2005. december 23-án hunyt el a legendás magyar szövetségi kapitány.
A mesteredzõ, aki négyszer vezette világbajnoki döntõbe válogatottunkat, 91 évet élt.

A mesterek mestere, Baróti Lajos.
Elhunyta alkalmából megemlékeztünk róla.
De az emlékezés akkor jön belülrõl, hanem nemcsak szavakban, gondolatokban marad velünk, hanem ténylegesen is felemlegetjük gondolatait.
Akkor így írtunk róla: „Tanított, ha kérdezett, véleménye, mint a futballkatedra elõadása. Igazi mester volt. Sértõdött, ha kellett, haragot tartott, ha az emberi tartás megkívánta. Elvei voltak, kiállt értük. Gyengeséget árult el, ha meg kellett alkudni.”

Baróti Lajos 1914. augusztus 19-én született Baróton, amely akkor még Magyarországhoz tartozott, ma Románia.

Futballistaként a Szegedi AK-ban és a gyõri ETO-ban szerepelt, két alkalommal pályára lépett a magyar válogatottban is.
1956-ban edzõi képesítést szerzett, 1957-ben pedig mesteredzõnek választották. Edzõi pályafutása Gyõri Vasas ETO, a Bp. Postás, a Vasas, az Újpesti Dózsa, a Wacker Innsbruck, Benfica.

Két ország szövetségi kapitánya volt: Magyarország és Peru.

Négy bajnoki aranyérmet szerzett (egyet a Vasassal, hármat az Újpesttel).
Kétszeres Magyar Népköztársasági Kupagyõztes (Vasas 1955, 1973)
KK (Közép-európai Kupa) gyõztes - Vasas 1956, 1957)
Portugál kupagyõztes – Benfica 1981

A világ azon kevés szakvezetõje közé tartozik aki négy világbajnokságon (!) vezette a nemzeti együttest (1958, 1962, 1966, 1978) irányította a nemzeti együttest világbajnokságon, illetve bronzérmes lett csapatával az 1960-as, római olimpián.

Õ volt a kapitány 1964-ben is, amikor válogatottunk aranyérmet szerzett a tokiói ötkarikás játékokon.
Szövetségi kapitányként 117 mérkõzésen irányította a magyar válogatottat.
2000-ben az Európai Labdarúgó Szövetség életmûdíjat adományozott számára.

Edzõi ars poétikájának fõbb vonásai:

• tervszerû csapatépítés
• korszerû és sokoldalú felkészítés
• baráti csapatszellem kialakítása és ápolása
• edzõ és játékos közötti bizalom megteremtése és erõsítése

Milyen is volt Baróti?
Sok dicsérõ jelzõt lehetne rá mondani, nagyszerû ember, felkészült edzõ...
Röviden nagy egyéniség.

Már 34 évesen edzõsködött.
A játékos pályafutásától egy sérülés miatt kényszerült megválni. Gyõrbe került. A kor szokásainak megfelelõen volt egy „civil” állása is. A helyi gyárban. A „munkásigazgató” elsõ beszélgetésük alkalmával finoman, de keményen fogalmazva próbálta irányítani, befolyásolni az új edzõt.
Mire Baróti: „A vagongyárban elismerem fõnökömnek, de az öltözõben az edzõ parancsol.”
A folytatás?
48 órán belül el kellett hagynia Gyõrt.

Szakmai felkészültsége, hozzáértése megkérdõjelezhetetlen.
Gondolatainak tisztasága mind a mai napig útmutatást kell, hogy jelentsen számunkra:

A morálról:

„Egy ország labdarúgásának helyzetét, helyét az országban, az európai és a világ élvonalában a sportág morális helyzete, bajnokságának színvonala, tisztasága, az utánpótlás, az ifjúsági csapatok helyzete, az edzõk szakmai képzettsége és fõleg gyakorlati szakmai munkája, a játékvezetés színvonala, a klub és válogatott csapatok szereplése, a mérkõzések látogatottsága határozza meg.
A felsoroltak azonban csak akkor segítik a töretlen fejlõdést, ha van egy független, szakmailag hozzáértõ, önállósággal rendelkezõ vezetõ, irányító testület, az MLSZ.”

Az igazolt játékosok számáról:

„ … az utóbbi 6 év alatt (1986) az igazolt játékosok száma egyharmadával csökkent, ami számszerûen mintegy negyvenezer játékost jelent.
Ez a megdöbbentõ adat labdarúgásunk jövõje szempontjából a legsúlyosabb probléma. Õszintén meg kell mondanom, megdöbbentem a hír hallatán. Én a körülményeim szerencsés alakulása folytán edzõi pályafutásom alatt mindig élvonalbeli csapatoknál mûködtem, el sem tudtam képzelni, hogy egy-egy pálya megszûnése, a kisebb csapatok fúziója, feloszlása miatt ilyen nagyságú veszteség érhette a labdarúgást.

Legyen világosság!

„Az MLSZ-nek a legfontosabb bizottsága az Edzõbizottság. A labdarúgás színvonalának emelkedése jó és irányított edzõi munka nélkül el sem képzelhetõ. … Ez indokolja egy olyan testület létezését, amely gyakorlati munkájával segíti az MLSZ Elnökségét. Ez indokolja a továbbképzés fontosságát, a szakmai viták rendezését, a jelenlegi helyzetbõl kivezetõ úthoz irányelvek kidolgozását és félévenként a labdarúgás helyzetének és az edzõi munka értékelését. Azt hiszem, az utánpótlás problémája mellett az edzõbizottság mûködése a labdarúgás legégetõbb kérdése.”

A mérkõzések fontosságáról:

„Ma már biztosan tudom, hogy a tétlen várakozás öngyilkosság… … Minden energiámat latba kellett vetni, hogy létrejöjjenek mérkõzések, mert az edzéseken nyújtottakat nem volt alkalmam mérkõzésformával összevetni. A játék felrázza a játékosokat, képet nyújt az állapotukról. Edzõtábor, mérkõzések nélkül? Ugyan már …

A hangulatkeltésrõl:

„Hibának, súlyos hibának tartom, hogy a labdarúgás szabad préda, mindenki köszörülheti rajta a nyelvét, mindenki szidhatja, mindenki viccelõdhet rajta, ha a közönség unja a Patyolat Vállalat kétes tisztaságú ruháiról szóló vicceket, akkor a futballról mindig lehet egyet gyártani”.

A pszichológiai felkészülésrõl:

A Vasas edzõje volt, amikor a játékosok teljesítõképességét a félidõben oxigén belélegzéssel igyekeztek fokozni. Ez nem jelentett doppingolást, a játékosok mégis szinte szárnyakat kaptak tõle.
Ez azért van – mondta Baróti - , mert a fiúk hisznek benne, meg vannak gyõzõdve annak jó hatásáról.
A Vasas váratlanul vereséget szenvedett az újpestiektõl.
Barótit valósággal megrohanták az érdeklõdõk.
Hogyan következett be az a vereség? – kérdezték? Talán a játékosok nem hisznek a belélegzés kedvezõ hatásában?
Dehogynem! – válaszolta Lajos bácsi. Nagyon is hisznek benne. Annyira, hogy mindent ettõl várnak. Még a gyõzelmet is ….

Nyilasi Tibor
Fantasztikusan szerette minden
játékosát, valamennyiünkkel úgy bánt,
mintha a saját fiai lennénk.
Nála voltam elõször válogatott.

Bene Ferenc
Nagyszerû ember volt,
a legjobb edzõ,
akivel valaha együtt dolgoztam

Grosics Gyula
Szövetségi kapitányom volt,
nagyon tiszteltem,
rendkívüli egyéniség volt,
emberileg és szakmailag is.

Véleménye a szakmai munka különbözõ területeirõl

„Alapvetõ hibának tartom a bajnokság félbeszakítását, amellyel megfosztjuk a játékosainkat a legjobb felkészülési lehetõségtõl, attól, hogy izzó csaták kemény küzdelmeiben edzõdjenek meg a legsikeresebb feladatok megoldására. Ezt Magyarországon kívül sehol sem csinálják, s az összes külföldi enyhén szólva csodálkozik ezen.”

 „A támadó játék híve voltam. Mindig a labdarúgás szépségeire oktattam játékosaimat, elítéltem, de nem is tûrtem a durva játékot.

A Benfica edzõjeként csodálatos élményeket éltem át.

„A csapattal szerencsém volt. Mert nagyszerû egyéni képességekkel rendelkezõ játékosaim voltak. Néhány hete lehettem az edzõjük, amikor Carlos Manuel (az egyik sztár) hátratett kézzel – ez a szokásuk, a bíróhoz is így mennek, ha reklamálnak – odajön hozzám.
– Mister, nem akarunk beleszólni a munkájába, de itt is tartsa meg a jó magyar szokást, és az edzéseken játsszunk sokat –
Így is lett.
Nekem is az volt a véleményem, hogy egy hegedûmûvész vagy zsonglõr akkor tud a legtöbbet fejlõdni, ha a mûvészetét gyakorolja. A labdarúgásban is ez a lényeg, a legfõbb cél mindig a technika tökéletesítése, mert hiába futok gyorsan és sokat, ha nem tudom lekezelni a labdát, vagy nem tudok vele mit kezdeni miután megkapom.”

Mondták róla: „bérelthelyes kapitány” (?)
Egész életében azért kapott hideget és meleget, mert bérelt helyeket osztogatott.
Ez sok játékosára vonatkozott.
Miért?
Mert ismerte õket, hitt bennük.
Mert az edzõi hitvallása szerint az ésszerûtlen kapkodást, a fiatalítást egyenlõnek tartotta a totális bukással.
A játékos felkészültsége, tudása, tapasztaltsága volt az alap. (Talán éppen ezért volt oly sikeres?)
Albert, Mészöly, Tichy, Göröcs, Dunai II, Bene …
Agyonkényeztetett bérelt helyesek?
Azokban az idõkben azt mondták: lehet …
De, sikercsapatokat csinált.
Baróti Lajos csapatban gondolkodott.
Szenvedett, amikor azt hallotta: valakit a pillanatnyi formája, pusztán tehetsége alapján válogatnak.

Sajnos, jó magyar szokás szerint utólag ébredünk fel, hogy az igazi értékeinket nem tudjuk megbecsülni.
A magyarság történelmi múltja szinte minden területen ezt példázza.
Azután, késõbb ismerjük el õket.
Akkor döbberünk rá, hogy ennek az embernek mennyi esze van, volt …

Barótit szinte végigszidták egész kapitányi pályafutása során.
Az 1958-as Vb után inzultusok érték, 1966-ban gyalázkodó leveleket kapott, 1978 után leírták.

Ugyanakkor, ha megnézzük pályafutását a válogatott élén ...
Hihetetlenül eredményes: 117 mérkõzés, 62 gyõzelem, 27 döntetlen, 28 vereség.
Klubcsapatok kispadján: 412 mérkõzés 209 gyõzelem, 97 döntetlen, 106 vereség.

Elképesztõ!
A szövetségi kapitányaink eredményességi ranglistája:

Szöv. kap.

Mérk. szám

Gy.

D.

V.

Max pont

Szerzett pont

Eredményesség

Sebes Gusztáv

69

50

12

7

138

112

81.15 %

Mezey György

35

20

7

8

70

47

67.14 %

Baróti Lajos

117

62

27

28

234

151

64.52 %

Dietz Károly

41

19

9

13

82

47

57.31 %

Bicskei Bertalan

36

13

15

8

72

41

56.94 %

Mészöly Kálmán

49

21

9

19

98

51

52.04 %

Ki volt a magyar labdarúgás számára Baróti Lajos?
A mesterek mestere ...

Mit nyertünk vele?
Nagyon sokat.
Mérkõzéseket, csapatot, nemzeti érzést.
Mindennapokat, szombat délutánokat és szerda estéket.
Világbajnokságokra való kijutást, meg a többi sikert.

Futballkultúránk egyik írója.
Kollégaként, emberként is sokat veszítettünk a földi létrõl való eltávozásával.
Emlékezni fontos.
Tapasztalatait feldolgozni a magyar labdarúgás jövõje szempontjából döntõ!

Irodalom:
Elsõ országos MLSZ Tanácskozás jegyzõkönyve
Kapitányságom története (Lepies György)
UEFA Pro tanfolyam (2004)
Alberttõl Zsákig (Antal Zoltán – Hoffer József)