A regionális válogatottak tesztmérkõzéseket játszottak egymás között, 2x30 perces félidõkkel.

Ezután a fedett csarnokban folytatódott a felmérés.
A nemzetközi szinten bevált „Conconi”, vagy ismertebb nevén az „inga” tesztet teljesítették a játékosok közül, az edzõk által felbecsült - régiónként tíz-tíz – legfelkészültebb.

A teszt, a maximális pulzusszám és az úgynevezett anaerob ingerküszöb meghatározására szolgál.
Miért van erre szükség?
Bizonyára sokan tudják, hogy a futball - igen leegyszerûsítve, „fizikai” megközelítésben - alapvetõen keringési bázisú sportág. Az elérhetõ minél magasabb maximális pulzusszám jellemzi és meghatározza a kondícionális teljesítõ képességet.

A nemzetközi élvonalban játszóknál a percenkénti maximális ütésszám, 200 felett van és egy félidõ alatt, átlagosan ez az érték 170-180 között mozog. A jelzett szint alatti értéket mutató játékosok, csak nagyon nehezen tudják teljesíteni az intenzív játék dinamikus ritmusát.
Az is ismert általában, hogy ez a maximális pulzusszám, viszonylag korán, 14-15 éves korban rögzül. Fenyegetõ veszélyt jelent, ha a kedvezõtlen edzés folyamat nem „pörgeti" fel a fiatal játékosok keringését a maximális szintre, azaz a monoton munka hatására a maximális pulzusszám az elérhetõnél alacsonyabb szintre áll be. Ez azt jelenti, hogy a 13-14 éves fiatal, a Conconi tesztben nem tudja elérni a 200-as maximális pulzus számot.

A teszt másik eleme a savasodás mértékének meghatározása. Azért fontos az anaerob küszöb minél magasabb szintje, - ez a nemzetközi élvonalban 175-180-as pulzus számnál van, - mert a finom koordináció alapfeltétele, hogy az izmoknak legyen elég oxigén a normális mûködéshez. Az elsavasodott, - nem megalapozott keringésû játékos – képtelen technikailag magas szinten teljesíteni, csökken a koncentráció, rossz döntéseket hoz!

A mozgásos felmérés másik eleme, a lövõerõ megítélése volt, a labda sebességének meghatározása segítségével.
A felméréseket dr. Petrekanits Máté, élettani laboratórium vezetõ, és munkatársai végezte.

Megbeszélés

A bemutatott ábrán jól látható, hogy a futballra alkati szempontból legkiválóbbak, - a nemzetközi szinten legmagasabban teljesítõk - alapvetõen két alkati tartományba tartoznak.
Az általunk kiválogatott regionális válogatottak döntõ többsége is, ebbe a két osztályba tartozik. /zölddel jelzett csoportok/ Többségük várható testmagassága 177.8 illetve 181.6 cm.
A nemzetközi élvonalban játszó csapatok átlag magassága 182 cm felett van. Az Arsenal játékosainak átlaga: 184 cm.
A kiválasztásnak e téren is döntõ szerepe van. Sokkal több fiatalt kell bevonnunk ebbe a folyamatba.

El kell érnünk, hogy a Bozsik programban tervezett 200 ezres, egyesületekhez igazolt játékos létszámot biztosítsuk a teljes körû kiválasztáshoz.
Az ötvenezres magyar bázishoz képest Csehországban 500 ezer, Hollandiában 600 ezer 18 év alatti labdarúgó játszik olyan egyesületekben, amelyeknek felnõtt csapata is van.

A maximális pulzus és a savasodási küszöb értékeit is szemléletesen ábrázolja az összehasonlító elemzés.
A legfiatalabb korcsoportok maximális pulzusa 200 fölé esik.
A nyilvánvalóan már hosszabb edzés folyamatban résztvevõ U 15-ös korosztály azonban nem éri el a 200-as értéket. Esetükben a savasodási határ is alacsony. 156-165 közötti pulzus számnál már átlépik az anaerob küszöböt, ami jelzi, hogy az intenzív, dinamikus játékkövetelményeket, csak sok technikai hibával képesek teljesíteni.

A meglõtt labda sebessége – a felnõttek maximális adataihoz képest /160 km/ó/ - alacsony, ami elsõsorban a kialakulatlan technika, a pontatlanság következménye.

Lehet még javítani.
Precíz, jól felépített, lelkiismeretes edzés munkával.
Nagyobb szakmai törõdéssel …