Utánpótlás képzés - Kuwaitban
Kovács László UEFA B

Kuwait gazdag ország, mely gazdagságának egy részébõl az ország lakosságának sportolási lehetõségeit biztosítja.
A gazdagság forrása elsõsorban a kitermelt kõolaj eladásából származik, ennek üzleti haszna fõleg a társadalmi ranglétra tetején álló családok kezében csapódik le. Ezen családok tagjai töltik be az ország vezetõ tisztségeit, társadalmi elõkelõségekként a sportegyesületek vezetésében is õk találhatók. Az egyesületi vezetõségeket határozott idõre választja az úgynevezett igazgatótanács.
A klubok vezetõi bár nagy magánvagyonnal, kiterjedt üzleti és családi kapcsolatokkal rendelkeznek, a sport anyagi hátterét mégis a kuwaiti állam vállalja magára.
A stadionok állami tulajdonban vannak, a mûködtetés költségeit az illetékes minisztériumon keresztül az állam biztosítja, hisz ennek az európai demokráciákhoz közelítõ társadalomnak a vezetése is tudja, hogy a sportba befektetett pénz a lakosság egészségében, jó közérzetében köszön vissza.

Nézzük, milyen fizikai jellemzõi vannak a kuwaiti utánpótlás csapatokban játszó fiataloknak. Általános tapasztalatom a koraérettség, fizikailag nagyon jó adottságúak. Mozdulat- és futógyorsaságuk egész kis korban kiemelkedõ, mozgástanulási képességük bámulatos, a televízióban látható világsztárok cseleit, lövõ-mozdulatait egész kis korban szinte tökéletesen hajtják végre.
Pszichés fejlettségük természetesen a koruknak megfelelõ.

A helyi futball versenyrendszere számunkra szokatlan.
A felnõttek különbözõ kupaküzdelmekben vesznek részt a bajnokság mellett, ezek pénzdíjasak mérkõzések és tekintélyük is óriási. Idén az elsõ csapat közvetlen utánpótlását a 19 év alattiak jelentik, ez a korosztály beosztás akár évente változik a különbözõ egyesületek érdekérvényesítõ képességének függvényében.
Az igazi utánpótlás csapatok U-16, U14, U-12, U-11, U-10 korcsoportokban versenyeznek, de az U-9 korcsoport is kis tornákon vesz részt idõrõl idõre, ezeket a tornákat saját erõbõl az egyesületek szervezik.
A 12 évesek már 11:11 ellen, nagypályán harcolnak bajnoki versenyben, a 11 évesek 7+1:7+1 ellen félpályán, 5x2 m-es kapukra játszanak 3 napos tornán, majd a továbbjutók egy négyes döntõben döntenek arról, ki a legjobb.

Az elõkészítõnek nevezhetõ U-10 csapatok az eggyel idõsebbekhez hasonló lebonyolításban, 6+1:6+1 ellen vívják küzdelmeiket egy félpálya és kézilabdapálya közötti méretû területen, 4x2 m-es kapukra. A csapatokban korlátozott számú nem kuwaiti állampolgárságú játékos szerepelhet, az adott korosztálynál fiatalabbak mennyisége is meghatározott, túlkoros sehol nem játszhat. A mérkõzésnapok kijelölése nélkülözi a rendszerességet, U-16-os csapatunk október-novemberben heti 2 mérkõzést játszott, majd most több hetes szünet után december 25-én lépnek fel, utána január vége felé folytatják a játékot.

A salmiyai stadion mellett található az utánpótlás csapatok bázisa, minden korosztály saját öltözõvel rendelkezik, a két füves pályához 3-3 pályamunkás tartozik, akik az edzõi igény szerint az edzéseszközöket is segítenek elõkészíteni.
A gyermekeket az egyesület által biztosított kisbuszok gyûjtik össze és szállítják edzésre, ill. a tréning után haza. Az edzéskörülmények e tekintetben ideálisnak mondhatók. Számomra meglepõ volt, hogy a mérkõzésekre a csapatok már felöltözve érkeznek, így a vendégcsapat számára nem kell öltözõt biztosítani.

A csapatok mellett dolgozó „mushrifok”, azaz intézõk dolga a papírmunka mellett, hogy az edzõ kérésének megfelelõ játékosokat keressenek az iskolákban, az utcákon focizó gyerekek között.

Csapatom

A labdarúgás nagy népszerûségnek örvend az iskolai sportban is.
A legnagyobb iszlám vallási ünnep, az egy holdhónapig tartó Ramadan idején minden edzés este 9-kor kezdõdött, villanyvilágítás segítségével, s mivel minden korosztály egy idõben dolgozott, nagyszerû látványt nyújtott a fényárban úszó sportlétesítmény. A parkolóban a kisbuszok, a pályákon a rengeteg gyerek – ez nagy élményként marad meg számomra. Ilyenkor az ünnepi napoknak megfelelõen sok rendezvénnyel ünnepelnek a helyiek, ezek között szponzorok által támogatott éjszakai futballtorna ugyanúgy szerepel, mint a hétvégi „gyerekdzsembori”.

Óriási meglepetésemre az egyik ilyen egész napos sportprogramban nõi csapatok is szerepet kaptak.
A Salmiya utánpótlás pályáin vegyes gyerekcsapatok sorversenyei, egyszerû segédeszközökkel biztosított mérkõzései mellett középiskolás lányok tornájának lehettem tanúja.
Ez az iszlám világban nemrég még elképzelhetetlen volt, ma már valóság.

Elgondolkodtam azon, lassan nincs olyan területe a világnak, mely el ne lépne mellettünk, magyarok mellett.

Aki lát egy kisgyerekektõl benépesült futballpályát mondjuk Kuwaitban, joggal teszi fel a kérdést: miért kell ehhez négyezer kilométert utazni, hova tûntek a Bozsik-programban annyi munkával és szeretettel bevont kicsik tízezrei?
Miért van, hogy a világ egyik leggazdagabb országa számára fontos hogy a mi korábbi években kikristályosodott és most sutba dobott koncepciónk szerint nevelõdjön lépcsõzetesen egy új generáció?

Az utánpótlásképzés általános körülményei nem hasonlíthatók össze az otthoni viszonyokkal.

A gyermekek azonban mindenütt egyformák a világon, a velük való szeretetteljes és szakszerû bánásmód internacionális. Mi magyar edzõk, bárki bármit is mond, az elmúlt években megszereztünk egy korszerû ismereteket közvetítõ licencet vagyis egy akár külföldön is jól alkalmazható tudást.
Jómagam kicsit mazochista módon elolvastam a szaklap kuwaiti utunkkal kapcsolatos fórumának hozzászólásait és azok hangvétele ellenére mondom: minden edzõkolléga bátran keressen utat, mert nem csak külföldiek tudnak nemzettársukkal összhangban mûködni, szakmai és emberi viszonyaikban segítõ és baráti módon együtt létezni.
Ez egy jó példa lehet az otthoniaknak, még ha labdarúgásunk jelenleg eredménytelenebb is az áhítottnál, a magyar edzõknek komoly elismerésben van részük Kuwaitban.
A korábban itt dolgozók (Sipos, dr. Mezey, Göröcs, és mások) jó hírét most sikerült tovább növelnünk, reményeink szerint nemcsak ebben a fél évben…