/a futballember/

Alázat. Igazmondás. Szókimondás.

„Ha szólsz a néphez,
s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled… "
/Rudyard Kipling/

Öcsi életének leírhatatlanul fontos része, mondjuk ki õszintén: mindene a futball volt.
Életét a labdarúgásnak szentelte.
Ez nem a szeretett család, barátok másodlagosságát jelenti.
Sõt!
E téren nem lehet fontossági sorrendet állítani.
A futball más volt.
Megfoghatatlan hivatástudat ûzte õt elõre a szakmai titkok elsajátításában.
A futball alázat édesapjától, társaitól, - mindenek elõtt Cucu-tól /Bozsik József/- mestereitõl, környezetébõl ragadt Rá.

Mindent, ami a futballhoz kapcsolódott, halálosan komolyan kell venni. Ezt látta mindazoktól, akik fontosak voltak számára, akiket szeretett. Így vált fanatikusan alázatos szolgájává sportágának. Tudásával kiemelkedhetett, örömöt okozott, leírhatatlan érzéseket váltott ki milliókból. Küldetést érzett, még ha soha nem is fogalmazta meg. Tudta, hogy a célok eléréséhez óriási alázat kell. Uralkodója volt a labdarúgás, ezért tudott futballistaként uralkodni.

Ehhez példamutatóan õszintének kellett lennie magához, társaihoz, környezetéhez egyaránt.
A játékhelyzet megoldásához kellõen finom technikai tudást nem lehet „bedumálni”.
A csaló azonnal leleplezõdik tízezrek elõtt a lelátón. Szégyen, megsemmisülés, nevetségessé válás, lesajnálás az ára. Ez elviselhetetlen volt számára.
Mert elsõ akart lenni! A legjobb.
Ezért gyakorolta megszállottként naponta órák hosszat a különbözõ technikai elemeket, tökélyre fejlesztve azokat. Ez azonban nem volt elég. A játékokban alkalmazni kellett tudni ezeket úgy, hogy az mindig a célt szolgálja.
A legindokoltabb helyzetmegoldást. Jaj volt annak, aki hibázott. Azonnal a szemébe kapta az igazságot! Kertelés és válogatás nélkül. Erre nem is volt szükség közöttük. A sportág imádata, indokolta az igazság kimondását. Amikor a megoldás gyatra volt, azt azonnal tudatták. Õszintén, szemtõl szembe.
Ez sarkalt azután a hiányos tudás tökéletesítésére. Csak az mondhatta ki könyörtelenül az igazságot, - az ítéletet társa produktumáról, - aki tökéletesen birtokában volt a helyes megoldás képességének, aki be is tudta mutatni azt.

Innen származtatható az õszinte szókimondás kényszere az élet minden területén, bárkivel szemben.

Ha adott a lehetõség, nem lehet hibázni.
Gyakorolni éjjel nappal, elkerülni a megszégyenülést, a biztos tudás birtokában élvezni a játékot.

A futball volt az életük, alázatosan szolgálták.

Kósa Károly a Kispest kapusa, Puskás édesapjának játékostársa mondta el a történetet.
Bedobáshoz készülõdött Purczeld Ferenc a Kispest pályán, az UTE elleni rangadón. Húszezer ember a lelátón.
Öcsi labdaszedõ volt.
A kigurult labdát õ passzolta vissza.
Tévedett egy métert.
Apja ügyet sem vetett a labdára.
Nem lépett utána, hagyta a pályára gurulni.
„Kiment Öcsihez, seggbe rúgta, majd besétált a labdáért és elvégezte a partdobást.”

Egyszerûen nem értette, hogy „tiszta” helyzetben, miért nem tud valaki belsõvel pontosan passzolni.

Innen az a csodálatos alázat, megszállottság, igazmondás.
A szókimondás, amit ez esetben egy fenékbe billentés jelentett.