Nikandish Hossein UEFA
„A” diplomás edzõ

„A jövõ a nõké” mondta Sepp Blatter, a FIFA Elnöke 1995-ben
Egy napilap 2005. október 1.-i számában érdekes újságcikk jelent meg: „Labdába rúgnak a muzulmán nõk, melybõl az alábbiakat idézném: „Ahogy szerte a világon, a labdarúgás a muzulmán világban is menekülés a mindennapoktól, a korlátokból, a szegénységbõl. A muzulmán nõknek pedig különösen ígéretes lehetõséget nyújt: a társadalomban számukra meg nem engedett versenyszellemet, fizikai küzdelmet, gyõzni akarást próbálhatják ki a gyepen.”
És vajon Magyarországon mi a helyzet a nõi futballal?

Történeti visszatekintés
A labdarúgás a XIX. Század utolsó éveiben terjedt el a világon, az utóbbi két-három évtizedben a nõi mérkõzések is egyre népszerûbbek lettek, annak ellenére, hogy a sportág irányító testületei csak most támogatják teljes mellszélességgel. Bár Magyarországon az elsõ nõi futballcsapat 1923-ban alakult, a köztudat a magyar nõi futball történetének kezdetét az 1969-ben alakult Femina nevû csapathoz köti. 1970-ben indult el az elsõ budapesti bajnokság. 1984-ben pedig már vidéki csapatok részvételével is az elsõ országos bajnokság. A „nagy hármas” Renova, Femina, László Kórház ismertté válásának a Tv által is közvetített teremtornáknak, az un. „Focifarsangoknak” köszönhetõen a magyar sport végérvényesen elhelyezte térképén a nõi labdarúgást.

A nõi labdarúgás helye a magyar sportban

Ma mintegy 3500 nõ (kisleány) futballozik szerte az országban szervezett keretek között. Ez a szám az utóbbi fél évben duzzadt fel ekkorára, mivel az OTP-MOL-Bozsik Labdarúgó Akadémia közel 3000 kisleányt hozott be a sportágba.
Az Akadémián kívül jelenleg az alábbi szinteken folynak a küzdelmek:

• 
  
  NB. I-ben
  
  
• 
  
  NB. II.-ben
  
  
• 
  
  Utánpótlás bajnokságokban (nagypályás és kispályás szinten)
  
  
• 
  
  Iskolai szinten is folynak nõi kispályás bajnokságok és tornák, általános-, középiskolák és egyetemek részvételével.

Látható, hogy az NB. I. kivételével minden bajnokság megfelelõ létszámú. Sajnos eddig még nem sikerült megoldást találni arra a sürgetõ problémára, hogy pont azon a szinten nincs elegendõ létszámú, kielégítõ színvonalon mûködõ bajnokság, ahonnan a válogatott játékosok kikerülnek, így a jó nemzetközi szereplés irreális, nincs háttere. Fontos lenne a létszám mielõbbi emelése, a színvonal növelése pedig egy igazságosabb osztályozó rendszerrel, a feljutó csapatok kötelezõ NB-I-es részvételével megoldható lenne. A színvonal emelését tovább gátolja a lányok életkori sajátosságait nem figyelembe vevõ korhatás-szabályozás, pedig ezt testi és mentális fejlõdésük már lehetõvé tenné. Az a jelenség, hogy évente szûnnek meg illetve alakulnak meg csapatok nemcsak Magyarországon tipikus, szerte Európában mindennapos, a bajnokságok színvonalát nem befolyásolja túlzott mértékben.

Tárgyi feltételek
Többségében bérelt, sokszor földes, salakos pályán vannak az edzések, de sajnos elõfordul az is, hogy a bajnoki mérkõzések sem füves pályán folynak. Jellemzõ, hogy napjainkban sorra szûnnek meg a futballpályák, a meglévõ pályák, a felszerelés, az edzéskörülmények igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A szereléssel való ellátottság – kivéve néhány elit egyesülethez tartozó csapatot – igen csak problematikus, rendszeres, hogy a mérkõzésekhez használt ruhákat maguk a játékosok mossák, varrják, tartják rendben, az edzésszerelés pedig játékosonként egyéni. A férfi labdarúgásunk feltételeit sem lehet európai szintûnek mondani, a nõit még ehhez a szinthez sem lehet említeni, annyira elmaradott. „Elit” nõi klubjaink is napi finanszírozási gondokkal küzdenek.

Személyi feltételek
A hazai nõi futballban sokat javít a helyzeten, hogy szakértelemmel, elhivatottsággal – szakmai megszállottsággal – dolgoznak az edzõk. Ez azonban nem változtat azon az alaptényálláson, hogy egyenlõre még nincs szervezett kerete a nõi labdarúgásban dolgozó szakemberek képzésének. Különösen fontos lenne, hogy az iskolai és az egyesületi utánpótlás-futballban a lányokkal ugyanolyan képesítésû szakemberek foglalkozzanak, mint a korosztályukba tartozó fiúkkal. Ezt ma úgy oldják meg az edzõkollégák, hogy elvégzik az UEFA „B” és „A” tanfolyamokat, de azért a nõi szakág bizonyos fokú specializációt igényel.

A férfi és a nõi labdarúgás helyzetének összehasonlítása

Magyarországon a sportág fejlettségében, a társadalmi elfogadottságában a nõi és a férfi labdarúgás között éles határvonal húzódik. Azokban az országokban, ahol hozzánk képest a nulláról indulva építették fel a sportágat, természetes volt, hogy párhuzamosan fejlesztették a nõi és a férfi labdarúgást. Nem kötötte õket a hagyomány, a korábbi sikerek. Magyarországon volt egy aranycsapat, s a világbajnoki ezüstérmet úgy fogadta a nagyvilág, hogy Bernben a Waldorf stadionban a világ legjobbra kényszerült fejet hajtani. A magyar nõi válogatott ugyanakkor eddig még nem jutott ki Európa- vagy Világbajnokságra. Ebben óhatatlanul benne van a nõi labdarúgás magyarországi hátrányos megkülönböztetése a feltételek biztosításában a férfi labdarúgás javára. Ugyanakkor a nõi foci társadalmi ismertsége, elismertsége nem mérhetõ a férfi futballhoz, amiben az alábbi tényezõknek is van szerepe:

• 
  
  A médiumok alig foglalkoznak a nõi futballal. Szinte csak a játékosokhoz és a mérkõzésekre egyébként is elkötelezettekhez (szakemberek, családtagok, kevés számú szurkológárda) jutnak el az információk. Médiatámogatás nélkül szinte lehetetlen szponzort találni. Vagy befektetõbarát környezetet kialakítani. Pozitívum: az Internet rohamos terjedésével javulni látszik a helyzet, több magyar honlap is közli rendszeresen és gyorsan az eredményeket, híreket, továbbá érdekességeket, képeket mutatnak be a nõi fociról.
  
  
• 
  
  A sportág nem tud pozitív mintát – sikeres válogatottat, izgalmas bajnokságot, vonzó személyiségeket, széles iskolai bázist felmutatni. Lehetséges megoldások: még bátrabb változtatások a nõi válogatottnál, nemcsak vezetõi szinten. Az NB.I. létszámának növelése hosszú távon színvonal növekedéssel jár együtt, vállalni kellene az esetleges idõleges színvonalesést. Híres vagy érdekes személyiségek, nagy múltú egyesületek bevonása a nõi futballba, erre a közelmúltban több próbálkozás is történt.
  
  
• 
  
  Az anyagi feltételek biztosítása meg sem közelíti a férfi-futballban kialakított lehetõségeket. A nõi labdarúgó státusza nem rendezett, nincs profi futball.

Megoldás: megfelelõ menedzsment.
A nõi futballban sok lehetõség lenne, ha megfelelõ publikációja lenne, ha a médiák a nõi nem szempontjából közelítenék meg a sportot és nem csak az eredmények kerülnének elõtérbe. Korábban gyakori volt, hogy neves klubok fontos mérkõzései elõtt „elõmeccset” játszhattak a lányok, így több ezer labdarúgás után érdeklõdõ ismerte meg és fogadta el a nõi focit. Ez szponzorokat vonzana a sportágba, így rendezhetõ lenne az „elit” státusza is.
A teljesség igénye nélkül felsorolt problémák ellenére: a magyar nõi labdarúgásban mindig is voltak és lesznek nagy tehetségek. Az a kevés sportoló, aki kijutott külföldre játszani, általában erõssége volt csapatának. Megemlíthetjük pl. Kern Editet, aki az elsõ osztályú német Bundesliga gólkirálynõje volt és a Siegen, majd a Bayern München csapatában játszott hosszú évekig, vagy Lovász Gyöngyit, aki a Brauweilerrel német kupagyõztes lett.

Következtetések levonása, javaslatok

Felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos az, hogy akár más, jelenleg sikeresebb nagyobb hagyományokkal rendelkezõ sportágaknál intenzívebben fejlesszük a nõi labdarúgást?
A futball-játék magától értetõdõ, természetes foglalatosság, már az óvódáskorú kisgyermekek, fiúk lányok számára is. Hasonló a helyzet a labdarúgás megalapozására, tömegesítésére legalkalmasabb korosztályban a 7-11 évesek között is. Ebben a korosztályban a fiúk és lányok számára egyaránt a labdarúgás az a sportág, amelyet csapatjátékban ûzhetnek, hiszen a többi labdajátékhoz még kicsik.

A futballal testközelbõl megismerkedõ, a sportágat szeretõ, azt magukénak érzõ lányok egészségesebb felnõttekké válnak, olyan a focit elfogadó partnerek, majd családanyák lesznek, akik gyermekeiket támogatóan terelik a labdarúgás irányába. A futballt szeretõ és mûvelõ hölgyek a gazdasági élet szereplõiként is sokkal többet segíthetnek a magyar labdarúgásnak, mintha a futball csak a férfiak privilégiuma lenne. A gyerekek többsége óvódában, iskolában tölti ideje nagy részét, s az elnõiesedett pedagóguspályára figyelemmel is alapvetõ érdeke a sportágnak, hogy a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok többsége pozitívan viszonyuljon a futballhoz. A felvázolt helyzetképet figyelembe véve is elmondható, hogy Magyarországon is vannak már a sportág helyzetét javító intézkedések és törekvések, mindenekelõtt az OTP-MOL-Bozsik Akadémia rendszerének "leány" tagozata.
 

Célszerû lenne azonban még nagyobb figyelmet fordítani az alábbiakra:

• 
  
  A nõi labdarúgás társadalmi elismertségének és elfogadottságának növelése.


• 
  
  A tömegbázis emelése - amit a már említett Bozsik Akadémia már elkezdett és jó a törekvés jó úton halad!


• 
  
  Az infrastrukturális háttér javítása, a finanszírozási modell és a szervezeti-vezetési rendszer kialakítása


• 
  
  A labdarúgó továbbképzésbe a nõi futball specialitásainak beépítése


• 
  
  A nõi futball sikeres modelljeinek szakmai fórumokon történõ ismertetésére


• 
  
  A tanító és óvónõképzésben, valamint a testnevelõ tanárok képzésében a nõi futballal kapcsolatos ismeretanyagot kellene beépíteni. Az iskolai csapatokkal foglalkozó pedagógusokat ösztönözni kellene az edzõi képesítés megszerzésére. (Szerkesztõség megjegyzése: az MLSZ „D” és az UEFA „B” akkreditált képzés a pedagógus továbbképzési programban!)

A legfontosabb: a mindennapi életben egyenjogúságot biztosítani a nõi sportoknak, a „gyengébb nemet” kizáróak, lenézõek táborát csökkenteni.
Ennek legegyszerûbb módja, hogy a nõi futballt, más a férfitõl eltérõ szinten kell kezelni, mintegy külön sportágként és nem állandóan összehasonlítani a férfiak játékával.
Végezetül: változtatni kell azt a laikusokban kialakult téves képet, hogy a futballista lányok azért választják maguknak a hagyományai szerint férfi sportág labdarúgást, mert „fiúsak” akarnak lenni. Valójában a nõi labdarúgók csinos, egészséges lányok, akik szeretik a labdarúgást, nemcsak nézik, de szívesen ûzik is.