/Both József portré, lejegyezte: Mezey György/

A cím nem eredeti. Shiltont, az angol kapus fenomént mutatta így be a róla szóló könyv írója.
Nézem Both József arcát a beszélgetés közben. Döntõ mérkõzések elõtt nem számít a taktika, az utolsó edzések trükkös gyakorlatai, nem számítanak az újságírók és riporterek, nem tényezõk a csapat körül lebzselõk, a pöffeszkedõ vezetõk és a jómódú bennfentesek, meg a jó ég tudja mi más.
Csak egy számít: a játékos és a hozzá nõtt edzõ.
Kettõjük „párharca” - mint Shilton és Brian Clough esetében – hozza a végeredményt.

Szóval figyelem az edzõ arcát, szeretném kifürkészni belõle: mit vár élete talán legfontosabb mérkõzésétõl?
Ha megverjük a világ legjobbjai közé sorolt spanyolokat – Európa-bajnokok lehetünk.
Óriási esély a magyar futball, a játékosok és az edzõ számára.
Õ ezt tökéletesen átérzi, ahogy rezdülnek arcvonásai, látom.
Nézem õt és nem értem.
Aki nem volt rest és empátiával átszenvedte magát a csapatról szóló írásokon, követte a rádió és tv riportokat, az furcsa érzésekkel nyugtázhatta: Magyarország U17 éves válogatottjának sikere mindenrõl szólt, csak a siker kovácsáról nem.
Voltak itt önjelölt trénerek, - akik még semmit nem produkáltak edzõként, de sikerkovácsként kínálták magukat, „szaktekintélyek” ráncoló homlokkal mélyelemzésekbe merülve, hogy hát azért ez a Both József elég rutinos volt, megjelentek a játékos ügynökök, akik pontosan tudják kinek hol a helye, és mit kellene játszania, a bértollnok újságíró pedig szégyenérzet nélkül leírta, hogy ezt az eredményt más is könnyedén elérte volna.

Nem értem.
Mindezek után, hogy tud bizakodni, hinni, csalódottság nélkül kitartani, és hogy tud higgadt maradni. Amikor egy interjúban szabályosan bele akarták terrorizálni, mit kellene mondania, minek is köszönheti csapata a sikert.
Van sok íratlan törvénye a futballnak. Aki magáról azt hirdeti, hogy õ milyen nagy edzõ, azt le lehet írni. Jó páran vannak.
Both József most sem mondja, pedig mondhatná.

Ennek a válogatottnak az eddigi sikere elsõsorban neki köszönhetõ.
Most már kicsit fáradt.
Ezek a játékosok már más vizeken eveznek, mint négy éve, amikor elkezdték. Amikor edzõjük fáradhatatlanul járt a Bozsik program tornáira, hogy kiválassza a legjobbakat.
Mintát adott arra, mi az útja egy korosztályos válogatott felépítésének.
Fokozatosan léptek elõre. Már túl vannak a harmincadik megmérettetésen.
Most nagyon kevés kellene az érem szerzéshez.

Látja-e csapata gyengéit, lehetõségeit?
Tökéletesen látja. Változtatni már nem akar, mert bizonyos értelemben újra kellene építeni mindent.
Ezek a játékosok már nem ugyanazok, mint kezdetben.
Ez érthetõ, de ugyanakkor gondokat okoz.
A csapat játéka Portugáliában csúcsra futott. Fájdalmas változtatásokkal lehetne frissíteni.
Nem vállalja. Igaza van.
Évek aprólékos munkáját nem lehet átépíteni pár edzõmeccsel és taktikai gyakorlással.
Ezt csak azok hiszik, akik nem sokat konyítanak az edzõség igazi tudást jelentõ mélységeihez.

Tudja: ki van szolgáltatva játékosainak.
A kedves kis srácokból férfivá serdült fiatalembereken múlik minden.
Megértik-e a címeres mez viselésének belsõ parancsait?
Túl teszik e magukat kisebb sérelmeiken, érzik-e igazán ezt az egészen másfajta lehetõséget, mint az ügynökök csábító ajánlatait.

Both József tisztán látja a spanyol csapat erényeit, gyengéit. Nem téveszti meg a sokak által fontosnak tartott feltevés: a spanyolok már biztos bejutók, nem fognak megszakadni.
Komoly szakemberhez méltóan tudja: ennek pont az ellenkezõje igaz. A lazaság, az eddig kevesebb szerepet kapók bizonyítási vágya nagyobb veszély.

Interjúra készültünk, de portré lett belõle.
Egy edzõ arcképe, amely az emberi sorsokat komolyan vevõk és a futballt õszintén szeretõk és tisztelõk számára nagyon értékes.
Egy megszállott ember sokra hivatott csapata.