A csapatjáték begyakorlása egy vagy több játékrendszerben az egyik legnehezebb edzői feladat. Míg a technikai képzésnél, vagy a kondícionális felkészítésnél adottak a „gyakorlatanyagok”, addig egy játékrendszer oktatásánál komoly edzői tapasztalatra van szükség. Ugye ismerős az az edzőtípus, aki a csapat felállását, a játékosok feladatait, a játék nyújtotta lehetőségeket a mágnes táblánál csodálatosan átélve, mindenki számára elmondja, berajzolja a mozgásokat, de ennél az „edzői teljesítménynél” meg is áll, mert nem képes többre.Pedig egy játékrendszer begyakorlásához nem csak és kizárólagosan a szóbeli magyarázat szükséges. A pályán kell begyakorolni a védekezés és a támadás elemeit.


Össze kell dolgozni a csapatrészeket, a védőket, a középpályás biztosító játékossal, a labda helyzetétől függő csapatmozgásokat … Szóval sok szervezni és tennivaló van az edző számára.

Az egy csapatban játszó játékosok taktikai ismereteinek azonos szintre hozása igen fontos, mivel csak ezen az úton biztosíthatjuk az együttműködés zavartalanságát. Minden játékosnak ismernie kell az együttes megoldásmódokat és azokból következő szerepköri taktikai feladatokat is. Az ismeret azonban nem elegendő, lásd gondolatunkat a bevezetőben: nem a tábla előtt kell megismernie a játékosnak a feladatát, hanem a gyakorlatban, a pályán kell tudatosítani a feladatokat, az alapmozgásokat.

Nagyon fontos, hogy a gyakorlat szerepét a játékrendszer felépítésének a folyamatában kiemeljük:

A játékosok taktikai ismereteit, a személyiségükkel, egyedi jegyeikkel összefüggésben úgy kell fejleszteni, hogy az együttes viselkedés (csapatmozgás, csapatrészek közös védekezési és támadási tevékenysége) kívánalmainak megfeleljenek.

Ez annyit jelent, hogy valamely játékrendszer betanításakor:

• az alkalmazott koordinációs gyakorlatokat;
• a célzottan felépített kis játékokat és ezen játékokban meghatározott játékelveket;
• a csapatrész gyakorlatokat;
• az edző és gyakorló mérkőzéseket;

fel kell építeni és gyakorolni kell!

A képzés folyamatában soha ne feledkezzünk meg arról az ismeretünkről, hogy a feladatul szabott taktikai anyag a játékban kizárólag csak a gyakorlás útján épülhet be. A taktikai feladatok „megoldási készségeit” nem a mágneses táblákon való, sokszor zavaros elméleti magyarázatokkal, hanem zavaró körülmények között végrehajtott választásos döntést igénylő edzéseken, begyakorló mérkőzéseken fejleszthetjük, illetve rögzíthetjük.
Azt se felejtsük el, hogy a legjobb készségfejlesztési lehetőség: a MÉRKŐZÉS!
De minden mérkőzésre fel kell készíteni a játékosokat.

Az edzéseken, edzőmérkőzéseken gyakorolt és számon kért taktikai megoldások mennyisége és végrehajtási minősége döntő jelentőséggel bír.

Éppen ezért a játéktapasztalat szerzéséhez segítenek hozzá a taktikai edzések, amelyen belül gyakoroltathatjuk például:

• A védőzónából történő labdakihozatalt;
• A középpályás biztosító játékos védő és támadó tevékenységét;
• A középső zónában való védő és támadást előkészítő és indító mozgásokat, ezen játékban való részvételt;
• A támadásvezetéseket a támadózónában;

Tanácsolhatjuk, hogy egyetlen egy gyakorló mérkőzésen, edzőmérkőzésen, egymás közötti edzésjátékban se engedjük úgy a pályára a játékosokat, hogy ne határoznánk meg a számukra taktikai feladatot. Elsősorban azért, mert csak a feladatok megoldása révén fejlődhet a játékosok játékintelligenciája.

A szakmai bemutatót készítette: Lóczi István (UEFA Pro)