Varga István
UEFA Pro

Lejátszotta a magyar válogatott az elsõ EB selejtezõ mérkõzését a Szusza Ferenc stadionban.
Hazai pályán a norvégok nyertek 4:1-re.
A kezdeti lendületet két egyéni hiba törte meg, ezzel máris 2:0-re vezettek ellenünk. Válogatott csapatunk teljesen összeomlott, játékosok, szakvezetõk együttesen. A második félidõ csak formalitás volt, az ellenfél mosolyogva futballozott. A gyógyírt a 89. percben egy kegyelem tizenegyes jelentette. Tulajdonképpen ennyivel el is lehetne intézni ezt a számunkra kínos kilencven percet, mert szakmaiságról a magyar válogatott esetében aligha lehet beszélni.

Totális csõd volt, csúnyán leszerepelt a magyar csapat. Szakember legyen a talpán, aki megmondja, most milyen szerkezetben és milyen taktikával játszott a nemzeti tizenegy.

Nekem nem sikerült megfejteni ezt.
Amit jól lehetett látni az osztrákok ellen, abból most semmi sem valósult meg. Csapatunk kilencven perc alatt képtelen volt egy komoly gólhelyzet kialakítására. 
Kérdések sokasága vetõdött fel bennem ezzel a mérkõzéssel kapcsolatban.
Biztos, hogy jó ötlet volt a norvégok ellen az osztrákokkal felkészülni?
Nem! Homlokegyenest más stílust képviseltek az északiak, mint a sógorok. Már jó ideje tudtuk, kivel játsszunk a selejtezõben, ki lesz az elsõ ellenfél, mégsem kerestünk hasonló edzõ partnert.
Kapitális hiba!

A múltkor azt mondtam az osztrák összecsapás kapcsán, hogy a tétmérkõzések majd igazolják, hogy jó felé indult-e el a kapitány.
Nos ez tétmérkõzés volt, ahol leszerepeltünk.
A sokpasszos, vagy most a sok rossz passzos játékunkkal nem megyünk semmire.
Azt is mondhatnák, az ötvenes évek fociját (ahol Bozsik József volt a sztár) legyõzte a ma céltudatos futballja. Ezt játszották a norvégok. Való igaz, ahogyan Bozsik Péter is mondta, a norvégok nem csinálnak semmi extrát. Ez így is volt a mérkõzésen, csak koncentráltan játszottak és rúgtak négy gólt. A mi egyetlen törekvésünk - amit a sok passzal el akartunk érni - a labdabirtoklás a célratörõ futballban nagyon csekély tudomány.
A sok szélességi átadással nehéz az ellenfél kapuját megközelíteni. A foci egyszerû játék, ahogy azt a magyar kapitány is mondta, de tudni kell, hogy ez komoly szakma és illik elsajátítani a szakma minimumát.

Másik kérdés, ami a mérkõzés közben felvetõdött bennem, hogy van-e kapitányunknak kellõ nemzetközi tapasztalata?
A mérkõzés azt bizonyított, hogy nincs.
Ha lenne, talán nem kapjuk az elsõ két gólt, függetlenül az egyéni hibáktól.
Mit is kiabált Bozsik Péter a játékosainak? „Kérd már el a labdát!” 
Nemzetközi mérkõzéseken alig lehet látni védõzónából labdakihozatalokat. Mi mégis ezzel erõlködtünk. A saját védõ zónájában valamire való csapat azért nem nagyon kísérletezik a labdakihozatallal, mert nem akar esélyt adni a kapu elõtti labdaszerzésre. Magyarul nem szeretnének labdát veszíteni és ezáltal a védõket elbizonytalanítani. Ez történt az elsõ két gólnál is. Solskjaer már elindult Király felé, amikor még Éger nem is rúgta oda a labdát, letámadta a hazaadást. A második gól elõtt Király a tizenhatos vonalon álló Löwöt hozta játékba, hogy kezdjünk hátulról támadást, a balbekket is letámadták és ebbõl is gólt kaptunk.
Zavarodott baráti társaság benyomását keltette a csapat.

A játékos keret mindig is fog vitára okot adni.
Szeretném megjegyezni, hogy a kapitány felelõssége olyan játékosokat is beválogatni, akik nem játszanak saját csapatukban, vagy nincs is csapatuk (Torghelle, Sowunmi).
Az meg külön vicc, hogy valaki a német harmadosztályból is magyar válogatott legyen.
A csapat összeállítás nagyon komoly felelõsség, illik is ezt úgy venni.

A kapitány kiválasztása most egy személyben az MLSZ elnök joga, ezt Kisteleki Úr kivívta magának.
Így aztán ennek az eredménynek az alakulásban, meg az ezt következõkben is bõven van felelõssége. Az Elnök Úr áprilisban az Edzõbizottságot kérte fel, hogy fogalmazzon meg szempontokat a kapitány kiválasztásához.
A megjelölt szempontokból Bozsik Péter kinevezésével csak az valósult meg, hogy magyar edzõ legyen a kapitány.
Miután ezt Egervári Sándor az Edzõbizottság nevében kifogásolta, az Elnök Úr leváltotta az Edzõbizottságot.

Cserék.
Azért van a csere, hogy a csapat játékában, ha az szükségszerû változtatni lehessen.
Juhász Roland cseréje, úgy gondolom nem volt indokolt. A másik két csere pedig csak személycserét jelentett. Sem szerkezetében, sem a játék minõségében nem változtatta meg a csapatot.
Ugyanakkor nem megyek bele mélyebb szakmai játékot is érintõ kérdésekbe, mert nem láttam az edzéseket, a játékból meg nem derült ki, mit is akart a szakvezetés. Válogatottunk próbálkozott ugyan néhány beadással, fõleg bal oldalon, de komoly veszélyt nem jelentettünk az ellenfél kapujára. Úgy láttam, szerettünk volna a pálya közepén letámadást alkalmazni, de ez hihetetlenül rosszul mûködött, pedig a norvégok is hibáztak, nem is keveset. Ezek fõleg technikai hibák voltak. 
 

Ellenfelünk szervezettségben felülmúlta a magyar válogatottat.
Tudatosan használták fizikai erejüket, bíztak Carew fejjátékában és Solskjaer helyzetkihasználásában. Egyszerûen tudták, mit akarnak! Rúgtak egy olyan gólt Pedersen révén, amilyet tízévente látni. De miért pont mi kapunk ilyet, most Pedersentõl, tavaly a svédektõl Ibramovics jóvoltából.
Ez elgondolkodtató!

A magyar válogatottnál egy pillanatra sem lehetett látni azt a magabiztosságot, azt az egységet, amirõl a mérkõzés elõtt Dárdai Pál és kapitány beszélt. Lehetett viszont olyat látni a pályán, amit máshol nem. Détári Lajos a válogatott másodedzõje, öltönyben felügyelte bent a pályán a bemelegítést. Nagyon szép az MLSZ formaruha, de úgy gondolom ide a melegítõ jobban illik.

Nehéz helyzetbe kerültünk, mert komoly feladat még tapasztalt szakvezetõnek is ilyen kudarc után talpra állítani egy csapatolt. Négy nap múlva újra komoly mérkõzés vár a válogatottra méghozzá idegenben, Boszniában.

A futballban az a szép, hogy mindig lehet bízni a jobb folytatásban, de most ez egy kicsit nehéz. Azért is, mert nem könnyû elfelejteni, ahogy nyelvét kiöltve gúnyosan nevetett a norvég csatár a negyedik gól után. Ez megalázó volt.
Eddig is voltak mélypontok a magyar futballban, de ilyen mélyen még nem voltunk. 
Persze, ha fél év alatt az MLSZ vezetõinek szakszerûtlen, szabálytalan döntéseit figyelembe vesszük, nem lehet csodálkozni, hogy idáig jutottunk.
Lehet, hogy nem is véletlenek ezek a történések …
Gondolkodjunk csak el ezen!