/új futballnemzedék képzése/

Amikor Puskás és Bozsik kissrácként a kispesti telep környékén belekezdett korszakalkotó vállalkozásába, nem sejthette, hogy történelmet ír majd. Átvették apáik, nagyapáik, Sebes, Bukovi, Tóth-Potya, Sárosi, Schlosszer és a többi felejthetetlen nagyság tanításait.

Mind a magyar futball iskolán nevelkedtek:

kötelezõ volt ismerniük a legapróbb részletekig a technikát. Ezt órákig finomították nap, mint nap. Tökéletesen rúgtak, pontosan, kimunkáltan: hibátlan lábtartással, ha kellett erõvel, de mindig helyezetten, alárúgva, nyesve, pörgetve, belsõvel, a csüd mindegyik részével, sarokkal – ha a helyzet úgy kívánta.

Elõdeiktõl, mestereiktõl és egymástól lesték el a fogásokat:

a labda nem pattanhatott el, tempóra kellett adni a társnak, birtokban kellett tartani ravasz fedezéssel és át kellett játszani az ellenfelet ügyes cselezéssel. Tudniuk kellett a „kicsiben” játék minden fortélyát.

Egyedül elõdeik és õk munkálták ki a „kényszerítõ átadás” gyakorlatát olyan szintre, amellyel a legtömörebb védõ falat, kis területen is átjátszották. Ez azonban önmagában még nem lett volna elég az utolérhetetlen világelsõséghez.

A dél-amerikai iskola cirkuszi szintû labdazsonglõrei is hasonló úton nevelkedtek, de a magyarok céltudatos technikájához képest, megoldásaik inkább az öncélú maga-mutogatás irányába tolódott el.

Manapság más országokban – érthetõen - már szívesebben beszélnek közép európai stílusról, hiszen a magyarok sikereit szeretnék valamilyen közös gyökérbõl származtatni.

A nemzetközi szintû csatározásokban kétségtelenül nagy sikereket értek el más iskolák képviselõi is.

Az olaszok világelsõségei is a precíz technikán, de inkább a meglepetés erejével ható szervezettségen, bomba biztos védekezésen és néhány kimagasló egyéniség káprázatos teljesítményén alapult.

Más országok, - már akkor is a németek jártak ebben élen – a játékosok fizikális erejével tartottak lépést a nemzetközi csatározásokban.

Puskásék azonban mindehhez hozzátettek valamit, amelyet senki nem ismert fel.
Tökéletes technikájukat a játékhelyzet gyors és célszerû megoldásaira használták fel.

Mivel napi 4-6 órát játszottak, automatikusan fejlõdött ki szervezetükben a legmagasabb szintre a játék állóképesség bázisát jelentõ keringési rendszer, ami a sorozatos, dinamikus ritmusváltás képességének az alapja.

Játékaik soha nem öncélúak voltak.
Mindig tétre menõen csatáztak, legtöbbször a gyõzelem presztízséért.
Mérkõzéseiken a maximumot kellett adni.

Felelõsséggel, hibátlanul, csak értelmes rizikót vállalva lehetett közöttük játszani.
Megbocsájthatatlan bûn volt egy eladott labda, pontatlan átvétel, öncélú csel, vagy a felületes helyzetkihasználás, potyagól, és az ügyetlen védekezés.

Így épült fel a magyar iskola emberöltõrõl emberöltõre, és csúcsosodott ki Puskásék idejében évekig tartó világelsõséget hozva a magyar futballnak.

Manapság sorra alakulnak játékos képzõ iskolák, vagy ahogy a profi futballban - lelkiismeretük megnyugtatása végett – kissé nagyképûen nevezik „akadémiák”.
Ezek szellemisége nagyon közel áll a nagy sikereket hozó magyar futball filozófiához.
A fiatalokat a „nagyok” köré telepítik.
Így közvetlenül sajátíthatják el a mesterfogásokat a profiktól.

Az Akadémiák, francia és angol mintára már egy pontosan megfogalmazott „know-how”-t jelentenek.
Az Akadémia rangra emelkedésben kritériumoknak kell megfelelni. Az edzésfeltételek, a foglakoztatás rendje, a játékosok és az edzõk kiválasztása - végzettsége, múltja, - a gyakorló terek elérhetõsége, a versenyeztetés, mind az alapismérvek szerint kell, hogy történjék.

Mindezt az érintett ország labdarúgó szövetsége, - mint minimumot – hagyja jóvá. A kritériumoknak megfelelés a biztosítéka az Akadémia rangra emelkedésnek, amely jelentõs támogatással jár.

Míg az Akadémiák a tömegesítést követõ folyamatos kiválasztás bázisai, addig a „kiválóságok iskolája”, vagy ahogy Magyarországon meglehetõsen ostobán hangoztatják az „elitképzés” biztosítja a legtehetségesebbek további folyamatos fejlõdését.

Honlapunk rendszeresen foglakozik az Akadémiák témakörével, kísérletet téve, hogy a hazai futball élet szereplõi is betekintést nyerhessenek ebbe a sajtó által – kellõ ismerek hiánya miatt - misztifikált és gyakran félre magyarázott világba.

Sajnáljuk, hogy figyelem felhívó szándékaink nem jártak sikerrel. A magyar futballról tájékoztatókat, a futballt vezetõk többségét, nem érdekli ez a téma. Csalódottan látjuk nap, mint nap, hogy az fbt21. weblapon világosan közöltek ellenére még mindig ugyanazokkal a tévhitekkel és tájékozatlansággal találkozunk, mint évekkel ezelõtt.

Az érintetteket semmi nem menti fel tudatlanságukért. A példák adottak, az elveket és gyakorlatot közzé tettük, csak tájékozódni kellett volna. Ez azonban – tisztelet az elenyészõ kivételnek – elmaradt. Ezért fordulhatott elõ, hogy szinte primitív módon szembe állították a szövetség országos utánpótlás programját - Bozsik Akadémia – az MTK Sándor Károly Akadémiájával.

A két törekvésnek teljesen mások a céljai.
De egy egészséges futball közegben ezek egymásra épülnek.
Így is történt addig, amíg szét nem verték a Bozsik Akadémiát.
A ma már válogatottságig jutó fiatalok, a szövetség Bozsik programjában tûntek fel és innen emelték ki õket az MTK utánpótlás centrumába.

Csak a magyar futball egészébe illeszkedõ mûködéssel lehet eredményes.
Ápolnia kell a múlt értékeit.
Nem elsõsorban a költséges külsõségekkel, hanem az ott folyó képzés szellemiségével lehet sikeres.

Mûködését nem csupán a megérzésekre és az üzleti érdekek által diktált szabályozókra kell helyeznie, hanem a fejlõdés objektív mutatóira, a játékosok, edzõk, szülõk és az Akadémia vezetõ közösségének összehangolt érdekeire.

Tevékenységét a magyar futball sikeres felemelkedésének céljaiba kell állítania.

„A Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia nevét 2006. november 26.-án ünnepélyes keretek között avatták volna fel, de az Aranycsapat legendájának halála miatt ezt tavaszra halasztották.”