Negyedszer:

állami végzettséget sehol nem követelnek meg Európában az UEFA edzõi végzettség mellé,
Magyarországot kivéve.
E témakörre is érdemes kitérni, hiszen teljesen érthetõ magyarázat van rá, hogy miért nem!
A FIFA és az UEFA szervezeti és mûködési rendje értelmében a szövetségek alapvetõ kötelessége a foglalkoztatott edzõk végzettségi követelményeinek meghatározása.
Most már könnyû dolga van az európai országoknak e-téren, hiszen az UEFA Konvenció egyértelmûen meghatározza a követelményeket.
Ennek értelmében az UEFA Diplomával és érvényes licenccel bíró edzõk szabadon vállalhatnak munkát Európában.
Az állami végzettséget ezután, hogyan lehet megkövetelni?
A magyar edzõket kötelezhetik erre, de a külföldi edzõ magyarországi munkavállalását nem akadályozhatják meg arra hivatkozva, hogy nincs állami végzettsége.

Az indulat szülte, értelmetlen törvény veszélyeire a szövetség vezetõi folyamatosan felhívták az érdekeltek figyelmét. 
Hozzáértés hiányában – és a jól szervezett TF lobby nyomására - az akkori érintettek, semmit nem tettek az ellentmondások feloldására.
Az MLSZ ezért is alapította a Felnõttképzési Intézetét, hogy megoldást találjon.
Akkreditáltatta az UEFA képzést, hogy oktatói, edzõi /állami/ diplomákat kiadhasson.
Ezzel biztosította azt, hogy ne sérüljenek Magyarországon sem az UEFA Konvenció alapelvei.
Az UEFA diplomák a magyar állam által akkreditált diplomák.

Ötödször:

az állami edzõi végzettség sehol, - így Magyarországon sem – egyetemi végzettség.
Hazánkban is fõiskolai szintet jelent.

Hatodszor:

az UEFA által meghatározott - minimálisan kötelezõ továbbképzés- három évente 15 óra és nem kétévente 12.
A magyar követelmények ennél szigorúbbak.

A pontatlanságokra, tévedésekre és valótlanságokra kötelességem volt reagálni.

Az alapállás az, ami valójában érhetetlen.
Bicskei együtt kezdte az UEFA rendszerû magyar edzõképzési tanfolyamokat Garamival, Egervárival, Gelleivel, Csankkal és több tekintélyes edzõtársával.
/Akkor magasabb szintûnek tartotta a kölninél az akkor még csupán magyar próbálkozást./
Az elsõ – magyar - lépcsõ után abbahagyta.
Azóta sanda szemmel nézi az UEFA tanfolyamokon végzetteket és bennünket, akik sikeresen végigvittük a procedúrát.
Ez derül ki jó néhány megjegyzésébõl, csúsztatásából, valótlan állításából.

Mindenkinek rendelkezésére áll az MLSZ-ben az UEFA Konvenció 2004 decemberében új kiadásban közzétett dokumentuma.
Alapos tanulmányozása segít a félreértések elkerülésében.

Végül a legfontosabbról, az UEFA edzõképzés kapcsán.
Nem az a legdöntõbb különbség a magyarországi, (a volt szocialista blokk országainak) és az UEFA edzõképzése között, hogy az egyik gyakorlatias, a másik elméleti túlsúlyú, hanem egy ennél sokkal fontosabb tényezõ.

A képzési filozófiák térnek el gyökeresen egymástól!
Mondhatni köszönõ viszonyban sincsenek egymással.
Mint a profi világ és a volt szocialista blokk futballja.
Két teljesen különbözõ sport, noha mindkettõt labdarúgásnak nevezik. 

Az UEFA edzõképzés a játékkészség központba helyezését tûzi ki fõ célul.
/Kis játékok, koordináció-, technikai bázis, egyéni képzés hangsúlyozása, a kollektív összmûködés egymásra építése (4:4, 5+1, 7+1, 4:3:3 stb.) a játékterheléseken keresztüli kondícionális bázis megteremtése…/
Ezt tudatosan építi fel a „B”, az „A” és a Pro tanfolyamain.
Aki ezt nem ismeri, lényegileg képtelen megfelelni az UEFA követelményeinek.
2000-tõl - közös elhatározás alapján - erre az útra kívántuk vezetni a magyar szakemberek képzését.

A Magyarországon is meghonosodott, - TF-hez kötött - moszkvai mintára felépített labdarúgó edzõképzés központja nem a játék intelligencia, hanem a terhelések különbözõ módjait hangsúlyozó, - és annak az aktuális formát meghatározó, máig tisztázatlan hatását megközelíteni kívánó - általános edzéselméleti sémákra épülõ képzés volt.

A régi beidegzéseken, mint a magyar példa is mutatja, nagyon nehéz változtatni.

Az utat, amely az Európához csatlakozás egyetlen lehetõsége, edzõtársaimmal, az Edzõ Bizottsággal, az MLSZ Elnökséggel, az akkori profi csapatok vezetõivel és edzõivel, közösen leraktuk.

A magyar futball életében vízválasztó, melyik irányba halad!

Nem az ellentéteket kell szítani, hanem az értékeket megõrizni és tovább vinni ...