Nézzük mi a helyzet a magyar válogatottal.
Most az U21 helyzete, várható sorsa nem kerül napirendre. Nem „politikai” tétel.
Annál inkább az „A” válogatott.
Évtizedek óta a mindenkori MLSZ vezetés állatorvosi lovaként funkcionál.
Ha nyer, vagy biztató teljesítményt nyújt, hizlalja a hatalmon levõket. A gyenge szereplés nyomán lábra kapnak az ellenzékiek.
Mert nálunk az a módi, hogy az épp hatalmi pozícióba vágyók egyetlen igazolása, - nem programjaik, tudásuk, rátermettségük, képességük, hanem - a „nagyválogatott” szereplése.
Csend, vagy támadásba lendülés.
Ez a mindenkori tét.

Így volt legutóbb is. Dr. Bozóky ellen akkor pörgött fel a strómanok zenebonája, amikor véglegesen eldõlt, hogy a Matthāus csapat elbukott a világbajnoki selejtezõkön.
Hiába remekeltek a futball valós helyzetét tükrözõ U21-es, U19-es és U17-es válogatottak, hiába ért az UEFA által legmagasabb minõségi szintre a szakemberképzés, hiába jelentett óriási áttörést az MLSZ utánpótlás programja, - több mint ötvenezer gyereket behozva a futballba -, mit sem számított.

A profiknak nevezett csoportosulást, nem érdeklik a futball országos gondjai. Kevés kivételtõl eltekintve, többségüket saját pénze, befektetése, személyes „presztízse” foglalkoztatja.

Az igazi felelõsség az „amatõrök” vállát nyomja.
Az, hogy a karrier és pozícióharcokban kimûvelõdött megyei futballvezetõk nem értékelték, vagy nem vettek tudomást a munkatársaik által szervezett programok sikereirõl, netán nem tudták igazán mirõl is van szó, a magyar futball múltjának ismeretében, nem meglepõ, de elfogadhatatlan.

Az azonban, hogy a média ennyire tájékozatlan és elfogult, döbbenetes jelenség.
Itt nem lehet nyílt politikai befolyásoltságról beszélni.
Akkor ez érthetõ lenne.
Itt egyszerûen szakmai tájékozatlanságról, ismeretek hiányáról, netán a háttérben munkálkodó személyes indulatokról, vagy pénzrõl van szó.

Kívül, felül kellene állniuk a kisded hatalmi játékokon.
Más dimenzióból kellene nézniük, következés képen láttatniuk a sportág történéseit, jövõjét.
Helyette, beszállva a hatalmi harcokba, valamilyen oldalról befolyásolva, belülrõl bomlasztanak.
Elnézik, hogy azok, akinek a hatalom közelébe sem szabadna lenniük, a sportág életét, jövõjét meghatározó, legmagasabb szintû testületek tagjaiként hozzanak döntéseket saját magukról. Ezek a döntések aligha eshetnek egybe a sportág általános érdekeivel.

A futballról, évtizedek óta ugyanazok gyártják a pozitív, vagy negatív szenzációkat.
Az a néhány új név, aki a hangadók között fel – fel tûnik idõnként, elõbb utóbb betörik, besimul a fõsodorba.
Hogy miért?
Ép ésszel nehéz magyarázatot találni rá.
Így azután a futball helyzetét saját szemüvegükön keresztül láttatók, teljes hatalmi – befolyásolási – pozícióban vannak.

Így fordul meg minden a hazai labdarúgásban és marad egy céltábla, vagy ugródeszka: a magyar válogatott.

Ebben az országban – az említettek közül – csak keveseket érdekel a futball valós háttere, az eredményes jövõ feltétel rendszere. Egy, csak egy számít, hogy nyerjünk Norvégia ellen. Most, mivel – ki tudja miért – a jelenlegi uralom kedvezõ média hátszéllel vitorlázik, talán nem lesz olyan nagy tragédia, ha mégsem sikerül. De csak egy darabig.

Ezután a mérkõzés után Bosznia-Hercegovina következik.  

Szergej Barbarez és Hasan Salihamidzsics csapata vár bennünket.
Igaz az utóbbi visszavonulót fújt a válogatottól.
Van helyette elszántabb, bõszebb.
Nem jobb a bosnyák futball, de volt jugoszláv polgárokként, szabadon mehettek külföldre. Jóval korábban kiépíthették hídfõállásaikat a profi világban, mint a magyarok tehették. Minden egyes játékosuk itt érlelõdött nemzetközi szintû futballistává. Ebbõl a megközelítésbõl erõsebb a válogatottjuk, mint a magyar.

Egyelõre ne fussunk tovább elõre.
Legyünk túl az elsõ két összecsapáson.
Utána olvashatjuk, meghallgathatjuk, megnézhetjük a „meghatározó” média híreit, kommentárjait.
Minden egyes érdeklõdõ eldöntheti: halálra ítélik a hatalmon lévõket, vagy türelemmel futhatnak tovább.
De jövõjük véges, mert a magyar futballnak a válogatottal való erõltetett megfelelés miatt, nem volt készsége a biztos eredményt hozó háttér bázis kiépítésére.

Valójában nem is nagyon érdekelte a vezetõket ez a feladat.
Érezték: ez úgy sem sokat számít, mert a hangadó média mindig kitermeli az aktuális hatalomra vágyókat, akik az elsõ baljós eredmény után támadásba lendülnek.
Többnyire nem is volt kellõ ismeretük az említett labdarúgó bázis mibenlétérõl.
Hallottak valamit, gyakran az „odacsapódó” önjelöltek súgásainak ültek fel.

A sajátos befolyásoló erõvel bíró médiának a legnagyobb bûne nem is ez az egyoldalú válogatottól való függõség kiépítése, hanem az arra alkalmas vezetõk, - akik képesek lettek volna az alapvetõ gondok orvoslására - elüldözése!

Kifejezõ példát láthattunk erre a legutóbbi hatalmi harc során. Végre akadt volna egy ember, akinek tekintélye, gazdasági ereje, erkölcsi tartása, képessége elhivatottá tette volna a magyar futball vezetésére. A hatalomra vágyók mindent megtettek, hogy elkedvetlenítsék. A média megint sajátos szerepet játszott. Úgy összekuszálták a szálakat, hogy a magyar futballban csak felszínes ismeretekkel rendelkezõ döntéshozóknak fogalma sem volt, hogy mirõl döntenek. És most várjuk a megváltó, - vagy most induláskor inkább még igazoló - gyõzelmeket.

Kedves Bozsik Péter és csapata!

Tegyétek a dolgotokat, próbáljátok függetleníteni magatokat ettõl a nemtelen csatától. Gyõzelem esetén se higgyetek el mindent a rólatok szóló híreknek. Ha nem sikerül, konokul menjetek az úton tovább. Játékosaitoknak nem volt még esélyük felszedni a legmagasabb szintre elégséges tudást. Az, ami a felnõtt világba kerülésük másfél évtizedét jelentette, kevés volt. A profi világban pedig csak néhányuknak sikerült még elég tapasztalatot szerezni.

Elõbb - utóbb a magyar futball is rááll majd az európai útra.
Akkor függ majd igazán tõletek válogatottjaink eredményei.
Sok sikert, türelmet és kitartást kedves magyar válogatott.