A magyar múlt 18. – A szürke eminenciás – Zakariás József

 „Nem értheti meg a jelent az, aki nem ismeri a múltat" – hangzik egy mondás. De mondhatnánk másképpen is: aki a múltat nem ismeri, az a jövőt sem tudja megtervezni.
A magyar múlt sorozatunk eddig 17 részben jelentkezett. Folytatjuk nagyjaink bemutatását. Egy olyan játékost mutatunk be, akinek a nevét nemcsak az ötvenes években, hanem manapság is mindenki fújja, hiszen az „Aranycsapatunk” tagja volt. Bár a szaksajtó Bozsik, Puskás, Hidegkuti és Kocsis mellett „szürke eminenciás”-nak tartotta, Zakariás József tudása, felkészültsége, emberi kvalitásai nem törpülnek el a csapat sztárjai mögött.

Nem is lehet ilyenről beszélni, hiszen Puskásék kétségtelenül nagy futballtudása csak akkor érvényesülhetett igazán, ha a csapatban rajtuk kívül még olyan megbízható, a közösség céljait mindig szem előtt tartó játékosok szerepeltek, mint az alapvetően csendes, visszahúzódó „Zaki”.

 Életrajzi adatok:
Született: 1924. március 5. Budafok,
Elhalálozott: 1971. november 22. 
Játékos pályafutás:
1936-1941  Budafoki MTE
1941-1944  Kábelgyár SC
1944-1950  Gamma FC
1951–1956  MTK
1957–1958  VM Egyetértés SE  

Válogatottság

1947-1954  Magyarország 35 alkalommal (0 – gól)

Edzőség

1959–1960  Szigetszentmiklósi SE
1961–1967  Guinea
1967–1971  Medosz Erdért SE 

Az Aranycsapat egyik legcsendesebb, legszerényebb, legvisszahúzódóbb, ugyanakkor rendkívül értékes játékosa, aki elsőként távozott a nagy tizenegyből.
Mindössze negyvenhét éves volt, amikor meghalt.
Posztja balfedezet volt, szorgalmas védekező játékával és számtalan labdaszerzésével tökéletes párja volt a karmester Bozsiknak. Fegyelmezetten, a csapat érdekeinek magát mindig alávetve, rendkívüli alázattal játszott. Mindezek mellett kiváló technikai és taktikai érzékkel megáldott labdarúgó volt.
Játszott a londoni „évszázad mérkőzésén”, majd egy évvel később a visszavágón, Budapesten az angolokat 7:1-re legyőző csapatban is. Tagja volt a helsinki olimpia bajnok-csapatának és játszott a berni világbajnoki döntőben is.

Az Aranycsapat balról jobbra: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenö, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai László.
Elöl balról: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula.

Az már a sors fintora, avagy a megbízhatóság, a tisztesség vagy éppen a visszahúzódottság "jutalma": ő volt az, akin az 1954-es vb döntő elvesztése után talán a leginkább csattant az ostor. Az egyetlen játékos volt, aki a berni vereség után nem lett többé válogatott. Hogy ennek mi lehetett az oka, nem tudjuk csak sejtjük: A legvalószínűbb, hogy a vb után újraszerveződő csapatban a 32 esztendős Zakariás már nem fért bele a későbbi kapitányok elképzeléseibe.

Mi volt jellemző a játékára?
Ami a mai futballban alapkövetelmény: a csapategység tökéletes kiszolgálója.
A megbízhatóság példaképe.
Ha Bozsik és Puskás, esetleg olykor Hidegkuti szervezte a játékot, nem egy újabb stratéga kellett melléjük, hanem olyasvalaki, aki hiba és feltűnés nélkül volt képes a kezük (lábuk) alá dolgozni, és Zakariás ilyen volt. Ahogyan a legenda szerint egyszer Bukovi odavetette neki egy edzésen: „Zakikám, tudja, hogy magának hét meccs óta egyetlen rossz passza sem volt.…?"

1971-ben, 47 éves korában váratlan érrendszeri problémái miatt „mellkasi műtét közben fellépő agyembólia következtében érte a halál” - írja életének lelkiismeretes krónikása, Életrajzi könyvét 2002-ben (igen későn) jelentették meg. Írója Szeidl József e kiadványban is cáfolja azokat a híreszteléseket, akik valamilyen titokzatos, Afrikából hazacipelt kórra gyanakodtak.
Farkasréten nyugszik.
 

Zakariás József segítségével Guinea felkerült a futballtérképre.

1961-ben egzotikus kísérletre vállalkozott: elfogadta a FIFA-ba abban az évben belépett, még csak három éve független Guinea labdarúgó-szövetségének hívását. Magyar kollégáival  - Szépföldi Józseffel, Csanádi Ferenccel, Budai I Lászlóval és Bán Nándorral - közösen dolgoztak az afrikai országban. Ők voltak azok, akik megalapították a Guinea futballját, akik csapatokat szerveztek, bajnokságot hoztak létre, edzőket képeztek, és irányították a válogatottat. Rendkívül sok és sokféle munkát végzett a guineai labdarúgó-szövetség alkalmazottjaként azért, hogy meghonosodjon a futball az országban.
Amikor 1961-ben megérkezett, - ahogyan mesélte – „sokszor még kígyókat kellett lehajigálni a földes pályáról edzés előtt, de két év múlva már harmincezres stadion épült a fővárosban.
Zakariás távozása után egy évvel, pedig már (Budai I László segítségével) kijutott a mexikói olimpiára a guineai válogatott, mi több, ott legyőzte Kolumbia csapatát.

Forrás:wikipedia
Sulinet
Alberttől Zsákig




Back to top