Talán a legnehezebb csapatszervezési feladat, főleg ha szervező a céljátékos. A támadósor és a saját védelem közötti játékosoknak igencsak sokrétű feladatot kell teljesíteniük. Nem elég, hogy egy igen nagy pályarészt kell befutni, ezen területen belül meg kell tartani a labdát, elő kell készíteni a támadást, és adott esetben a csatárokat „használható” labdákkal kell ellátni. Ennél még több kell.
A labdavesztésre is fel kell készülni, rögtön vissza kell támadnia, adott esetben szabálytalansággal kell megakadályozni az azonnali ellentámadás lehetőségét, le kell biztosítani azokat a területeket, amelyeket a megszerzett labdával az ellenfél bejátszhat.
A felkészült középpályások látnak a pályán, tőlük láthatjuk a legjobb passzokat, de szereléseket is. Felérnek a támadás befejezéséhez, gólokat lőnek, mivel intelligens, alkotó játékosok.

Ezeknek a játékosoknak „hajlandónak" kell lenniük visszazárni, résztvenni a védekezésben és a támadás végén eredményesnek lenni.
Nagyon nehéz feladata van az edzőnek erre a posztra (posztokra) felkészíteni a játékosait.
A jó középpályásnak:

• észre kell vennie a területet: hol lehet hatékonyan játszani;
• észre kell vennie a helyzetmegoldás lehetőségét: mit, mikor, hogyan kell cselekedni a labda átvétele előtt, alatt és után;
• észre kell vennie a váratlant: mi az, amivel meg tudja lepni Ő és csapata az ellenfél jól szervezett védelmét, vagy az ellenfél védelmi kihagyását.

A védők gyűlölik, amikor a középpályások mélyből érkeznek lendülettel. Amikor egy játékost átjátszanak a középső területen, akkor rés nyílik a védelemben, mert a játékosra ki kell lépni, nem lehet behátrálni.

A feladatok begyakorlását az edző két feladattal „szervezheti meg”.

• Az egyik: alkotó, kreatív játékosokat képez, és általuk választott megoldási lehetőségeket építeni be a csapatjátékba;
• A másik: olyan játékokat, gyakorlatokat alkalmaz az edzéseken, amelyek elősegítik a játékhelyzetekben az alkotó megoldásokat.

Egy szakmai megállapítás biztos: a csapat a győzelmeket a csatároktól, vagy a kreatív középpályásoktól várja.

Gyakorlat

6:4 ellen + 2 játékos
Pályaterület: 30 x 30 m
Szabály: a hat támadó a négy védő ellen kétérintővel labdatartást játszik.
Amikor a védők megszerzik a labdát, akkor bejön a pályára a két külső játékostársuk, aki támadó volt és eladta a labdát, valamint a labdától legtávolabbi - most már - védőjátékos kimegy a pályán kívülre.

Feladat:

Kétérintős labdabirtoklás, a létszámfölényben lévő támadóknak be kell futniuk a védők közé és onnan egyérintéssel kell a játékba belépniük.

Megjegyzés: bemelegítő játékként is lehet játszani.

6:6 elleni játék + 2 kapus
Pályaterület: 70 x 50 m, a kapuk előterében 10 m-es sávval
Szabály: a 6:6 elleni játék alapfelállása: 5+1. A „plussz” játékos az ellenfél feltolt védelmi fala mögött mozog. A védelmi fal mögötti játékost kell megjátszani, aki megtartja, vagy visszapasszolja a labdát a középpályás társainak, vagy a mellé területre, mélységből beindulókat játssza meg. A legfontosabb, hogy nem adhatja el (passzolhatja el) a labdát. A kapus ezt a játékost nem támadhatja meg.

Feladat:

Kétérintős labdabirtoklás, a létszámfölényben lévő támadóknak be kell futniuk a védők közé és onnan egyérintéssel kell a játékba belépniük. A „plusz” játékos labdaérintése után, minden támadónak és védőnek szabad a mozgásterülete. Labdaszerzés esetén vissza kell passzolni a kapusnak a labdát, aki innen indítja a következő játékot.

Variáció:

• A kapus a „plussz” játékost is leszerelheti. Persze ez esetben a „plusz” játékos nem a kapus mozgási területén fogja mutatni magát, hanem szélső területek irányába.
• Labdaszerzés esetén azonnal lehet az ellenfél mögötti másik „plusz” játékost megjátszani.
• Ha a „plusz” játékosnak több érintési lehetőséget biztosítunk, akkor labdavezetéssel visszahozhatja a középső területre labdát, ebben az esetben egy másik társa mehet fel a védelmi fal mögé.