A 10–es mez mágiája.
A futball rohan a végzetébe – mondják sokan. Valóban, ha nézzük az érem egyik oldalát, súlyos aggályok merülnek fel a sportág szakmai jövőjét illetően.

A legkifejezőbben Uruguay népszerű szakírója Eduardo Galeano fogalmazza meg szarkasztikus véleményében a futball jövőjét, a 2006-os VB kapcsán:

„A játékosok példásan viselkedtek a világbajnokságon.
Nem dohányoztak, nem ittak és nem futballoztak.
A művészek elhagyták a sportágat, súlyemelőkké és olimpiai futókká váltak.
A csatárok, mint a panda, veszélyeztetett fajokká váltak”!

Galeano csalódása részben érthető.
A művészek, mint Zidane, Henry, Ronaldinho, Totti rapszodikus formát mutattak, görcsösen játszottak.
A döntő játékosa egy védő lett, a mérkőzésenkénti gólátlag 1990 óta a legalacsonyabb volt.
Kritizálni könnyű a „művészeket”, de az ihletet, csak úgy mint a verítéket nem lehet erőltetni – mondja Galeano.
Nem véletlenül elevenítik fel a legnagyobbakat és kínjukban megtalálják – az egyébként összefűzhetetlen szálat – a 10-es mezt.
A híres No 10-ek!
Örömünk, hogy Puskás a listavezetők között van!
Kell a szenzáció!
Napi életünkké tették.
Sikerről papol ma már mindenki.
Sajátosan magyaros értelmezés: sikeres vagy, mert pénzed van!
A futball nem erről szól!
Puskás, Schiaffino, Pele, Zico, Corso, Cubillas, Deyna, Cherenkov, Francescoli, Rivera, Platini, Cruyff, Maradona, Matthaus, Zidane, Totti - és sorolhatnánk tovább - nagyságához, sikereihez semmi köze nem volt a pénzhez!
Sokat közülük még gazdagnak sem mondhatnánk.
Azon kívül, hogy zsenik voltak, semmilyen közös vonást nem találni bennük.
A tehetség, a zsenialitás a siker alapja. Az nem normális világ, ahol ezek hiányában sikeres tud lenni valaki és vagyont szerezni.
Kutatva nagyságuk miértjét, nem véletlenül - velük kapcsolatban - csak egyetlen közös vonást találtak.
Mind 10-es számú mezt viselt.