Mondhatnánk a legegyszerűbb játékelv.
Rutinos szakemberek azt tartják, hogy „ha nem tudsz passzolni, akkor nem tudsz játszani sem. Ha viszont még futni sem tudsz, akkor a jó passzolás teljesen felesleges”. Amíg az egyik oldalról nézve a passzolás a legfontosabb alapképesség, addig a másik oldalról ugyanezt jelenti a futás, a folyamatos helyezkedés. Óva intünk minden cikkünket olvasó szakembert arra, hogy pusztán csak az egyik vagy a másik oldalt emelje ki az edzési, a felkészítési folyamatban. Izoláltan nem lehet egyik képességet sem fejleszteni, mert a futball lényege a játék!

A passzolás „technikai elemének” végrehajtása - tehát az átadások, átvételek sorozata -  feltételezi a labdabirtoklás művészetét. A játékosok folyamatosan egymáshoz passzolgatva birtokolják a labdát, ezzel a tevékenységükkel megpróbálják kimozdítani az ellenfél védőit a helyükről. Ezáltal a védők elkapkodott szerelési kísérletekbe mehetnek bele, vagy kitámadhatnak úgy, hogy üres területet hagynak maguk mögött. A támadók aztán ide passzolhatják be a labdát, azután „csak be kell befejezni a támadást és GÓL!" ….
Mondtuk már: ez ilyen egyszerű ...

Feltétlenül meg kell azonban jegyezni, hogy a labda megtartásának a képessége nem jelenti azt, hogy az adott csapat mindig győzni fog. Erről több alkalommal írtunk és mutattunk be statisztikai adatokat. De az biztos, hogy csak akkor lőhetsz gólt, ha a csapatod birtokolja a labdát!

Ahhoz, hogy a labda kezelése külön figyelmet nem igénylő készséggé váljon, nagyon sokat kell gyakorolni. Az igazán tehetséges játékosok nem is gondolkodnak a labda fogadásán, csak azon, hogy mit fognak vele kezdeni. Így fontos másodperceket nyernek azzal szemben, akinek a figyelmét a labda érkezése, lekezelése, majd téri tájékozódása köti le. A labda érkezésének és továbbításának a gyakorlásához sok életszerű gyakorlat, sok játék, „kisjátékok” kellenek, a napi foglalkozásokban.

A „fuss és passzolj” szlogennek vannak szakmai alapelvei.
Melyek ezek?

• Minél nagyobb területet nyerni szélességben és mélységben – ezt kell befutni és passzolni (játszani)
• Mélységben gondolkodni, és ha lehet mélységben is passzolni – ezt kell befutni ….
• Pozíciójáték: széltében játszania meredek előreadások előkészítésére – ezt kell befutni …
• A jól megtervezett csapat és csapatrész felállás, pozíciós megőrzése, még a játékosok elmozgása esetén is.

Gyakorlatok:

Feladat: A „sárga mezben" lévő labdás játékosok előre, hátra, oldalra mozgás közben adogatnak - átvétellel, vagy átvétel nélkül - és eközben keresik a lehetőséget, hogy a bójákkal kialakított kapukba passzolják a labdát. Ezt a kaput a „fehér védő" játékos védi. Őt kell úgy mozgatni, hogy ezt a céljukat elérjék.

Feladat: A belső célkörben lévő játékost kell a külső körben lévőknek úgy megjátszani, hogy csak a körön kívül mozoghatnak. Gyakorlatilag 4:2 elleni játék, területtel korlátozva.

Feladat: Egymással szemben, bójákkal kialakított kapukra passzfeladatok. Az adogatási forma: kényszerítőpassz átadások, beindulásokkal, lehelyezkedésekkel két csoportban.

Feladat: Labdás játékoshoz kör alakzatban folyamatos lehelyezkedés és a labda visszapasszolása.

Feladat: Labdabirtoklás, adogatások 3:1 elleni játékban. A labdát birtokló játékosoknak a belső jelölt négyzetben kell a védőjátékost kijátszani. Az átadások után a támadónak vissza kell mozognia a saját helyezkedési (illetve indulási) területére.

Az említett gyakorlatok alapgyakorlatként foghatók fel.
Számtalan lehetőség kínálkozik, hogy ezt az alapot a hozzáértő edző "variálja", új és újabb feladatokat adjon a játékosai részére.
Arra kell a T. Kollégáknak figyelni, hogy az új variációknak a célja a következő legyen:

• Támadó játékosai törekedjenek a labdabirtoklásra;
• Az átadásoknak célja legyen. Tehát vagy oda passzoljanak, ahol van támadó, vagy oda amely területet a támadóknak be kell futni.
• A feladatok alatt kapcsolattartást kérjünk a játékosoktól. Vagyis ezen gyakorlatok, játékok edzői irányítása mellett követeljük meg, hogy a játékosok folyamatosan kommunikáljanak, beszéljenek egymással.