Az interjút készítette Andy Roxburgh, az UEFA Technikai Igazgatója
Megjelent az UEFA „ The Technician” 2005. áprilisi számában
Fordította: ifj Tajti József, UEFA A
Feldolgozta: B. Károly

1967-ben a brazil kormány egy fiatal edzõt küldött Ghánába, hogy gondját viselje a nemzeti válogatottnak. Ez volt a kezdete egy futball-küldetésnek, amely sikert sikerre halmozott nemzeti, nemzetközi- és világszinten is.
C.A. Parreira jelenleg a negyedik idõszakát tölti a brazil válogatottnál: elõször 1970-ben, mint kondícióedzõ, 1983-ban, pedig mint vezetõ edzõ dolgozott. Késõbb négy éves munka után világbajnokságot nyert 1994-ben a válogatottal, végül 2004-ben elhódította a Dél-Amerika Kupát is. Jelenleg is a nemzeti tizenegy szövetségi kapitánya a 2006-os németországi világbajnokságra vezetõ úton. Parreira több válogatottat irányított az Arab Öböl országaiban az Ázsia Kupa és az Öböl-Kupa megnyeréséig, valamint részt vett a kuvaiti válogatottal az 1982-es világbajnokság, a szaúd-arábiai válogatottal pedig az 1998-as világbajnokság döntõjében. Klubedzõként dolgozott a Valencia, a Fenerbahce, a New York Cosmos, a Vasco Da Gamma, a Corinthians és a Fluminese csapatánál, ahol bajnokságot is nyert.
Carlos Alberto Parreira tehetséges ember: nagyszerû elõadó, világszintû edzõ és kitûnõ festõ.
A labdarúgó edzõk világában és a magánéletben is õ …
A BRAZIL MÛVÉSZ.

• Melyek a brazil labdarúgás fõ jellemzõi?

A válasz nagyon világos számomra - a játékosok minõsége.
A minõségen a technikai tudást és az egyéni képességeket értem. A technika, az egyéni képességek és a játékosok kreativitása - ezek a brazil futball fõ jellemzõi. A brazil játékosok nagyon jól bánnak a labdával- nem esnek pánikba, ha letámadják õket. Magabiztosak és megvan a képességük, hogy jó, felelõsségteljes döntéseket hozzanak. Ezeket a jellemzõket fedezhetjük fel a stílusunkban, amely a labda birtoklásán alapszik. A brazil játékosoknak megvan a szabadságuk játszani, kifejezni önmagukat és tapasztalják a játék élvezetét. Imádják, ha náluk van a labda. Természetesen ahhoz, hogy sikeres legyél a legmagasabb szinten, tudnod kell, hogy mikor siettesd, gyorsítsd és mikor lassítsd a játékot. A mi játékosaink jók ebben: lassan építjük a játékot, azután hirtelen egy ritmusváltás, egy gyors, éles átadás.

• A játék melyik részére kellene nagyobb hangsúlyt fektetni Brazíliában?

A csapatjátékra.
A támadók még mindig nem akarják elfogadni, hogy õk legyenek a védekezés elsõ vonala. A nagy sztárok vonakodnak ezt megtenni. Ez nem volt része a képzésüknek. Taktikai fegyelemre van szükségünk, ez az, amin dolgoznunk kell. A probléma az, hogy erre, mint szövetségi edzõnek alig jut idõm. A klubok Brazíliában, ellentétben egyes európai véleménnyel, sugallják a fegyelmet és a taktikai rendet. Harcolnak a labdáért, ennek pedig a túl sok szabálytalanság, a játék megszakítása a következménye.

• Milyen az utánpótlásképzés jelenleg?

A játékosok már nem a tengerpartról és az utcáról kerülnek ki.
A gyerekeket az egyesületekben képzik, 8 és 10 éves koruk között heti két alkalommal edzenek. Ezután az ifjúsági rendszer részei lesznek, ahol több kategória van részükre. Ezeken az edzéseken a fõ hangsúly az alapvetõ technikai képzésen és a legfontosabb játékelemek elsajátításán van. Az egyesületek figyelnek a gyerekek iskoláztatására, általános képzésükre-nevelésükre is.
12 éves kortól kezdenek a gyerekek egész pályán, 11-11 ellen játszani.

• Ön a brazil válogatott szövetségi kapitánya, milyen a nehézségei vannak ennek a pozíciónak?

A legnagyobb nyomás az, hogy minden mérkõzést meg kell nyerni. Egy éven keresztül veretlenek voltunk, majd kikaptunk Ecuadortól, és ez felért egy természeti csapással!
Válsághelyzet állt elõ, majdnem az állásomba került. A mérkõzést 2900 m-en, magaslati körülmények között játszottuk, de senki nem törõdött ezzel, elvárták a gyõzelmet. A csapattal hétfõn találkoztunk, kedden edzettünk egy könnyût és szerdán játszottunk. Közvetlenül a mérkõzés után 12 labdarúgó különgéppel visszarepült Európába a klubokhoz. Úgy kezelik õket, mint a gépeket. Úgy gondolom, a játékosoknak ki kell éhezniük a mérkõzésékre, de ez nehéz, amikor már fáradtan érkeznek és nincs idejük kipihenni magukat.
A legnagyobb kihívás motiválni a játékosokat, bár az igazán nagy sztárok képesek motiválni magukat!
A következõ tétmérkõzésre való pár napos felkészülés során csak egy célom van- a csapatszervezés. Nagyon kevés idõt szánunk a szögletekre vagy a szabadrúgásokra. Sokat foglalkozunk a játékosok regenerálásával, stretchingel és könnyû mozgásokkal, de nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen intenzitású edzés a megfelelõ. Az Argentínával vívott mérkõzés elõtt kicsit többet edzettünk, mire 2 játékosom izomhúzódást szenvedett. Szeretem a 3:2 illetve a 4:3 elleni gyors támadásvezetéseket gyakoroltatni. A játékosok is szeretik ezeket végezni, de a magas intenzitás problémákat okozhat, ha néhány játékos nincs megfelelõ állapotban.

• Hogy látja, mi az irányvonal a brazil labdarúgásban?

Brazíliában a divat manapság az egy elõretolt ék és egy másik támadó („árnyékék”) mögötte. A legkedveltebb felállási forma pedig a 4:4:2.
Bár figyelemre méltó hogy 4 vagy 5 csapat a brazil bajnokságban 3 középsõ védõvel játszik- például a Santos is. Brazíliában filozófia tartani a labdát, hangsúlyozzák a labdabirtoklást és abból gyorsan ritmust váltani. Kevés a letámadás az éghajlati jellemzõk miatt. Ha mégis elõfordul az azért van, mert a hazai csapat megpróbálja diktálni a tempót. Ritka az ellentámadás. Jobban szeretjük felépíteni a támadásokat lábról lábra való passzokkal. Labdavesztésnél rögtön visszavonul a csapat, 7 vagy 8 játékos a labda mögött van védekezõ pozícióban.

• Hogyan tudja kezelni a stresszt, ami naponta éri, mint szövetségi kapitányt?

Gyakran megkérdezik ezt tõlem, mikor az üzleti élet szereplõinek tartok elõadást. Több kulcsfontosságú része van az életemnek, ami segít a stresszt elviselni: a család, a vallás és a hobbi. Éreznem kell a családom támogatását és kell, hogy legyen egy hobbim. Amint tudja, én festek. Pár nap a tengerparton, amint az éppen utolsó képemen dolgozom, teljesen kikapcsol és feltölt.

• Hogyan fejlõdött mint edzõ az évek során?

Természetesen sokat változtam, mint edzõ és mint ember is. Megéltem sok mindent, egyre biztosabb lettem és magabiztosabban hozom meg a döntéseimet. Nem félek szembenézni a kritikákkal és fejlõdöm, mint edzõ és menedzser. Folyamatosan nõ a tudás, sohasem szabad abbahagyni a tanulást, mindig figyelni kell, mi történik a labdarúgás világában. Én megpróbálok nyitott lenni, hallgatni az emberekre, sokat olvasni. De, és ez nagyon fontos, nekem kell meghoznom a döntéseimet! Ha a nemzeti válogatottat vesszük például, nagyon jó stábom van, mindenki elmondja a véleményét, de a végsõ döntés az enyém. Nagyon jó, hogy mindenki elmondja, amit gondol. Ezek gyakran érzelmi megközelítések, nekem pedig objektív döntéseket kell hoznom.

• Miért készítesz fényképeket, amikor megfigyelsz mérkõzéseket?

A fotók kimerevítik a mérkõzések egyes pillanatait, és a játékosok sokat tanulhatnak, amikor megbeszéljük ezeket a taktikai képeket. Peruban, a Dél-Amerika Kupán 500 kép volt nálam a számítógépemen. Ezek csúcsmérkõzéseken készültek, és taktikai vonalak voltak berajzolva, hogy kiemeljük a játékosok mozgását.
A válogatott összetartásán megkérdeztem Adriánót: mit gondolsz errõl a mozgásról? Õ elmondta a véleményét. Ekkor egy másik játékos csatlakozott hozzánk, míg végül egy másfél órás nagyszerû beszélgetés alakult ki a képernyõn megjelenõ taktikai képekrõl. A fényképek nagyon hasznosak lehetnek az edzõ számára.

• Hogyan figyelik meg, térképezik fel az ellenfeleket?

Két ember a stábból végzi ezt: õk gyûjtenek össze minden információt, nézik a mérkõzéseket, figyelik a sajtót, hallgatják az interjúkat az ellenfél edzõivel. Néha 70-80 oldalnyi jelentés is összegyûlik az ellenfelünkrõl, és ez minden részletet tartalmaz a másik csapat játékosairól. Úgy gondolom, ez egyetlen ok miatt fontos: hogy ne érjen meglepetés. Nem akarom a játékosaim fejét teletömni az ellenféllel. Nekünk a saját játékunkra kell koncentrálnunk. De természetesen megmutatjuk nekik azokat a dolgokat, amelyek gondot okozhatnak, de nem foglalkozunk a másik csapattal túl sokat. A játékosok általában egy 20 perces videót látnak az ellenfél fõ erõsségeirõl, illetve gyenge pontjairól.

• Mik a tervei, hogy képzeli a jövõjét?

Nincsenek határozott terveim, de nem tudom elképzelni magam 70 évesen amint edzést vezetek. Rövid távon a világbajnoki selejtezõ sorozatra koncentrálok, a Konföderációs Kupára, majd reményeim szerint a Világbajnokságra, amely Németországban lesz. Eddig szól a szerzõdésem a Brazil Labdarúgó Szövetséggel. De persze ha elvesztünk három mérkõzést, hát ki tudja…
Realista vagyok. A nyomás óriási a brazil válogatott edzõjén. Az utolsó selejtezõ sorozatban 4 edzõje volt a válogatottnak, Scolari csak a végén érkezett. Gyõzni kell- ez van. A Konföderációs Kupán a következõ évre készítjük fel a csapatot. Nekünk Dél-Amerikaiaknak - Argentínának és Brazíliának - jó csapatunk van. Argentína, a jól felépített 3:4:3-as játékrendszerével, a világbajnokság megnyerésére is esélyes. De a különbség Argentína és Brazília között az, hogy mi elõl erõsebbek vagyunk- olyan támadóink vannak, akik képesek a mérkõzéseket eldönteni.
Természetesen sok jó csapat lesz Németországban. Afrikából tetszik Kameroon játéka Eto’o-val és Nigéria csapata. Európából figyelnünk kell Németországra, mert õk mindig feljönnek a nagy tornákon. Szintén szeretem Csehország és Hollandia játékát. A holland stílus, a játékuk folyamatossága nagy hatással van rám, számomra õk Európa braziljai.