Tóth „Potya” Toldi István (1891)
Az NSC majd az FTC csatára. 1909-1926 között 19 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 8 gólt szerzett.
Tömzsi alakja ellenére gyors, ötletes, technikailag jól képzett labdarúgó volt. Többnyire a két szélen játszott. Jól futott el, körültekintõen, pontosan adott be. Különösen kapásból, fordulásból leadott lövései bizonyultak eredményesnek.
Visszavonulása után itthon és külföldön edzõként nagy sikerrel mûködött. Õ kezdeményezte a Magyar Tréner Kollégium, a labdarúgóedzõk elsõ hazai szervezetének megalakítását.

Sós Károly (1909)
Játszott ifiként az FTC-ben, majd kiöregedve a Nemzeti csapatában szerepelt, ez az együttes eladta Franciaországba, visszatérve a Vasas, a Budafok, a Gamma és még számos klubban szerepelt.
Edzõként is folytatódott vándorló élete. Több jelentõs magyar egyesületnél edzõsködött, így a Dorognál és a Honvédnál is. Edzõi hírnevét az NDK-ban szerezte meg, ahol közel nyolc évig dolgozott. Kétszer állt a magyar válogatott élén.

Sós Károly korosztályát megelõzõen nem tanulták az edzõi mesterséget.
Az edzõ valahogy lett.
Általában játékosból lett. Elõbb játékosedzõ, majd edzõ. Ha jól beleérzett a szakmába, akkor sikeres pályafutást tudhatott magáénak, ha meg nem ment neki, akkor elõbb utóbb elment valamilyen civil foglalkozást keresni.

Sós Károly akkor lett edzõ, amikor már tanfolyamhoz kötötték az edzõséget.
A II. világháború elõtt a Gammánál dolgozott. Már akkor írt kisebb könyveket, edzésajánlatokat, tanácsokkal.
A saját szakmai munkájában is mindent úgy csinált, ahogyan le volt írva.
Jó játékosokból állt a csapata, mégis egymás után hat meccset veszítettek el.
Akkor történt valami, ami nagy hatással volt rá, s amibõl talán a legtöbbet hasznosított késõbb. (S hasznosíthatunk mi is)

Így beszélt errõl:
"Tanácstalan voltam, tehát elmentem a magyar labdarúgás szakfelügyelõjéhez."
Már ez a tény is megmutat valamit abból a légkörbõl, amikor még valaki be merte vallani, hogy nem tud valamit.
"A felejthetetlen Tóth-Potya ki is jött. Felült a tribünre, én tisztességgel felvittem neki egy üveg bort, õ pedig megnézett három edzésemet. Alig vártam, hogy beszéljek vele.
Kérdem: mit csináltam rosszul?
Hosszan rám nézett és azt mondta: „Nem csinálja rosszul fiam, csak egy baj van, nem hiszik el magának, hogy jól csinálja”.
Ez egy életre szóló tanács volt, mert megértettem belõle, hogy tessék-lássék, belsõ meggyõzõdés nélküli munkának nem lehet eredménye. Vehettem és a legjobb szakkönyveket, csinálhattam a legcélravezetõbb gyakorlatokat, ha nem hittek benne, nem ért az egész egy fabatkát sem."
Nem elég jól dolgozni a pályán, hinni kell a munkában és elhitetni a játékosokkal, hogy amit csináltatsz velük az eredményes lesz.