Mezey György

Tudósító kérdezte a helyszínen: „Nem csalódás VB, EB-k után csak itt, ilyen kis településen?

Kedves meghívót kaptam Karika Rudolftól, - UEFA B diplomás edzõtõl, a helyi egyesület mindenesétõl (tulajdonos, edzõ, vezetõ, szervezõ) – pályaavatóra. Még a Világbajnokság elõtt történt.

Nem felejted el? Toldotta meg bizonytalanul, talán hitetlenül is.

Elfelejteni, „csak egy ilyen kis település-t”?

Akkor mirõl szólt eddigi munkánk, néhány arra hivatott, a magyar labdarúgásért tényleg tenni akaró megyei instruktorral együtt?

A megszállott Rugovics Vendel a veszprémi kolléga és társai. Miért dolgoztatok, ha nem ezért?

Ti valóban értitek, hogyan újulhat meg egy ország labdarúgása: tömegeket - gyerek tömegeket – kell bevonni a futballba.

A nemzetközi példák egyértelmûen mutatják. Csak ott van európai szintû futball élet, ahol a népesség 5-10%-a a futballozik.

Nemzeti szövetségekben regisztrált játékosok!

Most, hogy tönkretették a Bozsik Akadémiát, lehetnek vagy ötvenezren Magyarországon?!

Ötszázezer helyett!

A tv-kben ülõ, megunt megmondóknak fogalma sincs errõl. Papolnak, ugrasztanak, összehordanak hetet-havat, értékelik a nagy semmit!

Soha nem a lényegrõl beszélnek.

Gyerek kell, tömeg.

Futball vezetõk hathatós asszisztálásával megszûnt az országos program!

Néhány helyen, ahol a lelkiismeret munkálkodik, ott önerõbõl próbálkoznak.

Borsodban, Veszprém megyében..

Szakemberek kellenek, akik vonzanak, futballhoz kötnek.

Akik fejhangú hajcsárok helyett, tanítanak, képeznek.

Ahogy Karika Rudolf teszi. Az UEFA diplomája birtokában szerzett tudásával, futball szeretetével és megszállottságával..

Vajon kap érte köszönetet valakitõl?

Nem kellenek a szép szavak.

A gyerekek hálás tekintete! Ez ad erõt!

Megszüntették az európai edzõképzést..

Pályák kellenek a kis településeken.

Ahol kultúrált körülmények és szeretet várja a gyereket.

Gyere, focizz, a pálya legyen a második otthonod!

Nézem az arcát a kollégának.

Mit kolléga! A tulajdonos úr!

Béke, nyugalom, elégedettség tükrözõdik rajta.

A gyönyörû gyepen, gyerekek, - lányok, fiúk - ûzik a labdát.

Igen ezt akartam, ezért áldoztam a sajátomból!

Párás lesz tekintete, ahogy pásztázza a gyönyörû, tiszta, hívogató létesítményt.

Elhanyagolt, szanálásra ítélt pálya volt.

Megújult.

Két füves pálya, takaros öltözõk, rend, tisztaság, gondos kezek nyoma mindenütt.

Ezen a gyönyörû kis bakonyi településen megértették azt, amit országos szinten kellene.

Újra becsalogatni a fiatalokat a pályákra.

Kocsmák, divatos gyorséttermek, drog-diszkók környékén lõdörgés helyett, kultúrált körülmények között mozogni.

Nem órák hosszat görnyedni a számítógépek elõtt. A ma világának hamis, látszat szabadsága helyett, felszabadultan mozogni, játszani, futballozni.

Elültetni a mozgás vágyat..

Versengeni: megmérkõzni a környékbeliekkel.

Rendszeresen tornákra járni, bajnokságokban részt venni.

Azután tovább lépni, feljebb kerülni, egészen a válogatottakig..

Nagyon sokan értik ennek a folyamatát, a hátterét, egy ország jövõje szempontjából nézve, ennek óriási értékét.

Kedves Karika Rudolf, kedves padragiak.

Ti megértettétek és tettetek érte.

Példát mutattatok.

Vezetõ urak. Ha nem rest, látogassatok el Padragkútra.

A magyar labdarúgáson a sor, hogy meg köszönje a példamutatást…