Három és fél órával a mérkõzés elõtt
már gyülekeztek a szurkolók

Az utolsó munkanapja
az UEFA Technikai Elemzõ Csoportjának.
Hátsó sor: Roy Hodgson, számos angol élcsapat, az olasz Internacionale, a svájci válogatott volt szakvezetõje, Holger Osieck, a FIFA Technikai Igazgatója, Francz Beckenbauer edzõtársa a "90-ben VB-t nyert csapatnál, Anghel Iordanescu a román válogatott szakvezetõje és Frank Ludolph, UEFA Manager
Középsõ sor: dr. Mezey György, Európában az Év edzõje 1985-ben, dr. Jozef Venglos, az UEFA Technikai Bizottságának Elnöke, EB-t nyert a csehszlovák válogatottal, Gerard Houllier - Liverpool FC 1998-2004, és Andy Roxbourgh az UEFA Technikai Igazgatója
Elöl: Monika és Lesley a két csinos UEFA asszisztens

A két csapat bemelegítése hasonló volt:
atlétikus futások, stretching, labdás feladatok, dinamikus rövid megindulások, irányváltoztatások és ismét labdás elemek.

Stretching a talajon.

A házigazdák a dinamikus rövid mozgások
az oldalvonal mellett végezték.

A másik térfélen a görögök
végezték ugyanezt.
Stretching.

Sprintek az alapvonal mögött,
a szurkolóik legnagyobb örömére.

Nézzük a színpompás – és dicséretesen rövid –megnyitót.
Az elõkészületek gyorsak és szervezettek voltak.

Minden pörgött, eseménydús volt és még arra is figyeltek a kiváló tervezõk, hogy a zöld pázsitot megkíméljék.

A portugál felfedezõ, hajózó nép. Ezt szimbolizálta a vitorlás tetején az énekesnõ, aki az
EB dalát adta elõ.
Ezzel zárult az elsõ felvonás.

Az egész nem volt több öt percnél. Viharosan lendületes, elkápráztató és magával ragadó.
A lenyûgözõ diszletek pillanatok alatt eltûntek.

A két szurkoló tábor a megnyitóhoz hasonló mérkõzést várt.

A portugálok nagyot csalódtak.
Csapatukban Figo és Deco csõdöt mondott.
Egyszerûen nem értették, hogy Kapszisz, Fysszasz vagy Kacuranisz miért követi õket, Szeitaridisz és Zagorakisz miért száguldozik fel a jobbszélen, na meg Hariszteasz hogy- hogy megint gólt fejel, s Dellasz miért olyan önfeláldozó?
Hiszen most õk jönnének, nekik járna az aranyérem! De hát mit lehetett kezdeni az egyébként zseniális érzékû Ronaldo gyermekded megoldásaival, Pauleta hiteltelen kezdeményezéseivel, vagy a máskor oly meggyõzõ Maniche és Miguel erõtlen próbálkozásaival? Semmit!
Megmagyarázhatatlan a portugálok rövidzárlata (?), vagy inkább teljes csõdje. Mindenki tudja, jobb játékosokból áll csapatuk, mint a görögöké.
A formációval, a játékrendszerrel sincs gond, hiszen ezzel már verték a hollandokat és kitûnõ mérkõzésen túl jutottak az angolokon is. Más taktika kellett volna? - inkább mondják, mint kérdezik sokan Magyarországon, (ahol a világon a legtöbb szakmai ítéletet születik a futballról).
Lehet. De egy ilyen óriási érdeklõdést kiváltó nemzetközi esemény sikeres megvívásakor - egy gyengébb ellenféllel szemben – taktikáról beszélni már - már felesleges. Röviden elemezzük azért a történteket.

3 görög csatár elöl, a védõk ember fognak. Dellasz söpröget. A képen a bal oldalon Fysszosz nem látható.

A csatárok hátul tartották a védõket és Costinhát. Mögöttük csak a szükséges számú védõ.
Ugyanakkor „bebetonozták” védelmüket, minimálisra szûkítve a támadók lehetõségét.

A képen jól látható, hogy a frontvonal mögött a 3 csatáron kívül a középpályások is támadó szellemben helyezkedtek,
hátul nem volt felesleges védõ.
Támadásvezetési példa a jobb oldalon.

A támadást építõ játékosokat a görög középpályások már a portugál térfélen
lefedezték.

A görögök a II. félidõben is, ha lehetett 3 csatár toltak fel.

Jobboldali szöglet után,
Hariszteasz fejesével
1-0.

És akkor elõ a tapasztalat adta filozófiával.

Figo a 28. percben cipõt cserél.
Miguel fájdalmas arccal kisétál a kispadhoz, erre visszaküldik összeesni. Lecserélik.
Jobb oldali beadás után Pauleta meggyõzõdés nélkül felugrik, átszáll feje fölött a labda. Hol vannak a többiek, a „hosszúra” érkezõk? Ronaldo a félpályánál sétál és nézi a vergõdõ Pauletát! Majd ingerülten integet a közönségnek, hogy szurkoljon jobban!

Pedig annál, ahogy a portugálok támogatják csapatukat, nem lehet többet adni.
Taps, éljenzés, minden megmozdulás után. Látják, vergõdik csapatuk, játékosaiknak nincs elég hite, rázendítenek a himnuszra.
Így sem megy.

Egy õrült megunja a kínlódást, Figonak támad zászlajával.
„Õrültcentrikus” védekezés, sprintcsata a rendõrökkel …

… és beveti magát jelképesen
Nikopolidisz hálójába.

Jelek, amelyek súgnak a tapasztalt szakembernek és a jó érzékû futball szurkolónak: itt baj van.
Ez a portugál csapat ma nincs kész a küzdelemre!
Mindez semmit sem von le a görög játékosok, a csapat és Otto Rehhagel érdemeibõl. Profi módon „csinálták ki” ellenfelüket, immár másodszor. Minden dicséretet és elismerést megérdemelnek. Nem igaz, hogy értéktelen a játékuk, mert bekkelnek. Többször 3 csatárt toltak elõre, ha meg kellett törni a portugálok nyomását. Persze a már hagyományos szigorú emberfogás – söprögetõvel - jól mûködött ezen a mérkõzésen is.
Játszanak úgy, ahogy engedik õket és úgy nyernek, ahogy lehet. Például Hariszteasz szögletbõl fejelt góljaival.

A szomorú portugál arcok ellenére is
csodálatos volt a zárás.

Színes, felemelõ és sokat mondó.
Görögország Európa-bajnok.

A végén nekünk is jött egy üzenet.
Áttételesen. A fröcsögõ, fejhangon hõzöngõ és mindenkit ócsároló magyar lelátónak.
Biztosan találkoztak már ilyennel.
A portugál szurkolók felállva, vastapssal ismerték el játékosaik erõfeszítését, Scolari mester munkáját.
Néhány magyart láttam a lelátón, elhomályosodott a tekintetetük. Az egész olyan volt, mint amikor egy tûzre rossz fát tett kisfiúnak anyai szeretet a válasz: „ne tégy velem ilyet legközelebb fiam”.