/az árnyékszék királyai/

Téli meditáció ez csupán tisztelt olvasó!
Túl sok, nehéz, teljes koncentrációt igénylõ szakanyaggal láttuk el mostanában.
Jól jöhet egy kis kikapcsolódás.
Beszéljünk másról, - ami ugyan nem szolgál örömünkre, de hát - ez is életünk része.
A mindenhol érezhetõ szétesésrõl.
A futball velencei tükre a körülöttünk lévõ világnak.
Amelyet minduntalan torzítani igyekeznek.

Mondják, hogy jellemtelen gazemberek, de mi nem mondjuk.
Azt hallani azok, de mi nem hisszük.
Bértollnokoknak nevezik õket, ahogy hallani, bár nem hisszük, hogy ilyen lehet.
Hiszen az újságírói etika szerint mindig az igazat, csakis az igazat.

Fölösleges meg is nevezni bárkit!
Meg nem is nagyon lehet.
Sokszor álnév mögé bújnak.
Vagy fal monogramot használnak.

Minek leírni konkrétumot?
Nem számít a név, a külsõség.
A romlott belsõ!
Igen, az árulkodik legtöbbször emberérõl.
Mutatja magát.
A mindent mérgezõ cinizmus, gúny és gyûlölet.

Bárki van hatalmon, õk jól élnek.
Abból is hasznot húznak, ha az ellenfelet kell mocskolni.
Mert a poszton lévõk így rendelik.
És õk soha sem szûkkeblûek.
Rágalomgyártásban, valóság ferdítésben õk a klasszisok.
Nincs gondjuk önmagukkal, legkevésbé környezetükkel.
Szemrebbenés nélkül mondják a fehérre, hogy fekete.

Könnyebb a dolguk, ha a pozícióra ácsingózók rendelnek.
Mindig elõnyösebb számukra támadni azt, aki felelõs valamiért.

Vonzzák a magukhoz hasonlókat.
Könnyedén írják róluk, hogy bár klasszisok, de elnyomottak, meg nem értettek.
Mert a tehetségtelen hozzájuk dörgölõdzõ, az mindig elnyomott, félreértett zseni.
Jókat kávézgatnak együtt, hiszen összejárnak.
Az állás nélküli rögtön kopogtat: segíts, szabad vagyok, hallatni kellene rólam.
A jó ég tudja, mi tarthatja õket össze?
Talán a mérgezett, sérült belsõ?
Egy csapatban játszhattak egykor?
Vagy valami más, - külsõ szemlélõnek láthatatlan - összetartozás motivál?
Féltékenység?
Irigység? Gyûlölet?

Egy biztos, fontos szerepet játszanak: életben tartják a gyûlölködést.
Mondják is a bölcsebbek: ezt az országot már csak az irigység és a gyûlölet tartja össze.

Éltetik a hozzájuk hasonlók közösségét.
A mindenben rosszat látók, a mindenrõl lekicsinylõen szólók, a mások erõfeszítéseiben gonosztettet tudók, a mindenhez hátsó szándékkal közeledõk közösségét.

Igen tisztelt szurkoló, ez a hang nyom el mindent a lelátón.
A mindig hangos, indulattól, gyûlölettõl torzult hang.
Az "egyedüli igazak" hangja a semmit nem számítók világában.

Szerepük akkor is fontos, ha eredmény van.
Ébren tartják a kétkedés lángját.
Kutatnak a bizonyítékok után.
Pörköltzsírtól csöpögõ szájjal hörgik, hogy itt csak tésztát lehet enni.

Területükön igazi profik.
A rohasztás nagymesterei.
Jeges gyûlölettel, kitartanak.
És nevelik az utódokat.

Ebben az országban mindig nagy szükség volt rájuk: nélkülük semmire sem jutnának a tehetségtelen karrieristák.