Nõi labdarúgás Magyarországon ...
Ahogyan én látom  ...

Kiss László
UEFA „A” licence

• Játékosként: 33 válogatott
  
• Edzõi pályafutás: 
         4 x bajnok a Femina csapatával 
         pályaedzõ a magyar nõi válogatottnál Telek András mellett 
         2006 nyarától az 1. FC Femina edzõje

A nõi labdarúgás Magyarországon.
Nem könnyû eset.
Ezért is próbálok egy átfogó képet adni, ahogyan én látom.

Ezen az oldalon, mert gondolataim elsõsorban szakmai jellegûek.
Ugyanakkor nem érzem, hogy kinyilatkoztatásokat, megdönthetetlen érveket teszek közzé, inkább vitaindítónak szánom. Remélve, hogy nem a „senkit sem érdekel” kategóriába tartozik majd.
Aggódásomat a mellékelt foto is szimbolizálja ...

A nõi „A” válogatottról

Felemás a megítélése, ami nem is csoda.
Ragyogó játék Franciaországban és Angliában - természetesen ennek megfelelõ eredmény: kétszer szerény vereség. (0:2)
Ezután egy katasztrofális eredmény eredmény Tapolcán az angolok ellen. (0-13)
Kecskeméten az elsõ EB selejtezõn súlyos vereség a gallok ellen. (0:5)
Ne dicsekedjünk a hollandoktól elszenvedett két vereséggel sem. (0-5 és 0-4) 
Az osztrákok ellen idegenben igéretes döntetlen, (1-1), majd egy lesújtó eredmény itthon. (0:3) 
A mérkõzések idõbeni elosztása nem a felsoroltak szerint történt. 

Elmondható, hogy a válogatott szövetségi edzõje, a volt sokszoros válogatott Telek András nem alkotott maradandót. A tapolcai vereséggel beírta magát a nõi labdarúgás virtuális sportkönyvébe. Természetesen ezen írás szerzõje is, hiszen pályaedzõként kivette a részét a dicstelenségekbõl. (Valószínû, késõbb e miatt távolítottak el a nemzeti tizenegy közelébõl.)

Mi volt a nõi szövetségi kapitány Telek András szakmai célja?

Olyan ütõképes válogatott kialakítása, mely az európai elittel is szoros mérkõzéseket tud játszani, pontotkat tud rabolni. Ehhez keresnie kellett a játékosokat. Harmincan szerepeltek a válogatottban.
Eleinte a kapitánynak az volt benyomása, hogy a nõi válogatott azért szerénykedik az eredményekkel, mert a kluboknál kevés az edzés, a játékosoknak elsõsorban erõnléti gondjaik vannak.
Ezért két dologgal próbálta ezt ellensúlyozni:

• 
  
  arra bíztatta a játékosokat, hogy munka és edzés után futkározzanak, melyhez még Polár órát is próbált biztosítani
  
  
• 
  
  bevezette a keddi válogatott edzéseket.

Ez utóbbi jó hatással volt a legtöbb játékosra.
Az edzések tartalma hamar változott, a fizikai terhelésrõl áttért a technikai- taktikai képzésre.

Lehangoló volt, hogy a játékosok nem ismerik a 2-1 elleni játékot. Ilyen mélységig kellett „lemenni” a gyakorlásban. /Ennek okairól szívesen hallanék az utánpótlás edzõk részérõl, már csak azért is, mert az UEFA „B” tanfolyamokon - melyeken, mint budapesti instruktor vettem részt -  a játékok felépítésénél sokat foglalkoztunk evvel a témával./

A szövetségi kapitány a 4-4-2-es hadrend mellett tette le voksát.
Nem csoda, hisz ez a legelterjedtebb s legkönnyebben tanítható.
Egy dologgal azonban nem számolt: az NB-I. 8 csapatából egyedül az 1. FC Femina választotta ezt a hadrendet.
A tavalyi évben a Feminát kivéve, mindenki söprögetõvel, 2 emberfogóval játszott. (!)
A pálya közepén már általában mindenki „tolódik”, de a széleken még mindig „futó”a divat.
A legtöbb káosz ebbõl eredt a válogatott mérkõzéseken is, ha több klubból állt össze a csapat. 
Ráadásul szinte képtelenség válogatott szintû védekezõ középpályást találni, ezért a nemzeti 11 folyamatosan egy ilyen pozícióban játszó játékossal szerepelt. /Smutzer/.
Ugyanakkor csapatunk az erõsebb, jobb ellenfelek ellen folyamatosan védekezett, s ez szakmailag megoldhatatlannak tûnt. 

Természetesen nem a 4-4-2-es játékrendszer kizárólagosságát emelem ki, de az alapvetõ, hogy ezt a játékrendet ismernie kell, nemcsak a válogatottaknak, hanem valamennyi leány labdarúgónak.

• 
  
  Ezért játszott nagyon sok Feminás, mert a más klubokból jövõ játékosok többsége nem értette, hogy mit követel tõlük a válogatott vezetése.
  
  
• 
  
  Érthetõ, hogy a bajnok együttesbõl több játékos szerepelt, mint ami a tudásukból következett volna. A selejtezõk utolsó mérkõzésein hagyományos söprögetõt szerepeltettünk, elkerülendõ a katasztrófális vereséget ...

Ezek után nem csodálkozom,
hogy egy felnõtt edzõ kolléga azt kérdezte tõlem:

 „Tényleg meg lehet tanítani a lányokkal a területvédekezést?”

Milyen képzést kaphatott az a felnõtt labdarúgó, aki hozzánk kerülve az egyik edzésen -  azt kérte, hogy inkább elmenne futni, mert nem érti mit kell csinálni a taktikai gyakorlás alatt. 

Az idei bajnokságban jelentõsebb változások voltak. Belépett az NB.I.-be egy modern felfogású FTC, s a jelentõs átalakuláson átesett MTK is elõremutató játékot játszik.
Azt is látni lehet, hogy válogatott szintû játékosok nevelõdhetnek ki a megváltozott edzések, jobb szakmai munka, és a taktikai változtatások hatására. A Rába is egyre acélosabb lesz - bár fura eredményeket produkál hétrõl-hétre.

A bajnokság szempontjából pozitív, - amúgy természetesen fájdalmas - hogy nincs ASI, bár hasonló szintrõl indult el az idén a Debrecen is. Sajnálatos, hogy késõbb megszûnt. Hihetetlen, hogy cívisvárosban nem akad senki, aki az elfáradt vezetõktõl átvette volna a stafétabotot. Szomorú, hogy nem találnak olyan volt válogatott labdarúgót, aki kézbe venné az ügyeket. A tehetséges felnõtt labdarúgók biztos megtalálják az utat más csapatokhoz, de mi lesz a tehetséges U-15-korosztállyal? 
Feltételezhetõ, hogy szétszélednek.
Egy ilyen sportjára büszke városban?

Hol vannak azok a kiváló, de aktív pályafutásukat befejezett labdarúgók, akik átveszik az irányítást a kluboknál, elmennek játékvezetõnek, edzõséget vállanak, felkarolva a sportágat. 

ÉS MÉGIS …

A gondok ellenére voltak sikerek ebben az évben is.

Az 1. FC. Femina bejutott az UEFA Bajnokok Kupája második körébe, legyõzve a szófiai csoportban a bolgár, a moldáv és az azeri bajnokot is.
Tény, hogy a csoport nem volt erõs, de a magyar bajnok simán vette az akadályt.
Európa legjobb 16 csapata között lenni óriási dolog.
Kár, hogy a média agyonhallgatta ...

A következõ négyesbõl nem sikerült a továbbjutás. / Bröndby, Arsenál, Rossiyanka/. Tudni kell, hogy az elsõ kettõ nem csak a nyolcba jutott, hanem a legjobb négybe is. BL döntõt, pedig azért nem játszhattak, mert az elõdöntõben egymással kerültek szembe…

A magyar bajnokságok létszáma is örvendetesen alakult.

• 8 együttes indult az NB.I–ben, 15 az NB.II-ben, 8 az U-17-ben, 25 az U-15-ben.
  
• Az igazolt leány labdarúgók száma megközelítette a négyezret!!!
  Okai:
   - Bozóky Elnök vezette MLSZ pozitív hozzáállása a nõi futballhoz.
   - Az OTP-MOL-Bozsik Akadémia leányok részére indított programja.
     (2005-tõl az UEFA ajánlásával külön választottuk a fiúk és a lányok képzését, felkészítését.)
   - Nõi instruktorok megyei kinevezése, havi anyagi megbecsülése
  
  Látható itt is, hogy milyen nagy hiba volt a „Bozsik Akadémia” megszüntetése …

• 
  
  A Nõi Bizottság „találmánya”: U-15 keresztpályás mérkõzéseinek rendezése.
  (Én tiltakoztam a bevezetése ellen, utólag belátom, hogy nem volt igazam.) 
  
  
• 
  
  A külföldi adók rendszeres közvetítése nõi mérkõzésekrõl
  
  
• 
  
  A válogatott az UEFA ranglistán a 18.-ik.
  
  
• 
  
  Az 1. FC. Femina a klubok rangsorában valószínûleg a 30 közé kerül / 2007. január/
  
  
• 
  
  Az FTC és az UTE bekapcsolódása a nõi foci területére
  
  
• 
  
  Tavaly óriási sikerrel nõi U-19-es EB döntõt rendeztünk - vidéken, mérkõzésenkénti 1157 fõs nézõátlaggal és TV közvetítéssel. /A magyar élvonalban sem volna rossz./
  
  
• 
  
  Remek szervezésû, színvonalas U-15-ös országos döntõk Budapesten

Gondolatok a legjellemzõbb problémákról:

• 
  
  Drága, s véleményem szerint nem megfelelõ színvonalú játékvezetés /mindent „fújnak”,melyre sok játékos rá is játszik, ritkán alakul ki folyamatos játék/
  
  
• 
  
  Nagyon alacsony a tétmérkõzésszám /évi 24, azaz átlag havi kettõ /Ha a nemzetközi szinthez szeretnénk közelíteni, akkor ennek minimum a duplájára lenne szükség./
  
  
• 
  
  A válogatott játékosok alacsony anyagi, erkölcsi megbecsülése /ez év decemberében elõször elmaradt a válogatott év végi köszöntõje - anyagi okok miatt .../
  
  
• 
  
  Alacsony képzettségû és végzettségû edzõk alkalmazása /licenc hiány!/
  
  
• 
  
  Továbbképzések hiánya
  
  
• 
  
  A média passzivitása, a sikerek elhallgatása
  
  
• 
  
  A klubok gyenge anyagi helyzete
  
  
• 
  
  Edzõtáborok, nemzetközi mérkõzések hiánya /ezt a játékosok csak az éves rendes szabadságuk terhére tudják megoldani/.

A Futsalról:

Ha nõi labdarúgásról beszélünk, elkerülhetetlen a futsallal kapcsolatos vélemény hangoztatása. 
Valamennyi vezetõt, edzõt érint, igaz elsõsorban Budapesten, ugyanis a játékosok tekintetében óriási az átfedés.
A nagypályás edzõk és a futsalosok egyaránt arról panaszkodnak, hogy vagy fáradtan „kapják” meg a játékosokat. A terem csapatok edzõi szerint azért nem adnak ki magukból a játékosok mindent, mert készülnek a következõ találkozóra.
Pedig a két szakágnak jól meg kellene férnie egymás mellett.

Hagyni kell a teremfutballt fejlõdni, hadd járja be azt az utat, melyet mindenképp be is fog.
Az átfedéseket folyamatosan meg kell szüntetni, a játékosoknak el kell dönteniük, hogy melyiket választják, legalábbis NB I.-s szinten.
Kötelezõvé kell tenni az utánpótlás csapatok indítását - korosztályonként. Kölcsönös segítséggel, egyre több leányt leigazolva jóval hatásosabban tudna fellépni a nõi labdarúgás érdekében minden vezetõ.

Szép, szebb jövõt remélünk, képzelünk el. 
Tegyünk érte.