/Mezey György/

Együtt vagyunk magyarok újra.
Közös a fájdalmunk.

Az õszinte emlékezés és tisztelet áradat jelzi ezt.
Mindenki gyászolja Puskás Ferencet, méltón, az igaz szó hangján.
Ki így, ki úgy, de a súlyos veszteség tudata, a nincs többé velünk fájdalma, egyöntetûen sugárzik a megnyilvánulásokból.

Puskás életútja kifogyhatatlan a közös emlékekbõl.
A magyar futballnak, a szakembereknek azonban nem lehet megállni a legendáknál, megelégedni a történetek ápolásával.
„Ezek is kellenek, szereti a nép” - mondta Öcsi visszaemlékezései egyikében.
A lassan népmesei mondákká szépülõ történetek ápolják a legendát.

De Puskás élete tanított is.
A felejthetetlen nagyság emlékének ápolása mellett, nekünk tanulnunk is kell élete történetébõl.
Tankönyvbe foglalható örökséget hagyott a magyar edzõkre.

Érdekes, hogy a nemegyszer megható emlékezet áradat elsõsorban Puskásra, a játékosra irányul:
„csodacsatár, világklasszis, a ballábas zseni, felejthetetlen cselek, lövések, indítások”
hallani, – esetében – megunhatatlanul.
Sokan a vezetõi, a csapatkapitányi legendát ápolják.

Kevésbé látványos és népszerû az a szakmai háttér, ami a sikereket hozta.
Õ maga sem emelte ki életének ezt a részét, - fontosságukat kellõen aláhúzandó.
Szándékosan, vagy talán meg sem fogalmazta magában?
Vagy, Neki így volt természetes, magától érthetõ?
Egyáltalán lehetett volna máskép is?
Nem tudni.
Ez már az Õ titka marad.

Nekünk össze kell azonban gyûjtenünk pályafutása minden szakmai elemét is.
Le kell írnunk, hiszen gondolatvilága a múltból merítve formálódott.
Sikere a magyar futballban felhalmozódott tudásra épült.
Egy rendkívüli személyiség - világklasszis futballista - és az aranycsapat közösségének terméke.

Az örökségét, az élet minden területén felhasználhatjuk.

Az elsõ csoportba tartozók az emberi személyiség formálásához segítenek a pályán és a pályán kívül egyaránt.

• Természetesség
• Emberség
• Alázat
• Igazmondás
• Szókimondás
• Szerénység
• Tisztelet
• Méltóság
• Tartás
• Megszállottság
• Hit és önbizalom

A másik fele a szakemberekre hagyott örökség.

• A futball feltétel nélküli szeretete
• A játék ismerete
• A futballtudás tisztelete
• A fogások tökéletes elsajátítása
• A részletek jelentõsége
• A felkészülés egyéni felelõssége
• Teljességre törekvés
• Az egyén szabadsága
• Az edzõ szerepe, felelõssége

Elemezzük a különbözõ területeket, hiszen egyenként, elemeiben is sokat mondanak és tanítanak.
Aki birtokosa a felsorolt tulajdonságoknak és képességeknek, bizonyára könnyebben boldogul.
Aki magában hordozza a kiemeltek mindegyikét, kimagasló személyiség.
Ha mindez párosul egy leírhatatlan szintû játéktudással, az a világon egyedülálló futballista.

Puskás Ferencnek hívják.

Természetesség

Jó ismerõi barátai igazolják: Öcsi mindig, minden helyzetben egyforma volt. Akár királyokkal járt, akár koldusokkal. Akár király volt, akár koldus.
Nem változott helyzetrõl helyzetre, a józan ítéletû emberekben visszatetszést keltve.
Idegen volt tõle a nyálas megalázkodás, de mindig mindenkinek megadta azt a tiszteletet, ami kijárt, akár tele volt a pénztárcája, akár üres, akár miniszter volt, akár pályagondnok.
Nem esett hasra senki elõtt, de nem volt pökhendi csak azért, mert tudta, nincs párja a labdarúgásban.
A legmagasabb szintû fogadásokon, a díszpáholyokban ugyanolyan természetesen viselkedett, mint az öltözõk környékén, vagy a haveri iszogatás közben.
Hangját ott és akkor emelte fel, amikor és akivel szemben kellett.
Nem kereste a szavakat bárhol szólalt meg.
Vállalta azt, amirõl meg volt gyõzõdve.
Ezért érezte mindenki az Õ társaságában: õszinte emberrel van dolga.

Akik csak látásból, vagy hallomásból ismerik, azok is érzik mindezt.
A filmek, riportok, beszélgetések, errõl tanúskodnak.

A legbátrabb és legnagyobb emberi tulajdonságok egyike a természetesség.
Téved, aki azt hiszi: ezt a viselkedést csak az olyan világnagyság engedheti meg magának, mint amilyen Puskás Ferenc volt.
Nem.
Csak az õszinte tisztességes belsõ, a szakmai eltökéltség és a hit birtokosa lehet ilyen vonzóan természetes.

A legtöbb edzõ bukását színe változásai okozzák.
A színészkedés, alakoskodás, pózolás, nagyképûség, gõg, álszerénység, az önsajnálat és szerepjátszás.

/folytatjuk/