A teljesítmény összetevők fejlesztése alapján anyagunk első részében a német labdarúgásban a szakemberek három korcsoportot határoznak meg: 1. Az alapok lerakása (Grundlagentraining – Az alapok edzése, mely 10 éves korig tart) 2. Az alapok edzése – (Aufbautraining – A játék felépítés edzése, 10-14 éves kor között. (10-12 és 13-14 évre bontva) és a 3. A teljesítmény edzése (Leistungtraining – 14-18 éves kor között (15-16 és 17-18 évre bontva).

2. Az építkezés időszaka – Aufbautraining – 10 – 14 éves kor között

A prepubertás és a pubertáskor.
A serdülés, a serdülőkor olyan fejlődési szakasz, amikor a gyermek szervezetében a felnőtté válás lépcsőfokait jelző fizikai változások mennek végbe. Amikor a kisgyermekeket elnéző jóindulattal támogatjuk, amikor a foglalkozások során esetlen próbálkozásokat tesznek a labdával való bánni tudás útján, addig a serdülőkkel sokszor ingerülten, kurtán bánunk el. Miért?
Mert képesek vagyunk abba a hibába esni, hogy kicsinyített felnőttnek tekintjük őket.
Ez a legfontosabb gondolatsor az elkövetkezendő négy év képzési folyamában.
Sorsdöntő évek!

10-14 éves kor között nemcsak a látható testi változásokat nehéz felfogni, a lelki-értelmi változásokat még nehezebb az edzőnek analizálni. A srácok felkészültebbé válnak bizonyos dolgokra, megerősödnek, megügyesednek, eddig elképzelhetetlen teljesítményekre lesznek képesek.
Egy biztos ez a legjobb „tanulási időszak”.
A futball összes technikai elemét meg lehet és meg kell tanítani, méghozzá változatos körülmények között, játékokban alkalmazva.

(Megjegyzés: Na, ez az a terület, ahol nagyon sokat változott a német labdarúgás oktatási rendszere. Régebben ebben az időszakban már a terhelési elveket hangsúlyozták. Az edzésélettani értékek megalapozása volt a döntő, a játéktudás, a játék ritmusának kialakítása és a játékhelyzetekben való döntés elsődlegessége helyett. Most már ők is tudjék, hogy totálisan elhibázott volt az edzéseken a maximális pulzus és a VO max. értékeit vették alapul, a játék oktatása helyett. Időben eszméltek fel!)

A képzési rendszer kidolgozói kihangsúlyozzák, hogy ebben az időszakban kell a technikai készség fejlesztésnek minden elemét oktatni, gyakorolni. A test és karok közti kapcsolat / a lábakra kedvező koordinációs ideg-izom kapcsolat előkészítése és kialakítása jelentkezik alapfeladatként. Fontos, hogy a tanult, gyakorolt technikai készségeket és magatartásformákat a képzési folyamatban ne csak oktassuk, hanem rögzítsük, erősítsük a játékos gondolkodási rendszerében.

A 12 éves kor utáni időszakban a játékosok dönteni akarnak, sokszor egyedül.
Önérzetesek!
Önállóak akarnak lenni, ezért nagyon nehéz közvetlenül tanácsot adni számukra. (Ez tipikusan pre/pubertáskori „tünet”). Az, amit az edző mond, hallják, de az érzelmi világukat már nem mozgatják meg annyira erősen.
A játékosok számára az örömfutball megmarad, de egyre több a kétség bennük.
Félnek a kudarctól.
Ezen érzelmekre oda kell figyelni és tovább kell erősíteni a játék, a közösségi iránti szeretetet és tiszteletet. Fontos tevékenysége az edzőnek a szülői hatás megfelelő irányba terelése.

(Megjegyzés: úgy Németországban, mint Angliában az edzésekre nem is engedik be a szülőket. Van részükre egy kávézó, ahol megvárhatják a gyermekeiket, de a szakmai foglalkozásokon nem vehetnek részt. Nagyra értékelik a szülői támogatást, de vannak bizonyos alkalmak, amikor megkérik őket, hogy ne is jelenjenek meg)

A következő célok tartalmazzák az építkezés időszakában az edzéseket:

11-12 évesek
A korosztályra jellemző „építkezési" elemek közül elsősorban a játékokat emeljük ki, nem csökkentve a koordinációs és felépítő gyakorlatok (pl. 2, 3, 4 játékos kapcsolata) jelentőségét és szerepét.

Két zónás labdabirtoklásra felépített kapus nélküli játék. (Játssz két mezőben) 5:5 elleni játék két zónában, eltérő alapfelállásban. Az egyik térfélen 3:2 ellen, míg a másikon 2:3 elleni játékot szervezünk. A játékterület 40 x 20 m. Játékelvek: Támadásban: labdabirtoklás, átadások, átvételek, labdás felé és üres területre lehelyezkedések. Kényszerítők, hármas kényszerítők, védőnek háttal labda vissza passz, védőnek háttal lefordulási lehetőség keresése … stb. Védekezésben: védő létszámhátrányban területvédekezés, labdás felvétele, biztosító társ helyezkedése. Védő fölényben: letámadás, labdás játékosok nyomás alatt tartása.

6:6 elleni labdabirtoklás + 1 Joker játékossal, aki a középkörben helyezkedik el és akit a két csapat (piros és kék) játékosainak kell megjátszani. Ennek a középső játékosnak a feladata: annak a csapatnak a tagjait kell megjátszania, akitől a labdát kapta. Mindkét csapat (piros és kék) játékosainak a feladata, hogy sok átadással, átvétellel, labdavezetéssel megtartsa a labdát és a kezdőkörben lévő „Joker” játékost játssza meg. Fontos csapat és játékszervezési kérdés: a játékterület benépesítése!

Cselezz a vonalon át! 3:3 elleni játék Játékterület: 30 m x 15 m Minden játékosnak egy meghatározott embere (párja) van az ellenfélből. Labdatartásos játék közben, egy edzői jelre (síp, kiáltás) a pálya rövidebbik oldalán ki kell vezetni a labdát. A labdabirtoklás közbeni labdaérintések száma eleinte nincs korlátozva, a későbbiekben a meg lehet szabni a három, illetve két érintést. Természetesen a sípszó utáni labdavezetésnél ez a szabály már nem érvényes.

6:4 elleni játék A nagypálya egyik térfelén a büntetőterület előtt 10 méterre bójákból vonalat jelölünk ki. E vonal előtt helyezkedik el a 4 fő védőjátékos. A pálya képzeletbeli hosszanti tengelyének két oldalán van 3-3 támadójátékos. Az egyik hármasnál van a labda, akik adogatásokat, átvételeket hajtanak végre helyezkedő mozgás közben. Amikor a túlsó oldali támadókhoz rúgják át (forgatják át) a labdát a játékosok felgyorsítják a ritmust. Ezután a védőfal mögé passzolják be a szélen a labdát. Ekkor fordulhatnak meg és védekezhetnek a hátvédek. A támadást be kell fejezni! A támadók közül hárman érkeznek a kapu elé, ketten a kipattanóra helyezkednek. Amikor a védők labdát szereznek: vagy kirúgják a labdát a kapuelőtérből; vagy kevés passzos összjátékkal kihozhatják

2 x 6:3 elleni játék Játékterület: 2 x 16x16 m négyzet, közte egy 4 méteres „üres" sáv. Három 6 fős csapatra osztjuk a játékosokat. Az egyik játékterületen 6:3 ellen (6 piros támadó, 3 kék védekező) a másik játékterületen 6 sárga játékos várja a labdát + 3 fő kék védőjátékos a 4 méteres „üres" sávban várakozik. Szabály: az egyik térfélen történő 6:3 elleni labdabirtoklás után meg kell játszani a túlsó oldali támadókat, akikre a labda érkezésével egyidőben az üres sávokban helyezkedő 3 kék védő letámadással „ráront". Az előző térfélen levő eddigi 3 védő az üres sávba fut. Feladat: A labdabirtoklásban a hat támadónak meg kell oldani: a labdáshoz közel helyezkedést (1-2 átadás) a mélységbe bemozgó játékostársuk megjátszását (5-6 átadás) a rövid átadások utáni hosszú oldali váltást (5-6-7 átadás) Védekezésben: labdához közelkerülés, együttes védőmozgások hosszú átadásnál a labdásra letámadás és a lehetséges átadási irányok lezárása

13-14 évesek
A korosztályra jellemző gyakorlási anyagból elsősorban a kapura lövésre mutatunk be gyakorlatokat, nem csökkentve a többi képzési elv jelentőségét és szerepét.
A kapura lövést a képzésben a németek kiemelten kezelik. Technika, dinamika és helyzetfelismerés. Ez a három dolog az, ami egy sikeres lövéshez szükséges. Ezt a három dolgot kell figyelembe venni. Közöttük is egyfajta „oktatási sorrendet” állítottak fel. A legfontosabb a mielőbbi helyzetfelismerés, majd a pontosság és végül az erő növelése.
Mindig teremtsünk időt arra, hogy a kapura lövéseket gyakoroltassuk. Lehet külön edzésegységben, lehet játék feladatok között, lehet egyéni foglalkozás keretében és lehet versengések keretében is. Külön jelentőséggel bír a kapu érzékelésének a kérdése is. A gyakorlások közben ne csak a stabil nagykaput használjuk célként, hanem a hordozható kapukat is alkalmazzuk az edzéseken. A kapu helyzetének állandó érzékelése nagyon fontos szempont a helyzetfelismerésben.

4 x 3 fős csoportban kapuralövési verseny Szervezés: Játékterület: félpálya, egy hordozható kapuval, a kapuk előtti büntetőterülettel (egy igazi és egy „képzeletbeli" büntetőterület van) és egy szabad kb. 15 méter széles sávval. Játékosok: 4x 3 fős csoport (trikóval megkülönböztetve) A játékosokat megszámozzuk 1-12-ig és minden játékosnál van labda és a a szabad 15 méteres sávban labdát vezetnek, egymást „cselezik”, kerülik. Feladat: az edző hívó szavára egy-egy játékos a kitör a középső sávból és valamelyik kapus irányába fordulva kapura lő. A hívásnál az első szám a stabil míg a második szám a hordozható kapura vonatkozik. Verseny a csapatok között: melyik csapat ér el több gólt?

Kapura lövési alapgyakorlat - sok variációs lehetőséggel Alapfelállás: mint a képen Feladat: a büntetőterülettel párhuzamosan labdavezetés a pályán befelé, majd átadás a kapuval szemben lévő játékossal, aki visszapasszolja a labdát, a labdás kapura fordul és mélységi kényszerítőzik a kapunak háttal lévő játékossal, kapura lövés. Ezen gyakorlatnak számtalan variációja van. (lásd három játékös összjátéka)

Kapura lövés 3-as csoportokban Játékosok: 3 fős csoportokban, egy adogatóval és két induló játékossal Feladat: az indító játékosnál van a labda, majd az indító játékos előtt a labdás bepasszra keresztbe indul, majd az egyik befejezi a támadás; vagy a labdát kapó a társát hozza helyzetbe, aki kapura lő; vagy a labdsát kapó a társát hozza helyzetbe, akileteszi a labdát a mélyből érkező játékosnak, aki kapura lő; A gyakorlatot a büntetőterület környékén, a kapu irányában, bármilyen szögben lehet és kell is gyakorolni. Így a kapura lövési lehetőség széles lehetősége adott az edző és a játékosai számára.

Folytatjuk ... a német labdarúgó akadémia képzési rendszeréből III. résszel.
Az első részt ide kattintva itt is elolvashatja .