Varga István
UEFA Pro

Augusztus 12.- én megkezdõdött az utánpótlás bajnokság.
Munkakörömnél fogva hetente több utánpótlás-mérkõzést is látok, a legkisebbektõl a legidõsebbekig.
Ezen rövid idõ alatt is sok furcsaságot tapasztaltam.

A 6-12 évesig terjedõ korosztályok sok helyen magánkézben lévõ utánpótlás nevelõ klubokban készülnek a nagypályás futballra. Bár csak most - a hónap végén - kezdõdtek a foglalkozások, de már azon dolgoznak, hogy hova menjenek tornákra. Szerintük minden tornára másként kell felkészülni, nem a képzést helyezik elõtérbe, hanem a kupák begyûjtését.

A tornákon játékvezetõk vannak, eredménytõl függõen pontokat osztanak, gólarányt számolnak, vannak elsõk és utolsók. Mintha nem is lett volna Bozsik program, gyorsan feledésbe ment a fõ szempont, a foci tanulása.

A másik lényeges tényezõ a tagsági díj beszedése. A tagdíj nem kevés, ezer forinttól öt-hat ezer forintig terjedhet, de van, ahol ennél is több. Ez akárhogyan is nézzük üzlet, melyre nemcsak az edzõk, hanem több testnevelõ tanár is ráállt.

Sajnos a szülõknek is tetszik a kupák elnyerése, nem is sejtik milyen kárt csinál az általuk nagyszerû trénernek kikiáltott tanár vagy edzõ.

A "profik" az önálló utánpótlás nevelõ klubokból veszik át a focista palántákat. Tapasztalatból mondhatom nagy hiányosságokkal érkeznek az egyesületbe.
Hellyel-közzel ismerik az alapjátékok némelyikét, de nem tudják felismerni játék közbeni helyzeteket, mert nem tanították meg nekik a felállási formákat. Pl. 2:1 elleni játékból ismernek egyet, pedig az interneten jóval több van fent. Ha csak a felét ismernék a gyerekek, már mennyivel többet tudnának a futballból.

Tapasztalataim alapján a nagypályás csapatok 99%-a 4-4-2-es játékrendszerben játszik, függetlenül a játékosok életkorától.
Mit is tanultak az edzõkollégák az UEFA tanfolyamokon?
Az ott hallottakat nemcsak a vizsgáig kellene ismerni, hanem a gyakorlatban alkalmazni is kellene.

Nem azért kell a különbözõ játékrendszerekben játszatni a gyerekeket, hogy biztosan nyerjenek, hanem azért, mert más-más játékhelyzetekkel találkoznak, tapasztalatokat szereznek, megtanulják azok megoldásait.

Úgy látszik nagyon nehéz változtatni: az ÜVÖLTÕ EDZÕ személyisége.
A Bozsik programban már úgy, ahogy a helyére került ez a dolog, most újból egyre többször találkozni ezzel a jelenséggel.
Jelenleg újra szó szerint pontvadászat folyik az utánpótlás bajnokságokban, "az eredmény érdekében" jelszóval ûzik, hajszolják a fiatalokat az edzõk.
Nem kellene ennek így lenni, hiszen ordibálva azt követelik, amit az edzéseken nekik kellett volna megtanítani!

Továbbra sem látni, hogy nagy hangsúlyt fektetnének a csapatok a játék dinamikájára.
Ez hiba!
Sõt több, mint hiba.

A bajnokságról.
Látszik, hogy a mostani Edzõbizottság vezetõje Temesvári Miklós, - neki semmilyen UEFA végzettsége nincs, - ezen ismeretek hiányában tudattalanul rábólintott a bajnoki kiírásra.
A fõ szempont nem a szakmaiság volt, hanem, hogy ne legyen nagy az utazási költség. 10 csoportot csináltak, van ahol 10 csapat, van ahol 16 csapat szerepel. Gyakoriak a tíz gól fölötti mérkõzések.
A gyõztes nem fejlõdik, a vesztesnek meg elmegy a kedve a játéktól. Megint elõfordul, hogy ugyanaz a gyerek játszik szombaton, mint vasárnap.

Kollégák!
VISZAFELÉ MEGYÜNK!