Futball és mágia
A „médiavarázslat” révén, a mindennapok szélhámossága életünk természetes részévé vált.

Csodáltatják velünk a silányt, az említésre sem méltót is, bár legbelül tudjuk: semmit nem ér. Sodródunk az árral.

Eladnak mindent, ami csillog, fényesen becsomagolt.

Veszik az emberek a bóvlit, hasra esnek a tanult mosolyú, zselézett, vagy épp a hanyag lezserséget mutatóból ömlõ, tudálékos szöveg áradat elõtt.

A futball, a világ legnagyobb „business”- évé válva, elsõdleges vadászterületévé lépett elõ a mindent a kamerák, az elektronikus, a nyomtatott sajtó szemüvegén keresztül láttatni akarók számára.

 

A 2006-os VB szinte minden szempontból a világ legsikeresebb eseménye volt.

Ennek ellenére, majdhogy nem elemezhetetlenné vált: mit ért szakmailag a világ legjobbjainak megmérettetése?

Veszélyes, nagyon veszélyes területre sodródott a sportág.

Meddig csapható be a hiszékeny, megbolondított szurkoló?

 

Vegyük például Beckham esetét.

Tüneményes jelenség pályán belül, pályán kívül.

182 cm, karcsú, hibátlan profilú, fodrászatban, öltözködésben egyedülálló divatdiktátor.

Milliók változtatják frizurájukat, vásárolnak öltönyt Beckham módra.

A futball, már csak mellékkereset számára.

Említésre méltó teljesítményt – néhány szabadrúgáson kívül - évek óta nem láttunk tõle.

Mégis több szerepet kap a nyilvánosság számtalan fórumán, mint a hétrõl hétre kiemelkedõ teljesítményt nyújtó csapattársa, Raul.

Statisztikai tények igazolják: megvásárlásával a háziasszonyok tömegének figyelmét fordították rajta keresztül a Real Madrid – a futball - felé, vagy inkább: a futballon keresztül az általa reklámozott megszámlálhatatlan termék iránt.

 

 

Amivel legújabban a futball játék kacérkodik, az a nevelés területe.

Backham mosolyokkal, az ellenállhatatlan népszerûséggel, könnyû a fiatalok millióit becsalogatni a pályákra.

De ott, ott mi lesz további sorsuk?

 

A példák azt mutatják, itt is folytatódik a pénz diktálta show.

Akadémiák, technikai centrumok, utánpótlás központok formájában történik tovább az agymosás.

A végén pedig megvásárolják a dél - amerikai, afrikai grundokon, utcákon nevelõdött, génjeiben világklasszist hordozó fiatalt, hogy azután Európa sztár csapataiban fegyelmezett profivá nõve termelje a pénzt a részvénytársaságok tulajdonosainak.

 

Nézzünk szembe ezekkel a legújabban divattá vált „kiképzõ”centrumokkal.

Látnunk kell világosan céljaikat, mûködési rendjüket, képzési filozófiájukat.

Csak így bízhatjuk tiszta lelkiismerettel a jövõ nemzedékét a futballra.

 

A jól felépített futball kultúrával rendelkezõ országokban a gyerekek szervezett futball élete az óvodákban, az általános iskolákban kezdõdik.

Dél-Amerikában, Afrikában már ez elõtt a grundokon, az utcákon játszanak tömegesen. Utánozni próbálják csodált honfitársaik mozdulatait.

 

Azonnal le kell szögezni, hogy az elsõ benyomások, a pozitív élmények, egy életre szóló kötõdést jelenthetnek a gyerekek számára.

Ezért nagyon jelentõs az óvoda és az iskola szerepe a kezdeti idõszakban.

 

A képzés és a felkészítés igazi területei azonban az egyesületek.

Az egyetemes futballért felelõs nemzetközi szervezetek nem gyõzik hangsúlyozni, hogy a futballra szoktatás, a képzés otthonai a klubok és nem az iskolák.

Ezért kezdik minél korábban szervezni az egyesületekhez kapcsolódás lehetõségeit, már óvodás, kisiskolás korban.

Ebben a témában e helyütt nem kívánunk magyarázatokkal szolgálni, hogy miért, hiszen a honlap hasábjain mindezt többször megtettük már.

 

 

Azt azonban újra hangsúlyozni kell, hogy e téren Európában, - de talán a világon is egyedülállóan - Magyarországon nem képes a szövetség rendet teremteni.

Hazánkban még mindig nem tudja felügyelni a gyerekek képzését, - valószínû nem is akarja (nem vállalja a megvívandó csatákat az „utánpótlás nevelõ” klánokkal és öncélú szervezetekkel).

Képtelen kötelességét teljesíteni, mely szerint: az utánpótlás képzés és versenyeztetés csak a szövetség felügyelete és irányítása alatt folyhat országos méretekben.

Markáns, szakmailag alátámasztott programja nem lévén, nem is teljesítheti feladatát.

 

 

 

 

Az egyesületekben kezdõdõ képzés, óriási különbségeket takar.

Azokban az országokban ahol a tradíciókat tönkretették és a nemzeti elkötelezettség érzése sem motivál, nyûgnek érzik a bázist jelentõ kisegyesületek az e téren jelentkezõ – nemzeti nevelés részét képezõ – teendõiket.

A felülrõl jövõ pressziót – szövetségi szabályozók - igyekeznek elkerülni, s így gyakorlatilag értelmét veszti a közös cél.

 

A felelõsség óriási.

A kapukon belülre csalogatottak sorsa van az intézményeket futtatók kezében.

Nekik kell elsõsorban tudni, mi az amire – tételezzük fel – a legtisztább jó szándékkal vállalkoznak.

 

Mindenek elõtt elemeznünk kell az utánpótlás képzés lehetõségeit és az erre szakosodott intézményeket.

 

Az amatõr egyesület a hagyományos bázis.

Létesítmények, edzõk, - amilyenek - adottak, heti két - három alkalommal, rendszeresnek mondható foglalkoztatás keretein belül folyik a képzés.

Ezt nevezhetjük általánosan elterjedtnek Magyarországon is.

 

 

 

 

A profi egyesületek lehetõségei jobbak.

Több pályán, magasabb képzettségû edzõkkel, korosztályokba tömörítve, heti három-négy alkalommal, átlagban másfél órás edzéseken vesznek részt a fiatalok.

 

Van Magyarországon profi egyesülethez kötött akadémia.

Az elnevezés öncélú, hiszen addig, amíg nem határozzák meg az akadémiák ismérveit, értelmetlennek tetszhet a megkülönböztetés.

Az itt folyó munka, de fõleg a körülmények messze az átlag felettinek mondhatók, a luxus szintet is eléri az összehasonlításban.

Itt van az elsõ buktató.

 

Az akadémia szintet – névhasználatot - a nemzetközi gyakorlat szerint kritériumoknak való megfelelés jelenti.

Az elsõ, a képzés minõsége:

- a foglalkozatott edzõk képzettsége, gyakorlati múltja

- a képzési rendszer felépítettsége

- az oktatási módszerek

- a csoportokba, csapatokba sorolás meghatározott rendje

- a versenyeztetés rendszere

- a fejlõdés nyomon követése

A második, a feltétel rendszer:

- a pályák, létesítmények, körülmények meghatározott- minimális - minõségi szintje

- a korosztályok optimális edzés lehetõségeinek biztosítottsága

- a mindenre kiterjedõ törõdés széles köre /szülõk, kísérõk kényelme, a fogadó helységek komfortja stb./

 

 

A harmadik, a játékosok jövõjének /sorsának/ szerzõdés szerinti, egyértelmû rendezettsége:

- a játékosok leigazolása, konkrétumokat tartalmazó lehetõségek közötti választást tesz lehetõvé

- a szülõ, (gondviselõ) folyamatosan dönthet - közös érdekek alapján - a fiatal sorsáról

- pontosan láthatják a jövõt: mit jelent az egyesületi, akadémiai lehetõség

- hogyan alakul a gyerek sorsa, ha profi szerzõdéshez jut

- milyen körülmények között hagyhatja el a klubot, ha számára a hozzátartozók – az érintett – vagy az egyesület, nem lát továbblépési lehetõséget

 

A bentlakásos, iskolarendszerû foglalkoztatottság nem tartozik az akadémiák ismérvei közé.

Ez az érintett klub belügye, anyagi lehetõségeinek függvénye.

 

 

 

A szövetségek technikai centrumai

 

Ez, az eddigiektõl eltérõ foglalkoztatási forma.

Általában és ez az optimális – nemzeti szövetségi szinten – irányított és egymásra épülõ rendszert képez.

 

A legelsõ szint a regionális,(megyei) technikai centrum

 

A versenyeztetés, a tornák folyamán kiválasztott tehetséges játékosokat gyûjtik össze évi 2-4 alakalommal, korosztályonként (U 11- U18).

Felmérés, a fejlõdés nyomon követése, az érettségi szintnek megfelelõ játékrendszeri ismeretek értékelése és gyakorlása, a 2-5 napos együttlétek programja.

Általában ezeket az alkalmakat felhasználják arra is, hogy az érintett fiatalok edzõi, a térség szakemberei számára, szakmai konzultációt, továbbképzést tartsanak.

Ha a feltételek erre lehetõséget adnak, a regionális centrumok az UEFA B tanfolyamok helyszíneként is szolgálnak.

 

 

Országos technikai centrum

 

A nemzeti szövetség felügyelete alá tartozó szakemberképzési, játékos kiválasztási, válogatott csapatok felkészítõ táborainak színhelyei.

A megfelelõ mennyiségi és minõségi szintû pályák mellett értékelõ, elemzõ laboratóriumok, sajátos vizsgálatokra lehetõséget biztosító létesítmények is megtalálhatók a szövetségek központi technikai centrumaiban.

 

A nemzeti A válogatottak (U21) edzõtáborai

 

A központi technikai centrum nem minden ország esetében a jelenti a színhelyét az A válogatottak felkészülésének.

Ez nagyon sok feltételtõl függ.

Biztosítani kell a viszonylagos elzártságot, a teljes nyugalmat és a felkészülés sajátos igényeit.

A francia szövetség központi technikai centrumában Claire Fontaine–ben, erre van lehetõség.

Svédországban változtatják az A válogatott felkészülési helyszíneit.

Ezt minden esetben a nemzeti sajátosságok, hagyományok és az anyagi lehetõségek határozzák meg.

 

Az elõzõkbõl is látható, sok a tisztázatlan kérdés, amelyek nem is elsõsorban szakmai, hanem morális, lelkiismereti indíttatásúak.