Emberfogás, zóna védekezés
Lenyűgözők Velerij Gazzajev futballról alkotott gondolatai.
A tehetség, adottság, edzés és teljesítmény kapcsolatát talán még senki nem fogalmazta meg ilyen őszintén és közérthetően!

A védekezésről és a játékrendszerekről elmondottakat, tanítani kellene.
Nem biztos, hogy mindenben egyetértenek vele a szakemberek, de hogy elgondolkoznak mondanivalóján, az biztos.
„Nem szeretem a zónavédekezést. A kollektív felelőtlenség rendszerének
nevezem” - mondja a Moszkvában istennek tartott szakember.

A 3-5-2-es formációban bízik, amely alapvetően az emberfogás rendszerét jelentette egykoron és jelenti ma is Gazza számára.

„A korai 90-es években kezdtem használni és azóta tökéletesítem. Nincs
szükség négy védőre, hogy a fedezzék a kijelölt zónát, elég erre három is, ha
jól betanították nekik mit kell tenni” - vallja meg igen őszintén a védekezéssel kapcsolatos alapfilozófiáját.

Elsősorban nem vitára, hanem elemzésre van szükség ahhoz, hogy megértsük a két nézet közötti különbséget. A vita ezután kezdődhet arról, melyik hatásosabb védelmi eljárás a mai futballban, bár a gyakorlat erre választ adott már.
A Bajnokok Ligájában Gazzajev csapata az egyetlen, amelyik 3-5-2-es formációban játszik.

Vegyük az alaphelyzetet.
A legegyszerűbb esetben, a két belső ékkel, széleken felfutókkal, középen áttörőkkel játszó ellenféllel szemben egyértelmű a megoldás.
A kapus előtt (1) középen két emberfogó. (4), (6).
Közöttük, mögöttük szabadember (liberó, söprögető) (3).
Két oldalt a széleket záró szélső középpályások (védők, támadók, „futók”) (2, 11). A védelem előtt középpályás védők (5, 8). Ez a hét játékos jelentheti a védelmi egységet.
Az előttük játszók az elő szűrő szerepét tölthetik be. Az ábra kifejezően mutatja a feladatok elosztását.

A szakemberek azt tartják, hogy a mai futballban a védelem megszervezésében van a legnagyobb lehetősége egy edzőnek az eredményes csapat kialakításában.
Támadásban, a támadó harmadba érve a játékosok kezdeményező készsége, egyéni megoldásai, gyors helyzetfelismerése viszik a fő szerepet.
A Gazzajev által előnyben részesített három hátvédes rendszerben viszont olyan helyzet alakulhat ki, amelyre a legtökéletesebb szervezettség esetén sem adható konkrét edzői válasz.
A megoldás a védőjátékosok pillanatnyi helyzetfelismerő képességén, helyezkedésén múlik.
Olyan kiváló hátvédek esetén, mint az argentin válogatottban szereplők, erre – lehetett építeni. De az ő esetükben világklasszisokról beszélünk.
Kisebb tudású játékosok biztonságosabban mozognak a 4 védős területvédekezési rendszerben.
Elég lehet három védő is, ahogy Gazzajev mondja, de magas fokon kiképzett.

Nézzük a háromvédős rendszert, alapformációban három csatárral felálló ellenfél esetén

A két szélső támadóra (2), vagy (11) közül az egyik – vagy mindkettő - szélső hátvéd pozíciójába kényszerül. A védelmi hármas így védelmi négyessé alakul.
Nem feltételezzük azt, hogy középen (3) egy-egy elleni védekezésre kap utasítást az edzőtől. (2), (4), (3) kissé mélyebben és (6) vagy (11). Ha (6) középpályás védőként szerepel, az eredetileg két szélső középpályás, hátvédet játszik.

Kérdés, lehet- e ez cél?
Ez is megoldás lehet, de azt minden gyakorló edző tudja, hogy az a játékos, amelyik alapvetően szélső hátvéd feladatot lát el, támadásban nem lehet teljes értékű!
Elemezzük a harmadik esetet.

Az ellenfél két szélső ékkel játszik.

Ezen az ábrán a két bekarikázott, - kérdőjeles területek - a védekezés kritikus pontjai. Szélességi és mélységi váltásokat igényelhetnek.
Példaként így érthető.
Kérdés: mi a megoldás, ha a két szélen előretolt ék, indításra folyamatosan beindul a szabad ember (3) előtti, melletti üres területekre?
Ehhez kell a Gazzajev által emlegetett komoly felkészítés.
Csak bonyolult váltások sorozatával oldható meg a zökkenőmentes védekezés. (4), (6) mélységben visszaváltva átveszik a középre indulókat, (2), (11) maradnak a szélén, fedezik az előre törőket, vagy (2), (11) követik befelé a támadókat, ebben az esetben (4),(6), kifelé mozogva zárná a széleken előre törők útját.
Nagyon bonyolult összműködés eredménye a sikeres védekezés.
Ez a folyamatos mélységi, szélességi váltás kikezdte még a remekül felkészült, Ayala vezette argentin védelmi egység idegeit is.
Csak idő kérdése, hogy hiba csússzon a koncentrálásba.
Ezt a kockázatot nem vállalja fel a profi csapatok edzőinek többsége és ezért játszanak – kivéve a CSZKA Moszkva csapatát - négyvédős területvédekezést Európa élcsapatai.