Juhász Tamás (19), Juhász Dávid (14) gyorsasági motorversenyzõk már 10 éve nemzetközi szinten ûzik ezt a hazánkban kevésbé ismert technikai sportot.
A MOL „Segíthetek?” programjának nyertesei közül velük beszélgetünk most.

Meséltek egy kicsit a gyorsasági motorsportról?

Tamás: Egy versenynaptár beosztása szerint különbözõ állomáshelyekre megyünk, követve a verseny vándorlását. Van egy gépszállító és egy lakójármû. Az egyik viszi a motorokat a helyszínre, míg a másikban élünk, amíg kint vagyunk. Kimegyünk a versenypályára, és ott edzünk, ha tehetjük. Persze nem mindig van erre lehetõségünk. Kevesebbet vagyunk a pályán, mint kellene. Úgy kell elképzelni, mint a Forma 1-et, csak kicsit kisebben. Míg ott milliárdok forognak, ebben a sportban ember-közelibbek a dolgok. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy besegítünk a szerelésbe és apukánk is kiveszi a részét a szervizháttérbõl. A versenyek alkalmával mindenkinek magának kell biztosítania a szállást, azért mi például az említett lakóautóban alszunk. Milyen a felkészülés? Egy boxolónak mondják, hogy vigyázzon a jobb horgokkal, nektek van edzõtök, aki a jobbkanyarokra figyelmeztet? Tamás: Sokan egyszerû dolognak hiszik, de mégsem annyiból áll, hogy „csak húzom a gázkart és fékezek”. Folyamatos felkészülési idõszak van a versenyek között. Amikor nem a pályán vagyunk, akkor konditerembe járunk, hogy elbírjuk a motort. Dávid: Az is nagyon jellemzõ, hogy a versenyzõk egymásnak segítenek. Pusztán azzal is tudnak segíteni, ha átadják a tapasztalatokat, és megbeszélnek egy-két versenyt.

Hogyan ismertétek meg a MOL „Segíthetek?” programját?

Tamás: Egy barátunk hívta fel a figyelmet a MOL tehetségtámogató programjára. Úgy gondoltuk, hogy megpályázzuk. Egészen egyszerû cél és szükség vezérelt minket: Egy–egy külföldi út költségeinek jelentõs hányadát teszi ki a benzin ára. Ebben remélünk hát segítséget a MOL-tól, hiszen a motor benzinfogyasztása önmagában is magas.

Az eredmény kihirdetésénél itt volt Talmácsi Gábor, mennyire ismeritek õt?

Tamás: Közeli jó barátunknak mondhatjuk, hiszen aki motoros, az barát, akinek motorja van, azt lehet szeretni. Gyakorlatilag amióta Gabesz elkezdte, azóta ismerjük, hiszen mi is együtt vagyunk vele a pályán ebben a sportágban. Én a testvérével, Gergõvel versenyzem egy kategóriában.

Mik a terveitek? Mit szeretnétek elérni?

Tamás: Mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy felkaroljon minket egy olyan csapat, aki biztosít mindent, az anyagiakat is beleértve. Illetve azt is szeretnénk elérni, hogy nemzetközi szinten is folytatni tudjuk a motorozást és eljussunk az Európa Bajnokságokra, világbajnokságokra.

Milyen országba mennétek? Van olyan, hely ahová mindenképp szeretnétek eljutni?

Tamás: Jó kérdés! Magyar versenyeken kívül jártunk már Horvátországban, Csehországban, Ausztriában. Kis túlzással az Alpok mentén végig jártuk hazánk környezõ országait. Tulajdonképpen mindegy, csak aszfalt legyen alattunk! Hiszen, amikor Horvátországban Rijekában voltunk, akkor sem látunk sajnos túl sokat a városból. Ha van egy kis idõnk, akkor leugrunk a pékségbe vagy a tengerpartra, de nem igazán van módunk nyaralni a versenyek között.

Csak van olyan ország, amit szívesen megnéznétek!

Dávid: Persze, én leginkább Arábiába mennék, mert ott nagyon jó kis pályák vannak... Nekem a szívem vágya, hogy ott lehessek kint. Sajnos, nem csak tõlem függ. Minden esetre Magyarországon nehezen lehet versenyezni, mert a technikai sportoknak nincs túl nagy támogatottsága. Pedig, ha az emberek ismernék a motorsportot, elképzelhetõnek tartom, hogy jobban rákapnának.
Tamás: Sajnos való igaz, hogy nincsen kellõ publicitása. Ez azzal is jár, hogy nem ismerik eléggé és nincs nagy értéke a nagyközönség elõtt. Az is jellemzõ, hogy folyton a szemünk elõtt lebegnek az anyagiak. Ha valaki elesik a pályán, nem a saját épségéért aggódik. Sajnos arra kell gondolni, „Atyaúristen, hogyan fogom most a motort kipofozni.” Szerintem ezt a küszöböt kellene átlépni. Talán az, hogy Gabesz eljutott oda, ahova, felkavarta kicsit az állóvizet. De õ elég sok mindent letett az asztalra. Ha példaképet kellene keresni magyarok közül, õt tudnánk kiemelni leginkább. Nemzetközi viszonylatban nekem Rossi a kedvencem, mert olyan higgadt motorozással szokott elsõ lenni, hogy „kacagva nyeri” a versenyeket.

Hogyan kell akkor motorozni,” kacagva”?

Tamás: Egy biztos, semmiféleképpen sem lehet stresszesen vagy idegesen felülni a motorra. Ha úgy van vele az ember, hogy nagyon hajtja magát a jobb köridõért, akkor valószínû, hogy rosszat fog futni. Ha viszont az egészet végiggondolja és higgadtan lép a pályára, akkor sokkal nagyobb az esélye jobb teljesítményre. Én például annak a híve vagyok, hogy levezetem magamnak az egész pályát: hogyan fordulok az íveken, hol veszem a féktávot, hol gyorsítok ki - és így sokkal könnyebb.
Dávid: (mosolyogva) Biztos igaza van a bátyámnak... Lazaság is kell hozzá, az kétségtelen, de szükséges egy kis agresszivitás is. Lehet, ezért van, hogy én akkor sem mindig vagyok elégedett, ha megverem a mezõnyt és elsõ leszek. Nekem nem mindig elég gyõzni, ha közben nem sikerül teljesíteni a magam által kitûzött célokat, idõket.
Tamás: Egy tény - soha nem te vagy a legjobb, aki elõtted van, azt meg kell elõzni és kész. Mindig ez kell, hogy az ember szeme elõtt lebegjen. Mindig van egy jobb és neked nála is jobbnak kell legyél. Folyamatos hajtás van, hogy megjavítsd a saját idõdet, megjavítsd a másik idejét. Az új kihívásokkal és újabb célok kitûzésével lehet elõrébb haladni.

A versenyzés mellett tanultok?

Dávid: Igen, próbáljuk teljesíteni az elvárt tanulmányokat. Csak kicsit nehéz ez, ha egy vasárnapi verseny után késõ este érsz haza és másnap mindig pont nálad nyílik ki felelésnél a napló...
Tamás: Egyetértek azzal, hogy az iskoláknak jobban kellene tolerálni a sportoló diákokat. Talán nem szerencsés a jelenlegi felfogás, hogy mindegy, mit csinálsz a szabadidõben, biztosan lógsz. Mindegy, hogy versenysportot ûzöl, vagy bármit csinálsz, teljesíts! Sokszor sajnos nem csak az motiválja ilyenkor a tanárokat, hogy tanítsanak, hanem hogy ellehetetlenítsék a sportoló életét.

Egy ál-naiv kérdést engedjetek meg! Melyikõtök a gyorsabb? (egymásra nézve nevetnek, majd Tamás ügyesen megkerülné a kérdést)

Tamás: Különbözõ kategóriákban versenyzünk... Függ ez a pályától, a beállításoktól.
Dávid: Bár volt egy versenyünk, ahol a bátyám bizonyult gyorsabbnak, de ez nem sokáig lesz így...
Tamás: Na megszólalt az ego! De komolyra fordítva a szót, nem igazán versenyzünk, inkább vigyázunk egymásra, és erre kérném az autósokat is, hogy figyeljenek a motorosokra.