/U17 EB. Luxemburg/

Sokan láthatták a televízióban: Magyarország vesztett a spanyolok ellen, nem jutott be az elõdöntõbe. Ezen a mérkõzésen végig jóval a tudása alatt teljesített csapatunk. Sokan legyintenek: hát igen, csak ennyire tellett.
A kérdés jóval érdekesebb ennél: mi történt ezzel az értékes együttessel?
Valóban csak erre voltunk képesek?
A közel jövõben alapos górcsõ alá vesszük a helyzetet és részletekbe menõ elemzéssel válaszoljuk meg a felvetéseket. Ezen a mérkõzésen valóban lehangolóan játszottunk: passzívan, önbizalom, hit nélkül.

Elöl Németh egyedül vergõdött, védelmünk többször megzavarodott, középpályás játékunk pedig méltatlan volt az eddig látottakhoz.

A csehek simán verték a favorit spanyolokat.
Négy masszív védõ elõtt Hable tanárként biztosított középpályán. Vácha, Wojnar és Zeman egymást felülmúlva zúzták össze a spanyol csapat közepét. Elöl Pekhart, a „kis Koller”/196 cm magas/ minden ívelt labdát elfejelt és lõtt egy parádés gólt.
Az eddig a korosztályos tornákon taroló spanyolok nem hitték el mi történt.Megérdemelten kiestek.

A képen Pekhart-ot ünneplik gólja után. (foto: )

A nagyobb csattanó azonban csak ezután következett.
A torna másik esélyese, Németország is elbukott az oroszokkal szemben.
Amikor Dudásék egymás után alakítottak ki gólhelyzeteket, nagyon verhetõnek tûnt az orosz csapat. Azután fél óra elteltével rendezték soraikat, olyannyira, hogy a németeket is legyõzték. Ugyanazt játszották, mint Magyarország ellen.
És nem játszottak jobban sem.
Védekezés minden erõvel. Savenkov kapus úr volt a levegõben. Ha Morozov és Bobrovszkij nem tudott fejjel hárítani jött õ és mindent fogott, öklözött, vagy fölé tolt. Ryzhov a céljátékos tartotta meg az elõre vágott labdákat, s játszotta meg a mellé sprintben érkezõket. A végén szégyenteljesen kinyílt németek, akár több gólt is kaphattak volna.

A boldog orosz játékosok már a döntõre készülnek. (foto: )