bizalomvesztés után szürke játékot mutat.

Elöl középen Samuel Eto’o (9)
Villanó gólvágóként az egeket ostromolta, amikor súlyosan megsérült. Már játék képes. Lobbanékony, érzékeny lelkületű. Rijkaard vele kezd.

A nimbuszában megtépázott Ronaldinho (10) balról indul, Iniesta (8) mindenhol.
Ő már Decot is kiszorította néhányszor. Védekezik, remekül szervez, kapura is veszélyt jelent. Diplomáciai okokból a legkihagyhatóbb a sztár miliőben, de szakmailag nélkülözhetetlen.

A kispadon Zambrotta, Henry, Krkic és Giovanni.
A legrosszabb, amit egy edző választhat!
Henry nyilvánvalóan sértődött.
Érthetően. Jelenleg még jobb, mint Eto’o.
Krkic és Giovanni öntudatlan tőrként Rijkaard hátában.
A helyi közönség imádja őket. Azonnal pályára követelik, ha akadozik a gépezet!
Ilyen atmoszférájú mérkőzésen azonban a rutin, döntő!

Henry szakmailag jobb megoldás lenne, de őt nem lehet a felbőszült közönség miatt a várva várt fiatalok előtt pályára küldeni.
Rijkaard belebukott a cseréibe.

Így szólnak a futball íratlan törvényei.
Aki kockáztat és nem jön be, vége van.
Aki a törvények szerint jár el és ez sem jött be, annak is, csak kicsit később.
Rijkard az utóbbival számolhat.

Azért is, mert a Real Madrid győzelmével, utcahosszal vezeti a tabellát.

Szakmailag kifogástalan egységet képviseltek, példás edzői vezénylettel.
Minden bejött, amit Schuster húzott.
Szerencséjük is volt, de ez természetes.
Az mindig az önmagában jobban bízó, vagy a játékosokra jobban támaszkodó mester oldalára áll!
Így volt ez most is Barcelonában, ahol megérdemelten nyert a Real Madrid 1:0-ra karácsony előestéjén.

Real Madrid

Casillas (1)
Ramos (4), Pepe (3), Cannavaro (5), Heinze (8)
A védelmi négyes most nem hibázott.
Közülük Pepe a legszilárdabb, valószínű rá épül majd a jövő védelme a Realnál.

Diarra (6) tanár a középpályás védő posztján.
Hibátlanul játssza meg a labdákat. Remekül helyezkedik, igazodnak hozzá a többiek, - mint Gattuzohoz a Milánban - a középpályás védekezésben.

Fegyelmezett két társa rézsút előtte Sneijder (23) és Baptista (19).
Az utóbbi kiemelkedő támadó játékot is nyúj, önbizalmát Schustertől visszaszerezve.

Raul (7) és Robinho (10) szélen és onnan belépve segítik a szervező játékot és kapura is veszélyesek a céljátékos Van Nistelroy (17) mellett.

A mester csúcson van. Hibátlanul vezette csapatát.
Egységesebb, összefogottabb a Real.

Gago és Sneijder cseréje mestermunka volt.
Stabilizálta a védelmet és magabiztossá tette a középpályás labda kihozatalt.

Parádés volt Robben bedobása is.
Ez sokak számára váratlan húzás volt, hiszen Robinho állandó fenyegetést jelentett a mindinkább fejetlenül kinyíló védelemmel szemben.

Mégis!
Schuster ráérzett arra, hogy az előre rohanás legalább olyan veszélyt rejt magában, mint az agyon biztosított kapu elé húzódás.
Robben biztonságot hozott a „kontrába”.
Veszélyességét megtartotta támadásban a Reál, de egyúttal kiszámíthatóbbá, biztonságosabbá vált játéka.

Schustert e téren még nem ismeri a futball szakma.
Kitűnő stratégának is bizonyult a rangadón és ez nagy sikereket jósol csapata számára.