A Bozsik program 2 átalakítása (2004)

A Bozsik program 2-t át akarják alakítani, állítólag ezért, mert megfelelõ szakmai és pénzügyi kontrol nélkül maradt.
A pénzügyi kontrolt az ország Miniszterelnöke által kinevezett Kormánymegbízott /a Vám és Pénzügyõrség ezredese, az Ellenõrzési Osztály Fõigazgatója/ végezte, minden egyes számlán sajátkezû aláírásával igazolta annak jogosságát. Hogy lehetett volna szigorúbb a pénzügyi kontrol?

A szakmai kontrol hiányának felemlítése pedig végképp érthetetlen. A programot az UEFA ajánlásai és az európai gyakorlat összegezése alapján az MLSZ Szakmai és Edzõképzõ Központja dolgozta ki és az Edzõbizottság egyetértésével terjesztette az MLSZ Elnöksége elé elfogadásra. A program az MLSZ hivatalos utánpótlás nevelési és képzési programja.
A program alakulásáról folyamatosan tárgyaltak az MLSZ EB tagjai, az UEFA „PRO”, az „A”, és a „B” tanfolyamainak hallgatói, az Instruktorok és az alközpontvezetõk.
Az MLSZ Elnöksége rendszeresen elemezte a helyzetet és folyamatosan beszámolt az UEFA nemzetközi fórumain a Bozsik program magyarországi megvalósulásáról. MIndenütt a legnagyobb elismeréssel méltatták az új programot, Magyarországot példaként említve.

Az MLSZ kikérte az élvonalbeli szakemberek véleményét a szakmai napokon és más fórumokon a Bozsik program 2 jelentõségérõl is. (lásd élvonalbeli szakembereink véleménye a magyar utánpótlás rendszerérõl c. anyagunk)
Egységesen kiálltak a program változtatás nélküli folytatása mellett.

Ezek után jogos a kérdés: kinek kellett volna még kontrolálni a Szövetség utánpótlás programját?

 

A legnagyobb gondot az eltérõ stratégiai nézetkülönbségekben látjuk.
A GYISM tájékoztatójából az tûnik ki, hogy az anyag kidolgozói nem tesznek különbséget az iskola és az egyesület között a futball utánpótlásának nevelésében és képzésében betöltött szerepük kapcsán
Erre utalnak a többször ismételt „párhuzamos képzés”, az „azonos korosztályok”, a „hasonló foglalkoztatási rendszer”, az „átfedések” kitételek, mint a programok összeolvasztását igazoló szakmai igazságok. Álláspontunkat a „STRATÉGIAI KÉRDÉSEK” c. anyagban világosan megfogalmaztuk.
Az iskola is más szerepet tölt be ebben a folyamatban és mást az egyesület. Az iskolának gyûjtenie kell, lehetõséget adni, érdeklõdést felkelteni, tömegbázist teremteni…
De nem futballra képezni, futballistát nevelni és nem rendszeresen versenyeztetni! Ezt sok más mellet azért sem teheti az iskola, mert a 100 ezer általános iskolai pedagógusból 79 ezer nõ. /87%/ Még ha ismerünk kitûnõ érzékû edzõket is közülük, nem bízhatjuk a játék tanulás legérzékenyebb szakaszában a 6-12 éves korban a játékkészség és a koordináció alapjainak lerakását az iskolai futballra.

 

Mást lehet és kell csinálni a foglalkozások alatt az iskola udvaron, vagy a tornateremben és mást a futball pályán. Nincs olyan eldugott települési kiscsapat, ahol a gyermek a pályán ne leshetne el egy-egy „fogást” a helyi „nagyoktól.” Ezért nem értjük miért gond az, hogy ha a heti egy két alkalommal az iskolában futballozó gyermek lemegy a pályára és ott a megfelelõ keretek között megtanítják a szervezett csapatjáték elemeire, egyénileg képezik a játék finomságaira,- amely kapcsán is igen nagy hiányérzetünk van a mai magyar él futball láttán.
Ez a feladat két különbözõ munka elvégzését jelenti.
Ha egy szakember ezt el tudja látni az iskolában és a futballpályán egyesületi keretek között is az miért jelent problémát?

Összegezve: A Bozsik programokat az eredeti tervek szerint kell végigvinni a Szövetség szakmai felügyeletével és irányításával




Lap elejére