Varga István,
UEFA Pro

Nem olyan régen írtam "U 17, U 19 válogatottak és az MLSZ" címmel egy pár sort a weboldal hasábjain, ahol megemlítettem: nagyon jó esélye van az U19-es válogatottnak bejutni az EB döntõjébe. És, hogy ez nagyon nagy dolog lenne.
Most hogy vége lett az EB selejtezõ második körének és nem jutottunk ki, néhány dolog elgondolkodtatott: miért nem tudott a válogatott, vagy a válogatottat irányító szakmai stáb élni a lehetõséggel? 

A sportnapilap hasábjain megszólaltatott kolléga szerint sokak szemében "fekete ló volt a csapat"!
Kinek a szemében volt?
Hiszen minden szakember ismerte ezeket a játékosokat, akik hétrõl-hétre felnõtt csapatokban játszanak.
Ugyanakkor a szakvezetésnek egy felkészülési mérkõzés(!) elég volt a játékosok megismeréséhez, csapatba állításához!
Egy másik cikkben megdöbbenve olvastam a szövetségi edzõtõl, mekkora probléma a csapat tagjainál, hogy alig van olyan játékos, aki a felnõtt bajnokságban játszik.
Hogy is van ez?
A most kiutazott keret, nem ugyanazokból áll, mint akik Svédországban kiharcolták a továbbjutást - akkor még velem, és ifjabb Tajti József kollégámmal?
A mostani keretbõl csak Hegedûs, Bogdán, Pintér és Farkas nem játszik felnõtt csapatban.
A többiek NB I-es, NB II-es csapatokban játszanak.
Mirõl beszélnek?!
Miért maradt ki az utazó kertbõl Völgyi és Ivanics? Mind a ketten NB I-ben játszanak. (Vasas, Sopron). A Szerbia elleni mérkõzésen - május elején - mindkét játékos érett, jó futballt produkált. Helyettük került be az utazó keretbe az MTK tartalék csapatából Pintér és Farkas. Az MTK junior csapatának az edzõje - akit egy hónappal az EB selejtezõ elõtt a helyemre kinevezett az MLSZ elnöke – egyben szövetségi edzõ is lett!
A kérdés miért?
Ez nem lehet véletlen!

Mit szólt mindehhez az MLSZ Elnöksége?
Tudott egyáltalán róla?
Az viszont biztosan nem szerencsés dolog, hogy egyszerre klub és válogatott edzõ valaki.
Sõt!
Teodorú Vaszilisz megbízatása egy hónapra szólt.
Ez azután a koncepció! Ilyen csak akkor fordulhat elõ, ha valaki nagyon útban van a Szövetség irányítóinak. Ez voltam én. Ez most már egészen biztos. Ha velem kijut a csapat az EB-re akkor nehéz lett volna félreállítani, és az Edzõképzõ Központ munkáját sem lehetne bírálni.
Itt egyértelmû, hogy a hatalmi pozícióért folytatott harcban feláldoztak egy utánpótlás korosztályt.

Visszatérve a csapat összetételéhez.
Miért nem harcolta ki a szakvezetés az MLSZ elnökségénél, hogy Filkor Attila szerepelhessen a válogatottban? Õt ugyanaz a klub tiltotta el (MTK) ahol a szövetségi edzõ egyben klubedzõ is. Filkor Attila nem akart profi szerzõdést kötni az MTK-val. Attila 18 éves, a korosztály legjobb játékosa, a selejtezõk elsõ körében stabil csapattag volt. Sokat tudott volna segíteni.
Elhangzott: a válogatott hetven percig bírta, azután elfáradt.
Ez igaz, ez így van.
De ezt tudnia kell a válogatott edzõjének, illetve sok-sok mérkõzésen megtapasztalnia, hogy a nemzetközi mérkõzések egészen más terhelést jelentenek a játékosoknak, mint a hazai bajnoki mérkõzések, ráadásul az EB-n két naponta kell játszani. Mit lehet akkor itt tenni? Vagy mit kellett volna?
Csak egy – két gondolattal válaszolva:

Nagyon átgondoltan kell a tizennyolc játékost kiválasztani.
Jól kell megválasztani a követendõ taktikát.
Nem lehet mind a három mérkõzésen nyílt játékot játszani.
A csapatjátékot alaposan meg kell megszervezni. (területszûkítés, stb.)

Az oroszokat voltak a favoritok?
Mondják.
Igaz az elsõ körben ugyan kilenc pontot szereztek, - úgy mint most az osztrákok a másodikban, - de õk nagyon gyenge ellenfelek ellen az elõselejtezõben. Egyetlen erõs csapat volt a csoportjukban a portugál. Akiket nagy szerencsével vertek meg. Ezt a mérkõzést magam is láttam.
Ausztriában az „elit” körben a magyar csapat volt egyértelmûen a favorit. A februári horvátországi edzõtáborban errõl nagyon sokat beszélgettem Martin Novoselac-al (horvát utánpótlás igazgató), aki jól ismerte mind a négy csapatot hiszen többször is látta õket és játszottak is a csoport minden tagjával.

Ezek után a második körben hogy lehet az a cél, hogy tisztes helytállással játsszon egy válogatott?
Ilyenkor a csapatát jól ismerõ szakember és az MLSZ vezetése csak egy célt tûzhet ki: jussunk ki az Európa-Bajnokságra. Két évvel ezelõtt az elit körben az 1985-ös korosztály Spanyolország mögött a második helyen végzett, Spanyolországban. Akkor senki nem merte kijelenteni, hogy ez milyen nagy siker, pedig a spanyol csapat a késõbbiekben megnyerte az EB-t.
Az elit körben egy siker van, az az elsõ hely! Mi ezt tûztük ki!

Éppen ezért nagyon nagy felelõtlenség volt az MLSZ vezetõjétõl a szakvezetõk cseréje, de az is lehet, hogy nem volt érdeke, hogy az utánpótlásban az U17 után egy újabb siker születhessen.
Mert ezt még a „régiek” csinálták!
Biztos sokan mondják „savanyú a szõlõ”.
Igen, savanyú! Ezt nem is tagadom. Szereztem már annyi nemzetközi tapasztalatot a válogatottak élén (U- 17, U-19, U-20) és az edzõképzésben, ismerem a nemzetközi mezõnyt annyira, hogy tudjam: ez a csapat ott lehetett volna a lengyelországi EB döntõben.
Ettõl fosztották meg a játékosokat, a magyar futballt. S engem pedig attól hogy négy év alatt kétszer vezethessek ki korosztályos válogatottat az Európa-bBajnokságra.