/A pályán élni/

A futball feltétel nélküli szeretete.

Sorra alakulnak az Akadémiák.
Három körbe sorolhatjuk õket.

Az elsõ kategóriába azokat az él klubokat jelölhetjük Európában, amelyeket közös versenyszabályzatuk kötelez ilyen intézmények létrehozására és fenntartására.
A közvetlen tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a – magyar mércével mérve többnyire – luxus megjelenésû profi képzõ intézmények, a nemzeti lelkiismeret diktátumai.
Létrehozói, mûködtetõi és talán maguk a napi munkát végzõk sem hisznek végcéljában: hogy majd a francia, angol, spanyol, német, olasz profi csapatok alapvetõen ebbõl fognak meríteni.

Rijkaard igen õszintén errõl így beszélt: „futtatunk akadémiát Barcelonában is, mert ez a fiatalok felé nemzeti törõdést fejez ki. Nem hiszem azonban, hogy eljön az az idõ, amikor nem kell vásárolnunk sztárokat, fõleg csatár és irányító posztokra. Az akadémiában kiváló védõket és védekezõ középpályásokat tudunk csak kinevelni”.

A leggondosabb törõdés, szakmai munka mellett sem tudták eddig a profi akadémiák betölteni eredeti küldetésüket.

Az akadémiák másik része üzleti törekvések terméke.
A befektetés alapvetõen két részbõl áll.
Tehetséges fiatalok felvásárlásából és a képzésükhöz biztosított infrastruktúra kiépítésébõl.
A legfontosabba, a humán oktatói erõforrásba alig invesztálnak.
Többnyire ezek az intézmények is luxus kivitelezésûek. Kiemelkednek az érintett ország általános létesítmény viszonyaiból. Ez az üzleti terv részét képezi.
Csalogatni kell a fiatalokat a ritka lehetõség megvillantásával is.

A harmadik csoportba tartozók a legritkábbak.
Ezek a szervezõdések az ország futball kultúráját hivatottak emelni.
Céljuk a tehetséges játékosok minél szakszerûbb foglalkoztatása, hogy pályafutásuk lehetséges csúcsát elérhessék.
Sok helyen országos, vagy regionális szövetségi költségvetés alapján /állami segítséggel/, ritkábban magántõke bázisán mûködnek.
Ezekben az akadémiákban a gyerek, szülõ, menedzsment közös érdeke alapján születnek a döntések a játékosok jövõjérõl.

Az utánpótlással való foglalkozásnak tehát három indítéka van, szerte a világban:

• szabályozók által kötelezett,
• üzleti célú és
• játékos központú.

Senki nem vitatja, hogy ezek nem „kristálytiszta vegyületek”. Nyílván az elsõ két területen is erõteljesen megjelenik az utánpótlásért való aggódás és az is érthetõ, hogy a harmadik csoportba tartozók is próbálnak - legalább a színvonalas mûködés fenntartása érdekében – üzleti hasznot realizálni.

Puskás Ferenc életét meghatározó idõszak teljesen más volt.
A kirakat és az üzlet nem szerepelt a gyerekekkel való foglalkozás motivációs tárházában. Ezért tudott Öcsi olyan szeretettel beszélni nem csak édesapjáról, hanem tanítóiról, volt kitûnõ futballistákról, társairól, /Cucuról, akit Õ a világ legjobb játékosának tartott/, akik önzetlen aggódással adták át ismereteiket a tehetséges srácoknak.

A technikai elemek aprólékos skálázása mellett, neveltek is. A pályán, az öltözõben való magatartás mellett, mintát adtak a pályán kívüli viselkedésbõl is. Mindezt be is tartatták. A köszönéstõl, a tegezésen át a szerelés használatig /a rüsztön kötött csomójú cipõfûzõért kegyetlen letolás járt/, mindennek íratlan szabályai voltak. Puskásék e szerint nevelkedtek.
A futball tudás elsajátításában is világos törvények uralkodtak.
Az alap, a futball feltétel nélküli szeretete volt.
Ennek a szeretetnek a motivációs bázisán kapcsolódtak be a sportág titkainak elsajátításába.

Aki futballista akart lenni és abból akart megélni, annak kötelezõ volt a technika tökéletes ismerete. Az öregebbek, a „nagyok”, a trénerek megmutatták a precíz végrehajtást. Minden apró részletre kitértek. A feszített csûdhöz való nagylábujj tartást, a fejeléshez a homlok tartás, a feszített nyakizmokat, a sikeres cselekhez, fedezésekhez szolgáló apró trükköket. Azután hagyták a gyerekeket. Idejük sem nagyon volt többre, a szerény megélhetéshez keményen éltek.

Ezután már a srácokon volt a sor.
Tudták, atyaian számon kérik a következõ találkozáskor a már bemutatottakat. Öcsiéket a vágy is hajtotta. Ha az öregek meg tudják csinálni nekik is képesnek kell lenni rá!. Órákat gyakoroltak egymással. Közben játszottak a grundon, ahol a technikai elemeket játék közben alkalmazni kellett, - hibátlanul. Nem vették be a sokat hibázót. Tartásuk volt. Játékukat ne rontsa el senki. Ez további gyakorlásra serkentett. Senki nem akart közülük megszégyenülni. Délután a pálya következett. Élmény volt lesni a nagyokat, akik a játék végén ismét tanítgatták a fiatalokat. Az ügyesebbeket késõbb be is vették a játékba, hogy kiegészítsék a csapatokat. Ez a folyamat: tanulás, gyakorlás, játék, bemutatás, javítás, játék magasabb szinten, a ma is érvényes, legtökéletesebb mozgástanulási metódusnak felel meg. A tanulásnak nem volt alsó korhatára, a mindennapi életük szerves része volt a futball. Tudásuk azért volt megingathatatlan, mert természetes úton szerezték. Egyetlen mesterséges, erõltetett elem nem mutatkozott ebben a folyamatban. Ezért nem voltak soha sem fáradtak tanulni, gyakorolni és játszani. Izomzatuk, keringésük teherbíró képességét minden nap maximálisan kiaknázták. Naponta kegyetlenül elfáradtak, de a siker, az ügyes megoldásoktól kapottak üdítõ, felemelõ hatása, örömélményt nyújtott nekik. Várták a következõ napot, hogy újra kezdhessék. Ez a korai gyermekkorban beidegzett napi mozgás ritmus, az önképzés igénye, megmaradt felnõttként is.

Bozsik labdával az alapvonal és a 16 és feles oldalvonalának keresztezõdésén.
Puskás a félpályán, a kezdõkör és a félvonal baloldali metszéspontjában. Bozsik lendületes labdavezetésbõl, a tizenhatost elérve, keresztirányú tértölelõ átadással indítja a lendülettel beinduló Puskást. Átvétel, labdavezetés, 20-25 rõl lövés.
Bozsik felkocog a félpályára, a kör és a félpálya jobboldali keresztezõdéséhez.
Most Puskás indul labdával az ellenkezõ alapvonalról, a 16 és feles baloldaláról índítja Bozsikot. Mindezt két órán át.
Emlékezzünk, felelevenítve a dokumentumokat: hány gólt rúgott Puskás, Bozsik hosszú indításából!

Az örökség törvényei:

• Csak abból lehet kiemelkedõ futballista, aki korai gyerekkorától, napi 4-6 órát gyakorol labdával és játszik.
• A futball tanulása soha nem lehet teher. A kényszer érzete gátja az egészséges fejlõdésnek. A gyereknek nem szabad éreznie mentális fáradtságot /fásultság, kedvetlenség, nyûg/ a gyakorlás során.
• A futball oktatás kezdeti szakaszában meghatározó szerepe van az edzõ bemutató képességének és játékos tapasztalatának.