ELÕZMÉNYEK

A Magyar Labdarúgó Szövetség az UEFA ösztönzésére 2001-ben vizsgálatot indított a magyar labdarúgás szakmai lehetõségeirõl, helyzetérõl. Az európai szövetséggel egyetértve megállapították: sok más tényezõ mellett kiemelkedõen két területen a legnagyobb a lemaradás

• az utánpótlás korú játékosok képzésében és
• az egyesületekhez igazolt 18 éves kor alatti játékosok számában.

A játékosok képzésében szükséges szakmai változtatások a szövetségi edzõképzés UEFA által történt akkreditálásával megoldottnak tekinthetõk. /A hazai akkreditálás folyamatban van/ Alapvetõen megoldatlan azonban a sportág játékos bázisa.
Kijelenthetõ: a 2001-ben regisztrált 30 ezer utánpótlás korú egyesületi labdarúgóra építve a magyar labdarúgásnak hosszú évtizedekig nincs esélye az európai élvonal megközelítésére.

TÖREKVÉSEK AZ EURÓPAI FELZÁRKÓZÁSBAN

Miért döntõ a szövetségi irányítás és felügyelet?
Az egyesületekhez igazolt 18 év alatti játékosok száma az utóbbi 15 évben drámaian lecsökkent. Magyarországon gyakorlatilag szétesett a labdarúgás legfontosabb képzési bázisa az egyesületi utánpótlás futball.
Hollandiában 15 millió lakosra 441 ezer igazolt utánpótlás korú labdarúgó jut, további 35 ezer nõi felnõtt és további 34 ezer 18 év alatti leány játékos.
Magyarországon 10 millió lakos és 30 ezer utánpótlás korú játékos van/2001/.
Az UEFA statisztikája szerint a gyermek és ifjúsági futballisták számát illetõen utolsók vagyunk Európában.
Ezek a tények egyértelmûen bizonyítják, hogy a sportág alapjait az „iskolai labdarúgásra építeni” elmélet csõdöt mondott. Ugyan a jól szerkesztett statisztikák szerint hazánkban rengetegen futballoznak és a Góliát igen sikeres gyarapodást igazolhat, azonban ez a létszám nem jelentkezett az egyesületeknél. Ott, ahol a képzést az európai gyakorlat szerint hat éves korban el kell kezdeni ahhoz, hogy a mintegy 15-16 éves felkészülési folyamat végén nemzetközi szinten is versenyképes játékosok érjenek a profi világba.

Ennek a képzési folyamatnak legdöntõbb szakasza a 6-12 éves kor.
Az ebben az idõszakban elmulasztott játékügyességi, koordinációs tanulási lehetõségek késõbb már nem hozhatók be. 

Az ISM által tervezett Bozsik program megvalósíthatatlansága miatt nem indult be hatékonyan. Valójában nem a kívánt szakmai célt szolgálta. Semmilyen jól elõadott elmélet sem tudja feloldani azt az ellentmondást, hogy például a Ferencváros vagy a Gyõri ETO egy programban alkosson kerek egészet hat fõvárosi vagy vidéki óvodával. Nem személyek ellenállásán múlt,
- hiszen az tény, hogy a tekintélyes szakemberek 98%-a nem ért egyet az iskolai labdarúgásra alapozott utánpóltás felkészítési rendszerrel.

2001 decemberében döntött a Kormány a program módosításáról. Az értékes, de megoldást nem jelentõ iskolai program, amelyet valójában a Góliát hátteréül szolgáló Nemzeti Labdarúgó Akadémia irányít, az Oktatási tárca és az ISM felügyelete alá került / Bozsik program 1 /

A sportág jövõjét meghatározó egyesületi utánpótlás program /Bozsik program 2 / pedig az európai szövetség irányelveinek és a labdarúgásban élenjáró országok gyakorlatának megfelelõen a nemzeti Szövetség felügyelete alá.

Az Európában egyre nagyobb jelentõségû, a profi egyesületek utánpótlás tevékenységét összefogó akadémiai program /Bozsik program 3/ szervezése és irányítása pedig az élvonalbeli egyesületek illetve a Profi Liga felügyelete alá.

Ez ma az európai, a nemzetközi gyakorlat.

HELYZETELEMZÉS

Az átszervezés a magyar futball jövõjét szolgálta. Néhányan a változást sérelemként élték meg, mások eddigi monopóliumuk vesztését féltve a káosz látszatát keltették és közben maguk teremtettek káoszt.
A Szövetség Elnöksége által elfogadott és útjára bocsátott Bozsik program 2 óriási sikert futott be. A szakemberek a sportág életében az utolsó ötven év legsikeresebb szövetségi döntésének tartják.
Szervezettségével, szakmai tisztaságával tömegeket mozgósított, felkeltette a magyar labdarúgás újabb felemelkedésének hiteles reményét.
A futballt értõk és azért õszintén tenni akarók értetlenül állnak a 2003-ban történtek után. A sorozatos félretájékoztatás, a programot vezetõk erkölcsi lejáratása rombolt és ideológiai alapot teremtett az újabb átszervezésre, amely a sportág végleges ellehetetlenülését jelentheti.
( A GYISM 2003-as pénzügyi vizsgálatáról szóló tájékoztatást lásd külön hírben. )