A játék ismerete, a futballtudás tisztelete.

Lázasan kutatják itthon a futball titkait. Mit kellene tenni, hogy újra régi fényében tündököljön sportágunk? Belevetették magukat a spanyolviasz feltalálásába azok is, akik semmit nem tettek azért, hogy ismereteik bõvüljenek.

Az UEFA tálcán kínálta a szakembereknek a nemzetközi labdarúgás szakmai újdonságait.
Akik az európai szövetség kurzusait elvégezték, szélesebb látókörrel tekinthetnek a felkészítés magasabb szintû régióiba.
Akik ezt elmulasztották, - mielõtt bármilyen kutatásba kezdenek, - ajánlatos, ha megismerik az UEFA ezzel kapcsolatos tanításait.

Döbbenetes hasonlósággal találkozhat a "B", "A" és Pro tanfolyamokat végzõ, Puskásék hitvallásával és napi felkészülési gyakorlatával összefüggésben. Mindenkinek ajánlható, hogy a helyes törekvés mellett, – megismerni a legújabb nemzetközi gyakorlatot – mélyüljön el, a hazai futballkincs, a magyar múlt tanulmányozásában is.

Honlapunk ehhez folyamatosan segítséget is ad, próbál kedvre serkenteni, figyelmet felhívni. e kincsek feltárásával a reflektort, futballunk értékeire irányította.

Most, amikor Puskás és társai csodálatos pályafutását elemezzük, megdöbbenve látjuk, hogy a manapság csúcsra jutott futball nemzetek, nem voltak restek tanulni klasszisainktól, a magyar futball iskola tételeibõl, napi gyakorlatából.

Egész pályafutása, életútja errõl szól.
A labdarúgást, a játékot csak akkor lehet magas szinten játszani, ha az, aki a gyakorlatban ûzi, - kiváltképp, ha oktatja, - a sportág minden elemével tisztában van, a legapróbb részletekig elmélyedve.
A szabályok gyakorlati értelmezése rávilágít a játékos lehetõségeire. Kell ezt külön hangsúlyozni? Manapság sorozatosan elõfordul, hogy szakkommentátor, összetéveszti a leshelyzeteket!
Döbbenten nézték a labdától hét méterre felálló sorfal tagjai, ahogy Puskás öles léptekkel - számolva a métereket - halad elõre. Egy, kettõ, három, négy ... és villámgyorsan beindul a sorfal mellett.
Bozsik – a labda mögött állva – ütemre bepasszolja neki a labdát, amit a halálra vált védõk ámulása közepette Öcsi zavartalanul hálóba passzolt a dermedt kapus mellett.
A lehetõségek minden csínját-bínját ismerték, kihasználták.

Rájuk lehetett bízni a megvívandó taktika kidolgozását, mert tökéletesen ismerték ellenfelük és maguk erejét, gyengéit. Gyerekkortól gyõzelemre játszottak. Ez nem azonos a maiak mérkõzésein tapasztalható szülõi õrülettel, ami gyõzelemmámorba, vagy világfájdalomba csap át.
Nem a bajnoki pontokat számolták. A grundmeccsek egészséges virtus igénye épült ki bennük a gyõzelem, kötelezõen elérendõ céljává. Nem azért mert Anya vagy Apa meg a mester ezzel elégedett lesz, hanem mert a gyõzelem érzése, belsõjük természetes igényévé vált. „Nyerni kell, mert többet tudunk a futballból, mint a másik. Technikailag jobbak vagyunk, ügyesebbek, mozgékonyabbak, gyorsabbak, a játékot jobban ismerjük, ellenfelünknél”.
Nem szajkózták, de tudták, hogy ez igaz.
A technikai fölényükrõl, már sok szó esett.
Játékügyességük kivételesen magas szintû volt. De a játék apró részleteiben is fölé kerekedtek ellenfelüknek, mert fejben mindig elõbbre jártak, mint mások. Mindez azért alakulhatott így, mert a pályán éltek, feltétel nélkül imádták a futballt. Természetes volt tehát, hogy mindig ez volt a téma.

A labdát ütemre kellett passzolni!
Egy millimétert sem lehetett tévedni. A beinduló elé, vagy mögé adni, túl erõsen, vagy lassan- elfogadhatatlan volt számukra. Tudták az ütemre beindulás elõnyeit.
Olvasták a játékot.
Ez ma a legdivatosabb szólam a legmagasabb futball szimpóziumok témái között.
„A labda fusson, ne a baba”! Röhögve dobálóztak az utódok, amikor labda nélküli futásokra bíztatták õket erõtlen mestereik. A mondás Puskásék számára természetes alapigazságot tartalmazott.
Aki lát a pályán, elõre gondolkozik, pontosan és azt játssza meg, aki a legjobb helyzetben van, annak óriási elõnye lesz a csupán fizikai elõnyökkel rendelkezõkkel szemben.
Ezért csüngtek órákig a nagy tudású felnõtteken. Imádták hallgatni, nézni õket. Megoldásaikat, trükkjeiket, történeteiket.
Mindenbõl tanultak.

Tisztelték a futballtudást!
Mindez nem passzív befogadást, a történetek pusztán szórakoztató élményét jelentette számukra. Már másnap reggel próbálgatták a hallottakat, látottakat. Pontosan megtanulták ki mennyit ér a futballtudás mércéjén!
Ez a mérték vezette õket mindennapjaikban.

Nagy társaságban Cziborról esett szó.
Mindenki méltatta cselezési, improvizálási készségét, ügyességét. Puskás elismerte, de jobban vonzódott a Hidegkúti, Bozsik féle kiszámíthatóság, megbízhatóság felé. Véleménye, kialakult nézetei megingathatatlanok voltak.
Mekkora játékos is volt Czibor Zoli!
Így a társaság hangadója. „Igaz Öcsi?” Fordult Puskás felé igazolást várva.
Mindenki Puskásra figyelt.
Kivárt.
A várakozással teli nagy csöndben, halkan, de határozottságot sugározva megszólalt. „Gyors volt”.

Az örökség törvényei

• A technikai ismeretek elsajátításán túl, a közös játék elemeit, az összehangolt támadó és védõ mozgások használatát is meg kell tanulni kora gyermekkortól.
• A tanulást nem szabad a nagy játékkal kezdeni. 1:1, 2:2, 4:4, 5:5, 7+1, teljes létszámú játék.
  A különbözõ életkoroknak, különbözõ létszámú csapatok, kapu, pálya és labda mértetek felelnek meg.
• Játék közben kell magyarázni, megmutatni a helyezkedés, fedezés, tolódás, beindulás, bejátszás, egyéni játék, passzolás helyes – céltudatos - alkalmazását.