Mario Prata, a Youth Soccer Development Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója. A szakember Portugáliában születetett, fiatal játékosként igen szép karrier előtt állt. A Benficában nevelkedett, tehetségét mutatja az is, hogy tagja volt az U17 és U19 válogatottnak is. Egy súlyos sérülés miatt azonban kénytelen volt feladni élvonalbeli játékos álmait. A játék szépsége, a labda varázslata azonban „megfogta,” s már igen fiatalon döntött úgy: irány az edzői pálya.

Izgalmas feladatot vállalt fel, érdekes módon nem hazájában, hanem az Egyesült Államokban. Itt tervezett és szervezett meg egy minden igényt kielégítő Labdarúgó Akadémiát. „Engem felvillanyoznak a nagy feladatok, szerves része és irányítója kívántam lenni egy - Revolution-nak nevezett - új ifjúsági fejlesztőrendszernek. A célunk, hogy a legjobbakat válasszuk ki, és ezeket a játékosokat úgy fejlesszük, hogy legjobbakkal vegyék fel a versenyt. A tehetséget nem elég megtalálni, nagyon aprólékosan fejleszteni kell az egyéniségének a megtartása mellett, és ami nagyon fontos: mindig a legjobbakkal kell meccselni” - mondta Prata.

A Youth Soccer Development Labdarúgó Akadémia oktatási rendszerében kiemelt szerepet kap a technikai képzés, a technikai-taktikai játékelemek gyakorlása és a különböző játékrendszerekben való közös gondolkodás felépítése. Ebből a rendszerből választottunk ki egy témát: a „támadójátékos megjátszása az egy ékes rendszerben” címmel.

Mario Prata Labdarúgó Akadémiáján az európai gyakorlatot követi, ennek mefelelően a 12-13 éveseknél a 4-3-3-as, a 14-15 éveseknél a 3-4-3-as, míg a 16-17 éveseknél a 4-4-2-es játékrendszer oktatja és játszatja. Ezeknek a rendszereknek az alapja, hogy a játékosok úgy mélységben, mint szélességben közel helyezkednek egymáshoz és könnyen tudnak labdát kapcsolatot kialakítani egymással.
Az egy ékes rendszer oktatása a játékosok 17 életéve után esedékes, ugyanis ennek a rendszernek az oktatásához már ismerni kell a két, három csatáros rendszer (4-3-3-, 3-4-3) alapmozgásait és játékelveit. Az egy ékes rendszerben a játékosok mozgására a mélységi játék a jellemző. Alapvetően vonatkozik ez a labdás és a labda nélküli mozgásokra is.

A 4-5-1-es felállás alapvetően egy biztonsági védekezésből induló rendszert jelent. A négy védő elhelyezkedése a szokásos. A rendszer igazi erőssége, hogy nagy lehetőséget biztosít a középpályások elhelyezkedésére. A felállások variálásával hatékonyabbá tehetjük csapatunk védekezési rendszerét, de szervezhetjük úgy is a labdaszerzés esetén szerkezetileg is biztosítani tudjuk az azonnali támadás lehetőségét.

Példaként csak néhány felállást „említünk meg” rajzainkban.

Koordinációs gyakorlat
Cél: a játékterületen átadások, átvételek, labdáshoz közeli helyezkedések, illetve üres területre mozgás gyakorlása
Játékterület: 35 m x 45 m
Létszám: 4 fő játékterületenként

Feladatok:

• Átadások; átvételekkel és átvétel nélkül
• A területen a játékosoknak pontosan vagy területre, vagy lábra kell adogatni
• Kiemelten fontos a szélességi lehelyezkedések és a gyors mélységbe történő beindulások.

Játék: 6+1:6+1 ellen
Terület: 40 x 80 méter (három zónára felosztva), két hordozható kapuval
A csapatok alapfelállása: 1 kapus - 2 védő - 3 középpályás -1 ék;

Szabályok:

Támadásban:

A védő harmadból EGY játékos léphet fel a középső zónába, (vagy a felpasszoló a labda után vagy a társa)
A középső zónából CSAK egy játékos léphet feljebb a támadó zónába;

Védekezésben:

A védekező csapat játékosai NEM léphetnek vissza a mögöttük lévő zónába, (vagyis nem mehetnek vissza segíteni a középső vagy a védő harmadba).

A „magányos" ékjátékos feladatai:

• Felismerni a játékba avatkozás lehetőségét. (Mikor kell visszalépni? Mikor lehet üres területre beindulni?)
• Felismerni az érkező labdával kapcsolatos lehetőségeket. (Mikor lehet átvenni, Mikor kell a labdabirtoklás érdekében megtartani vagy visszapasszolni a labdát, mikor lehet az egyéni „cseles” megoldásokkal próbálkozni)
• Felismerni, hogy egy labdás kapcsolat nélküli elmozgással hogyan tudja segíteni a támadás felépítését.

Játék: 7+1:7+1 ellen három zónában
Terület: 40 x 80 méter (három zónára felosztva), két hordozható kapuval
A csapatok alapfelállása: 3 védő – 3 középpályás – 1 ék

Szabályok:

Támadásban:

A támadó zónába bármelyik – védő illetve középső – harmadból is be lehet juttatni a labdát.
A védő harmadból csak KÉT játékos léphet fel a középső zónába, (vagy a felpasszolt labdával, vagy a társa, tehát minimum egy védő marad ezen a területen)
A középső zónából KÉT egy játékos feljebb léphet a támadó zónába; tehát minimum egy középpályás marad ezen a területen)

Védekezésben:

A védekező csapat játékosai NEM léphetnek vissza a mögöttük lévő zónába (vagyis például nem mehetnek vissza segíteni a középső vagy a védő harmadba)

A játékosok feladata:

• Az előbb ismertetett ékjátékos feladatai
• Felismerni az időt és a területet a labda támadózónába juttatására és a támadás gyors befejezésére
• A felpasszolt labdával be kell fejezni a támadást, vagy továbbra is birtokolni kell a labdát, egy esetleges labdaelvesztés nagy lehetőséget ad az ellenfélnek, hiszen védőjátékosai nem léphetnek vissza, így labdaszerzéskor létszámfölényben vannak
• Ha a labdát visszajátsszák a védő illetve a középső zónába a fellépő játékosoknak vissza kell futniuk az eredeti zónájukba.

Megjegyzés: a második és a harmadik játékoknál a középpályás játékosok alapfelállását a cikkben említett variációknak megfelelően változtathatjuk. A játékosok létszámát is növelhetjük (tehát 8:8, 9: 9 ellen).