/a futball maga az élet/

Tisztelet, méltóság, tartás.

„Ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az Õ kétkedésüket,
ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
ha hazugok között sem hazug a szád”
Rudyard Kipling

Puskás élete a kiemelkedõ játékossá és edzõvé válás, futballegyetemi tankönyve.
Az utódok, örökösök lehetõsége, kötelessége tanulni belõle.

Úgy igazat mondani, hogy ne sértsen senkit, tekintélyt szerezni - pályán belül, pályán kívül - a futballtudás lenyûgözõ szintjével és természetes, õszinte, nyílt, szókimondó, tartást jelentõ, méltóságot sugárzó viselkedéssel, a teremtés ajándéka.

Ezzel határozottan azt állítjuk, hogy olyan kiemelkedõ futballtudás és magával ragadó személyiség egyszerre egy emberben, mint Puskásban több emberöltõn át is, csak a legritkábban adatik meg.

Kutatjuk ennek a rejtélyes nagyságnak a titkait.
Tanulni akarunk belõle.
A kiemelkedés útjának, összetevõinek pontos megfogalmazása azonban, csak az idõ távlatában válik lehetõvé.

Az emberi képmutatás és álszerénység tiltja az élõk legendává emelését.
Kedvezõtlen tapasztalatok óva intenek is ettõl.

A közöttünk még létezõk példává emelése bálványimádássá silányulhat, tönkretéve az arra érdemesek igaz nimbuszát.

Öcsit is inkább a kedves sztorik, futballtudását, bátorságát, kiállását jellemzõ, népmesékké szépülõ mondák övezték körül.

Sok könyv jelent meg róla.
Mind igazak, érdekesek, lekötnek.
Mégis a rengeteg adat és anekdota gyûjteménybõl mintha hiányozna a lényeg.

A dokumentumokból kiemelkedik Szöllõsi György, Puskás címû mûve.
Hiteles, tényszerû élettörténet, mégis több egyszerû életrajznál.
Érzõdik, hogy a szerzõ többet lát benne, mint média sztorit.
Érzi Puskás nagyságának a miben létét, miközben megõrzi tárgyilagosságát.

A futballedzõ azonban nem elégedhet meg mindezekkel.
Fáradhatatlanul kutatnia kell a szakmai sikerek hátterét, hogy tanítványainak átadhasson ebbõl valamit.

Ebben az esetben a valami is nagyon sok.

Puskásnak lenni egy keveset, a magyar futballörökség vállalását és ápolását jelenti.

Mindennek az alapja egy olyan személyiség, amely szilárd bázist ad a pályán nyújtottakhoz.
Mindig fénypontban lenni, - kitárulkozva, kritizálva és magasztalva, kivesézve és imádva, - ezt csak kivételes lelki alkattal lehet méltósággal, emberi tartással elviselni.

Fordítva is igaz.
A megingathatatlan futballtudás – Puskás esetében – kivételes személyiségjegyek épüléséhez járult hozzá. A pályán belüli és kívüli helyzetekben ez tartást, méltóságot adott, tiszteletre sarkalt - a kötelezõnek hitt formaságok betartása nélkül is.

Megjelenése tiszteletet parancsoló volt. Kemény, határozott – mégis rokonszenvet keltõ – arcvonások, erõs, az állandó fizikai csatákban kifejlett kemény izmok.
Mokány ember volt.
Nem járt, hanem vonult. Nem azért mert szerepelni akart, figyelmet kelteni.
Ellenkezõleg! Tudta, hogy mindig központban van, milliók figyelme szegezõdik rá. Ez adott állandó tartást, méltóságot. Páratlan futballtudását és egyéniségét kellett megjeleníteni a pályán kívül is. Amikor megjelent, megállt egy pillanatra a levegõ. Ahol megjelent, ott felálltak az emberek. Ezt fogadni csak tartással, méltósággal lehetett. Kritikus helyzetekben mutatkozik meg igazán az emberi tulajdonságok minõsége.
„Ha nem veszeted fejed, mikor zavar van”
/Rudyard Kipling/
Mindnyájan átéltünk ilyen eseteket. A futball edzõk élete tele van válságos helyzetekkel.
A pánikba esõknek végük! Szánalmas látványt keltenek. Különösen, ha sajnáltatják magukat.
Puskás soha nem vesztette el tartását. Határozott, céltudatos kiállását - a legkritikusabb helyzetekben is -, legendaként ápolja a magyar futball.
Méltósággal viselte a legnagyobb csapást is.
„Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed Õket, mint két rongy csalót”
/Rudyard Kipling/

A sikerhez is kell tartás és méltóság. Hemzseg a magyar futball a pillanat emberektõl. Akik egy - egy gyõzelem után rohannak a szerkesztõségekbe, vagy, mint nagy hadvezérek vonulnak be az ismert sörözõkbe. Ráncolva, titokzatosan, sokat sejtetõen.

Nem tudnak semmit Puskásról!
Változatlan tartás, méltóság, tiszteletet parancsoló kiállás, kudarc vagy hõssé magasztaló gyõzelem után is. Ez tette Õt a világ legismertebb embereinek egyikévé.
Szándék nélkül tanított. Tudta, vagy inkább érezte: a futball nem minden!
A ma után, mindig jön a holnap.

Tartása, megingathatatlan, - kivételes személyiségébõl fakadó - méltósága példát mutatott és tanított mindenkit, aki a futballal kötelezte el magát:

a futball nem minden, a futball maga az élet.