A kezdő labdarúgókkal foglalkozó edzőkollégák rendszerint jelentkező problémája, hogy hogyan, milyen rendszerben állítsák fel játékosaikat a pályán, hogy jól működő csapatként működhessenek. Vagyis a játékosok elhelyezése a pályán az egyik legnehezebb, ugyanakkor a legkönnyebb edzői feladat. Miért vetődhet fel a kérdés? Részint azért, mert alapvető futball játékelméleti ismeretekre van szükség, mely részint tanulható - tanítható - másrészt feltételezi az illető edző játékos múltbéli tapasztalatait, ismereteit.
Tovább bonyolíthatja a helyzetet, ha „a játékosok elhelyezkedését” egy oktatási folyamatként fogjuk fel. Vajon milyen úton-módon tudjuk felépíteni a játékot a 4:4 elleni felállástól (plusz kapus) a 7:7 (8:8) elleniig (plusz kapus). Az oktatási, edzési folyamat végén pedig eljuthatunk a 4:3:3 -as alapfelálláshoz.

Alapelvként kell elfogadni: az alkalmazott rendszereknek teret kell biztosítani a játékos egyéniségének a kibontakoztatásához

A labdával való kapcsolat a futballban egy dolog, a másik fontos, talán még fontosabb tényező a játékostárshoz, az ellenfélhez és a szabályokhoz való kapcsolat. Éppen ezért a játék oktatásának a folyamatában olyan szerkezetet - rendszert - kell alkalmazni a gyerekek számára, amelyben az edzések élvezetesek, érdekesek, a felállásból adódóan kihívóak és mindig egymásra épülő követelményeket tartalmaznak.
Az edzőnek a játékosok életkorát figyelembevéve kell a játékterületet növelnie, a játék felállási formáit változtatnia, új játékosok csapatba állításával a játékhelyzeteket bonyolultabbá, összetettebbé tenni. Ez sokoldalú ismereteket igénylő feladat, amely komoly felkészülést, edzői tapasztalatot igényel. Ha ez a fiatal edzőkollégáknál nincs meg, nem baj, majd megtanulják.

Ez az edzői feladat elsősorban azért nehéz, mert a legfiatalabbaktól kezdődően (5-7 éves kor) egészen a nagypályára kerülés időszakáig (12-14 éves korig) ebben az időben kell megalapozni a gyermekek technikai-taktikai tudását, amire aztán fel lehet építeni a „komoly játékossá válás” folyamatát.

Fontos!
Az 5:5 elleni játéktól a 11:11 elleni játékig tartó folyamat fontos szakmai feladatokat igényel. Ezeket a feladatokat minden korosztályban el kell magyarázni a játékosoknak. S ha megértették és ezen játékelvek alapján játszanak lehet továbblépni.

MIlyen játékelvekre gondolunk?
Meg kell értetni a játékosokkal:

• a csapatjáték lényegét;
• a támadás és védekezés szerepét;
• a labdabirtoklás, az ellenfél labdabirtoklás és a labdabirtoklás váltásának szakmaiságát;
• a pályaterület és ezzel összefüggésben a játék szélességek, mélységének a fontosságát;
• az egyéniség szerepét és fontosságát, ezzel összefüggésben a kezdeményezés jelentőségét;
• a célirányos pozíciós játék elveit.

Európában sok élvonalbeli országban a sajátos nemzeti tradícióik szerint építik fel ezt a rendszert. Mi most a belgák módszerét mutatjuk be.
Szakmailag tökéletesen felépített, logikailag abszolút illeszkedik a korosztályok sajátosságaihoz.
Három lépcsőfokon keresztül építették fel a játékot, melynek a „végén” ott van a nagypályáralépés 4:4:3-as rendszere.

I. oktatási szint:  5:5 elleni játék (4+kapus)

II. oktatási szint: 8:8 elleni játék (7+kapus)

III. oktatási szint: 11:11 elleni játék (4:3:3-as játékrendszer)

Az edző milyen jellemző vonásokat emeljen ki a játékot illetően a játékosai részére:

Játsszatok, élvezzétek a futballt, mert mérkőzéshelyzetben vagytok! Vagyis nemcsak az edzésen, hanem majd ellenfél ellen is ugyanazokat a helyzeteket kell megoldanotok, mint amit most gyakoroltatok! Semmi idegeskedés!

• Használjátok ki a pálya teljes területét.
• Ha nálatok van a labda húzzátok ki a csapatot a szél felé és igyekezzetek betörni a védők közé.
• Ha az ellenfélnél van a labda szűkítsétek a területet és a pálya tengelyében lévő kaput védjétek!

Szervezetten, a csapattársaiddal közösen, együttműködve játsszatok.

Örüljetek egymás sikeres megoldásainak!