/egy nagy közös buli/

Honlapunk elõbb szóvá tette már: a magyar válogatott, bármilyen gyengék is pillanatnyi eredményei, nem lehet a kísérletezés, az egyéni érdekek gyakorló terepe.

Nagyon komolyan kell venni.
Nemzetünk címerét viselik a pályára lépõk mezeiken.
A vezetõknek óriási a felelõssége.

A magyar futball nem lehet olyan gyenge, hogy ne lépne bármelyik ország válogatottjával szemben pályára egy-egy alkalommal eséllyel nemzeti tizenegyünk.

Akárki vezeti is a magyar labdarúgást, nem veheti félvállról ezt a felelõsséget. Körültekintõen kell megválasztani a mindenkori kapitányt. Rajta keresztül pedig mindég a legjobb csapatnak kell képviselnie országunk futballját.

Amikor Bozsikot kinevezték, az illetékeseknek tudniuk kellett, hogy egy mindenki által tisztelt személyiség és név örököse kezébe adják a magyar válogatott irányítását.
Ezzel felelõsséggel kell bánni, nem lehet játszani.
Szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy a fiatal, tehetséges szakembernek idõ kell a helyzet ezen a szinten történõ feltérképezésére, tapasztalatszerzésre.
Ez a legtöbb esetben, kezdetben gyengébb eredményekkel, - fõleg a tétmérkõzéseken – alacsony szintû csapat és egyéni teljesítményekkel jár.

A vezetõk nem mérték fel lelkiismeretesen és körültekintõen ezt a sajátos helyzetet.
Eredményeket akartak bármi áron is!

Az elsõ kritikus helyzetben, köreiken kívülinek minõsítették Bozsikot, s máról - holnapra megtagadták az addig támogatott szakmai elképzeléseket, válogatott építési terveket.
Ilyen hibát, bármelyik vezetõ, aki a magyar labdarúgás síkos útjaira téved, elkövethet.

A mai világra jellemzõ módon, - amikor kevésbé kérik számon még a tragikus következménnyel járó tévedéseket is,- ezt is megengedhették maguknak labdarúgásunk felkent urai.

Reménykedtünk az értelmes folytatásban.
Rutinosabb után néznek majd, akivel nehéz „megégni”.

Bedobták Bölönit.
Lapunk már foglalkozott a jelenséggel, ezért most csak a közbeesõ állomással, a mai helyzettel foglalkozunk.
Bölönivel, - mint bármelyik nemzetközi szinten elismert szakemberrel – nem könnyû megegyezni. Hosszú idõt vehet igénybe.

Az egyezkedés közben azonban, egy kötelezettséget még el kell látnia a magyar válogatottnak.
Kanada ellen játszunk egy barátságos mérkõzést.

Détárit nem küldték el, adott volt a megoldás.
A Bozsik–Détári kettõs vezette eddig a válogatott szekerét.
Nem emeltek kifogást hosszú távú terveik ellen a válogatott kialakításával kapcsolatban és a látható stratégiai irányokkal is egyet értettek.
Jött azonban a Málta elleni blama.
Valakinek el kellett vinni a „balhét”.

Kisteleki, aki saját felelõsségére döntött Bozsik mellett, nem vonta le maga számára az egyértelmû konzekvenciákat.
Gondolkodás nélkül feláldozta Bozsikot.

Még kezdõ vezetõ, menti a bõrét, élvezi a szereplés lehetõségét, háttértámogatói ûzik õt tovább - mondhatni belátással.
Posztján maradt az elnök.
Érthetõ?
Jó példát lát erre magasabb szinten is, akkor miért éppen Õ menjen?
Az elhivatott.

A helyzet gyors rendezésére adott volt a megoldás: Détári maradt, erre az egy mérkõzésre készítse fel Õ a csapatot, ne kezdjen új edzõ újabb fejezetet - egy mérkõzés erejéig.

De nem!

Várhidit bízták meg a Kanada elleni mérkõzésre.
Egyszeres kapitány (Bozsik József -1974 és Szõcs János -1975) régen volt futballunkban.

Détárit azonban nem lehet úgy elintézni, mint Bozsikot!

Mi legyen vele?
Irány az U21 válogatott?
Róth Antal szerény, csendes, nem háborgó természetû.
Vele, kisebb balhéval meg lehet úszni – követte a feje tetejére még nem ejtett egyszerû magyar futballszurkoló – a vezetõk logikáját.

Mindez a mai napig feltevés volt.

Azután jött Várhidi kerete és a hír: Détári vezeti az Olaszországba utazó U21 válogatott küldöttségét!

Várhidi - mindenféle felhatalmazás nélkül, - egy túlnyomó többségében kezdõkbõl álló keretet jelölt!
Öt évre megbízott kapitány esetében ezt magyarázni is lehetne!
De egy mérkõzésre?

Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, Róth minden bizonnyal szedheti majd a sátorfáját. A válogatott újoncai pedig, ha egy percet is játszanak, dupla áron kelhetnek el!

Mindezek felett hab a tortán: a magyar futball történetében elõször lemondott a Magyar Labdarúgó Szövetség fõtitkára!