/Edzéslátogatás/
Mezey György
FIFA, UEFA Instruktor

Minden a feje tetejére állt a magyar labdarúgásban.
Felrúgták a klublicencbe foglaltakat: már UEFA „A”-val is lehet NB I-ben vezetõ edzõi posztot betölteni.
Szabálytalanul, az UEFA normáival ellentétesen.
A nemzetközileg érvényes elõírások szerint, csak UEFA Pro-val lehetne.
Az MLSZ Elnökségének nincs joga az UEFA elé terjesztett – annak Végrehajtó Bizottsága által elfogadott - szabályozókat önkényesen felrúgni. /Nem mellékesen, ez a bizottság dönt majd az EURO 2012 helyszínérõl./

Nincs már kötelezõ érvényû edzõi végzettség a szövetség keretein belül
mûködõ csapatoknál.

Teljes az anarchia e téren is.

Senki nem törõdik vele, - az igen kevés esettõl eltérõen -, hogy ki foglalkozik az
utánpótlás korosztály csapataival, és hogy ott mit csinálnak.
Ez a soha nem látott züllés a sportág teljes elsorvadásához vezethet.

Patinás, nagy sportmúltú vidéki városban voltam hivatalos látogatáson.
Gyönyörû földrajzi környezet, idillikus sportéletre, futballra.
A tárgyalások befejezésekor, a csodaszép õszi idõben sétára indultam.
Merre is vezethetett volna az utam, mint a futballpályák felé.
Szép füves az egyik, elhanyagolt, lerobbant - a valamikori fõpálya –a másik.
Ide tervezték annak idején a mûfüves nagypályát. A gyerek tömegeknek.
Ez lett volna a Bozsik Program harmadik lépcsõje.
Odébb meg is épült egy kispálya, mûfûvel borítva.
Ez már az új kormány módosított programja szerint.
Tele ez a pálya is. Pocakos, sörmeccset játszó öregfiúkkal.
Folyik a kurva anyádozás.

El innen.
Gyorsan kikötök a lerobbant öreg pályánál, mert itt minden korosztályból található fiatal.
Az öt évestõl az „ifistákig”.
Felnõttek foglalkoznak velük.

Kapusedzés két fiúval.
12-13 éves formák. Az egyik kapus szerelésben, a másik gatyában, fehér trikóban.
A tréner - napszemüvege fejtetejére tolva - hátratett kézzel sétál, láthatóan küszködik: mit kellene csinálni a lazítás után?

Kézzel felfelé dobott labda ölbe vétele.
Ez a következõ, nehezen megszületett gyakorlat. Õ dobja, meg a „tartalék kapus”. Abból gondolom, hogy tartalék, mert hogy nem csinál semmit. Õ a labdát kezében tartva szégyenlõsen álldogál, vagy dobja felfelé, három - négy méterre, társának.
Fél órát nézem.
Sétáló, idõnként az órájára tekintõ – fogalmam sincs, mit csináljak – edzõ, és értelmetlen, primitív gyakorlatokat végzõ kapus fiú.
A másik nem fontos. Eldöntetett: te ügyetlen vagy, nem számítasz.

(illusztráció)

Közben az ötévesek, - hatan – jelzõ bóják felett ügyetlenkednek. Átugrás, fordulatszerûség, slalom kabaré.
Borzasztóan szenvednek a számukra értelmetlen gyakorlatoktól. Ügyességük csiszolására, kis játékokra, szórakoztató versengésekre készek, érettek. Ezek felnõtteknek szóló gyakorlatok.
Siralmas.

(ilusztráció)

Egy-két évvel idõsebb társaik, - lehetnek úgy harmincan, egy-egy labdával teljesítik a „fussatok egy kört labdával” parancsot.
Utána körben állva, labdával a kézben, vagy a nélkül.
Ormótlan gimnasztikai gyakorlatokat végeznek. Törzsdöntés, törzskörzés, kettõ jobbra, kettõ balra.
A legügyetlenebb tornatanárok megõrülnének láttára. Amikor az edzõ kifogy a munícióból, kapura lövések következnek. Két kapura, kézilabdányi területen, félpályáról indulva, tizenöten egy - egy oszlopban.
Óriási tumultus középen. A gyerekek hancúroznak, hülyéskednek, háborúznak egymással. Ami az ilyen korúak természetébõl fakad.
Borzalmas.

Közben megérkezik a serdülõ egy is a pályára, kezében bójarengeteget tartó, fontossága teljes tudatában lévõ edzõ vezetésével.
Már lehetnek a pályán, vagy hetvenen. Õk a félpálya környékén tanyáznak le. A tréner elzavarja onnan a sárga jelek fölött, körül bukdácsoló kicsiket, miközben négyzeteket képez a bójákból.
Három egy elleni cicával kezdenek, majd avval is folytatják. De nem vonalpasszal és mozgással, ami tanít valamire, hanem csak, úgy ahogy jólesik. Jól elszórakoznak egymás hibáin.

Közben egy piros melegítõs ötvenes korabeli ember érkezik a pályára, az egyik kapuhoz. Valahonnan szerzett egy kapust és annak rugdosgat, hihetetlenül ügyetlenül. Látszik, hogy játékosként pályán, soha életében nem volt.

Anarchia a játéktéren.
Kedvesen akaró gyerekek, özönvíz elõtti gyakorlatokat felvonultató felnõttekkel, akik edzõi szerepkörben tetszelegnek.
A végén, körözéssel, tíz, húsz fejezi be minden csoport az edzést.

Nem bírom megállni, egy vezetõforma felé sétálok és megkérdezem: „kik ezek az emberek a pályán?”
„Õk az edzõk” jön a válasz.
„Van egyáltalán valamilyen képesítésük?” - folytatom.
„Semmi! Talán az egyiknek van valamilyen géje, vagy déje, én nem tudom”.

Õk az egyesület utánpótlás csapatai.
Sok gyerek, mi több tömegek a pályán.
A körülmények jók.
Pálya, labda van.
De, ami ott folyik az gyalázat.

Ébresztõ MLSZ vezetõk.
Csak UEFA, vagy MLSZ "D" /de bármilyen futballképesítésû/ edzõket engedjenek a bajnokságokban szereplõ csapatokhoz, és azt tartassák is be!
Ahogy az egy éve még kötelezõ volt.
A klubvezetõk vegyék komolyan a csapataikban szereplõ gyerekeket.
Érezniük kell a klub törõdését.
Leigazolásuk egy szerzõdés.
Az MLSZ-el, a klubbal kötött szerzõdés.
A klub, a szövetség felelõsséget vállal sorsukért, szakmai fejlõdésükért.
A gyerekek, akiket láttam, pár év múlva a futballpályák környékére sem mennek. Egy életre kiábrándulnak majd egykor imádott sportágukból.
Az MLSZ, Megyei Szövetségek, BLSZ vezetõi posztjaiért tülekedõ vezetõt viszont mindig találni majd...