Világos útvonalak
Mezey György FIFA, UEFA Instruktor
Tíz, húsz éve, bonyolultabb helyzettel találta magát szembe a futballal elkötelezett szakember.

 

 

 

Ugyan a volt kommunista blokk országaiban – ennek ellenére – jóval könnyebb dolga volt az edzõnek.
A nehézségeket az okozta, hogy a szakterületeken minden összefolyt.

 

 

 

 

 

Tanították az erre kijelölt intézményben a felkészítési elméletet, úgy, hogy a legkisebb betekintésük sem volt arról, hogy merre halad a sportág, mik a jövõ irányai.

Magának az edzõnek kellett bolyongania a gyerekek, felnõttek, amatõrök, profik felkészítési útvesztõiben.

Mi lehetett a logikus válasza a felvetõdõ problémákra?

Ráhúzta az elmélet bebetonozott dogmáit mindenre, ami a játékosok felkészítésére vonatkozott.

 

Alapozott!

Gyerekkel, felnõttel, kezdõvel, klubcsapattal, válogatottal.

Terhelésnövelés, majd visszavétel, azután újra emelés.

A három – egyes periódus.

Három hétig emelés, majd egy hét regeneráció.

Követte a tant, ha sütött, ha esett, sár volt, fagy vagy ideális talaj.

 

Jöttek az erõsítõ eszközök, a köredzés, az intervall futások, esetleg a fartlek.

Egységesen.

Gyerek, serdülõ, „ifista” és felnõtt esetében, minden szinten és minden csapatnál...

 

Különbözõ egyéniségek, de az alapismereteik azonosak

Közben azonban „specializáltak” is.
Tornatanárokat rendeltek a csapatokhoz Tatára a téli alapozásokkor, ami meglehetõsen furcsa ellentéteket szült és szakadékhoz vezetett.

A tornatanárok és futballisták…

Zalka Bandik és a Szusza Ferik különültek így el, mély árkot ásva…

Most, hogy végül is kiderült: mindennek semmi értelme nem volt, már utólagos bánat övezheti csak a leírt tényeket.

 

 

A pályát körbe loholó gyerekek, értelmetlen trükkös gyakorlatokat erõltetõ edzõk – az õket erre szoktató elméletek – szerencsétlen hatása látható most a tíz-tizenöt éves felkészülésen átesett, a mai élvonal derékhadát adó futballistákon.

 

Technikailag, koordinációs lehetõségek, játékkészség terén alul képzett játékosok kínos erõlködése felszabadult, örömet nyújtó játék helyett.

 

Tetézi mindezt a mentális blokk.

Bizonytalan hátterû, zavaros szerzõdésû, zsebbe dugott pénzeken élõ futballistával nem lehet mit kezdeni!

 

Mentális fáradtság: minden teher

 

„Erõ, állóképesség kell neki! Fizikailag rendbe kell tenni, megjön az önbizalma!”

„Ha futballozni nem tud, legalább futni tudjon” vált általános szemléletté a bebetonozott felkészítési elveken és módszereken „szocializálódott” edzõk körében ez a cinikus és primitív szemlélet, ami durva lebecsülése és megalázása a kiszolgáltatott futballisták sokaságának.

 

A futballista önbizalmának, magabiztosságának alapja a szilárd, biztonságot nyújtó háttér és a futballtudás.

 

A honlapunkon közzétett „Puskás Ferenc szakmai öröksége” címû sorozatunkban egyértelmûen világossá vált: hallatlan önbizalmuk hátterében a labda feletti - minden helyzetben - tökéletes uralom, a mérkõzés helyzetek ésszerû megoldásának természetessége állt, a játékkészség kiemelkedõ szintjének bázisán.

 

Ennek kiépítését sem futni tudással, sem a ciklikus sportágakból átvett divatos edzésmódszerekkel helyettesíteni nem lehet.

 

 

A jelzett idõszakban dolgozó edzõk helyzetének könnyebbségére is rámutattak az eddigiek.

Egy tan volt: az edzéselmélet.

Nem „zavarták” õket napi újítások, a világhálón elérhetõ szakanyag dömping.

A csapatok szilárd állami bázison alapuló gazdasági háttere igazi versenyre senkit nem ösztökélt.

Az egységes tanok alkalmazásával, letudott volt a felelõsség.

Mindez a gondolkodás, a követelményrendszer bevezetésében csúcsosodott ki.

A futballtudás és teljesítmény szintjét azonosították a 3200 és a 100x30 méter lefutásával.

Addig, amíg a hagyományosan épített játéktudás még megvolt, nem is érzõdött ennek a vakvágányra tévedésnek negatív hatása…

A hagyományok teljes feladása azonban katasztrófális következményekkel járt.

 

A tudomány eszköz és nem cél...

 

Ma világosak a felkészítés útjai.

Követhetõbbek, kikristályosultabbak a lehetõségek.

Az igazi nehézséget az jelenti a ma szakembere számára, hogy hibát, semmilyen szinten sem követhet el!

Minden baklövése azonnal tényekkel bizonyítható.

 

Nézzük a jól elhatárolható területeket.

 

Az UEFA legújabban bevezetésre váró licence, az ifjúsági edzõi diploma, világosan megadja a választ:

szakmailag más felkészültséget igényel az utánpótlás korú játékosok képzése és mást a profi játékosok felkészítése.

 

Más szakma a profik felkészítése...

 

Leegyszerûsítve: ez egyazon szakterület, két külön szakképesítését jelenti.

Más-más szakma a képzés, a profivá válás elõkészítése és más a profi csapat eredmény központú felkészítése.

 

Ezt a gyakorlati élet azzal is igazolta, hogy egyre nehezebb az átmenet egyik területrõl a másikra.
Alig találni sikeres példát erre.

A játékosok felkészítési ideje is letisztult.

Ez 15-16 éves folyamat

 

... és más szakma a gyerekeké

 

U7-U12 az alaptanulási fázis

Technika, koordináció, játékügyesség, együttmûködés /kis játékok/

 

U12-U19 a versenyzés alapjainak lerakása, a versenyzés tanulása

Játékügyesség, technika, taktika, csapatjáték, játék kondíció alapozása

 

U19-U23 edzés a gyõzelemért

Sorozat játékterhelés, játéktapasztalat, a gyõzelem részelemeinek tanulása

 

A különbözõ idõszakokban elvégzendõ szakmai feladatok világosan megfogalmazottak.

 

18 éves korig a csapatjáték szervezése az egyén fejlõdését kell, hogy szolgálja.

Felnõttkorban a lehetõ legjobb eredmény elérésének eszköze.

 

A mai futballban, ott ahol az UEFA edzõképzés kellõ szinten folyik, már nem követhetnek el „alaki” hibát az edzõk.

Óriási segítséget kapnak.

 

A nemzetközi tanfolyamok, szimpóziumok, az internet és a segédanyagokhoz való korlátlan hozzáférhetõség, tágítják az alapismereteket.

Egy ország jól felépített szakember képzése, utánpótlás programja és szervezett profi futballja összehangolt egységes egészként történõ mûködése, garanciája az életképes, versenyképes futball létezésének.