A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) (németül: Deutscher Fußball-Bund) a német labdarúgás irányító szervezete. Az európai szövetségek közül az egyik legszervezettebb. Az egyesületek (a tagok) öt nagyobb közigazgatási terület alapján szerveződnek, melyek további 21 Regionális alszövetségben tömörülnek. A vezető szerep természetesen úgy szervezeti, mint szakmai területen a DFB-t illeti, de mindegyik szövetségnek megvan a maga önállósága különböző szakmai programok lebonyolítására.

A 4-4-2-es manapság talán a leggyakrabban alkalmazott játékrendszer. Európai topszakemberek szerint kimondottan flexibilis (alkalmazkodó és egyben könnyen változtatható) hiszen csak egy csapatrész adott minden esetben: ez a négy védő. Az előttük lévő középpályások felállása az ellenféltől és a saját csapat stratégiájától függően, edzője váltogatja. Lehet klasszikus a középpályások felállása, (angol módra) vonalban, de lehet középpályás söprögetővel játszani, lehet három középpályással és előttük egy szervezővel. Ugyanez vonatkozik a csatárokra is. Két szélső ék, vagy két belső ék, de lehet egy ék és mögötte egy „bolygó”, vagy árnyék ék.

A sikeres védekezéshez a játékosoknak egymást figyelve, sokat mozogva kell helyezkedniük. Manapság a csapatok a legjellemzőbb elemként egységes, együtt mozgó védelemi blokkban játszanak. A négytagú védő sor egyaránt vonatkozhat a hátsó védelmi falra, de vonatkozhat a középpályások felállására is. Szinte alaptörvénynek számít a négytagú hátsó védelmi fal és ennek a mozgása, amely területvédekezésen alapul. Előttük további négy (alkalmanként öt) játékos játszik középpályásként, szintén területvédekezést alkalmazva. Ennél a második védelmi sornál több esetben mélységi tagozódás van a játékosok között.

Bár a klasszikus 4-4-2-es játékrendszer hanyatlónak tűnőben van Európában, mégis az utánpótlásképzés során ezt a fajta formációt feltétlenül tanítani, oktatni kell. Már csak azért is, mert javarészt ebből a formációból alakulnak ki azok a felállások, amelyeket a mai élcsapatok alkalmaznak. Amikor a nagypályás játékrendszerek című fejezethez „jutunk” a képzési folyamatban, akkor először el kell magyaráznunk úgy elméletben, mint gyakorlatban a játékosoknak, hogy hogyan „népesítsék be” a pályát.

A legtöbb edző szerint háromféle mezőnyjátékos van: hátvéd, középpályás és csatár. Ezen három alapvető típusnak kell megtanítani a feladatait - támadásban és védekezésben. Ismertetni kell velük az alapvető mozgásterületüket és irányukat.

Csapatjáték. - BL döntő 2009
Jeleztük: a római döntővel a futball határkőhöz érkezett. A „hogyan tovább" kérdésben a Barcelona döntött. A játékos, technikailag tökéletes - a labda magabiztos birtokban tartását előtérbe helyező csapatjáték, az ezt elősegítő játékrendszer uralja a futballt. E fölé nem kerekedhet a vad profizmus, a kőkemény, mindig csak az eredményt előtérbe helyező célfutball. Hiába van a legtöbb pénz az angol futballban, hiába a játékosoktól mindig maximumot követelő miliő, a tökéletes feltételek, a kifelé jól mutató akadémiai háttér, az angol futball a zsoldosokból él és rájuk épít. A Manchester szinte kivételnek számít e téren, hiszen mesterük Sir Alex Ferguson a világ legjobb csapatépítője és nevelője. Mégis: játékosait előbb-utóbb felőröli a kíméletlen profi világ darálója.

Van egy nagyon érdekes mondás, a győzelem alapja a jó védekezés és a felépített támadás. A világ toppedzőinek a véleménye szerint a sikerességnek az alapja a jó védekezés. Játékunk fejlődési folyamatában több védekezési irányzat létezett. Manapság azonban egyeduralkodóként a zónavédekezést használják a csapatok. Ezt alapul véve anyagunkban megpróbáljuk megmagyarázni a védelem helyes működésének szervezeti alapját.

Elintézték a Sportingot Lisszabonban
Hol vannak már Ronaldinho változó színű fejkendői, Messi lányosan hosszú haja és vékony pántja, amit állandóan igazgatott, Márquez fekete homlok kötése és copfja, meg a többi nagymenői allűr: külön melegítő sztárok, a többitől elütő színű öltözék a bemelegítés közben, hergelés - show az előkészületek végén - sorolni lehetne. Ez most egy más Barcelona, mint Rijkaard alatt volt.

Bajnokok Ligája 2008

Az első forduló a „knock-out” sorozatban. Érdekes nagy mérkőzések. Teltházak előtt természetesen. Pompa, ragyogás, színes világ. Ebben a varázslatos hangulatban és környezetben lehetetlen rossz mérkőzést látni. Nagyon egyszerű az egész. Csak a lényeget kell megérteni. Profizmus mindenütt. Hozzáértő vezetők munkája. Rendezett stadionok. Figyelmes kiszolgálás. Törődés a nézővel!

Arsene Wenger nyilatkozta az UEFA topedzők egyik konferenciáján: „egy csapat fejlődésének az a mértéke és egyben az edzői munka művészete, hogy miként tud a csapatjátéka úgy fejlődni, hogy minél jobban előrefelé játszanak védő pozicióvesztés nélkül". Erre a legjobb szerkezet a 4-2-3-1 formáció. Az európai topligákban elsősorban a spanyoloknál és a franciáknál használják a legtöbbet ez a fajta felállást. Az angol élcsapatok közül a legjobbak is többször játszanak ebben a felállásban.

A támadások felépítésének több fontos mozzanata van. A szervezés első fázisa a labdakihozatal. Leginkább a kapustól vagy a hátsó védelmi sorból indul. Pontos adogatásokból - átvételek nélkül vagy átvételekkel együtt felépített passzolásból áll, miközben a középpályások és a csatárok a maguk területén - leginkább a felezővonal környékén és az azt követő 20 méteres sávban - helyezkednek. A szervezés következő fázisa, amikor a labdával „megtámadjuk” az ellenfél bizonyos területeit. Ezek a területek (elsősorban) az ellenfél középpályai mögötti teret jelentik. Ha ide sikerül bepasszolni a labdát - és erre további támadók indulni is tudnak – a védekező csapat középpályásai kényteleek visszafelé mozgással védekezni, ami pillanatnyi előnyt jelenthet a támadást megindítójának. Kérdés, hogy ezt az előnyt képes-e kihasználni?

A csapatjáték begyakorlása egy vagy több játékrendszerben az egyik legnehezebb edzői feladat. Míg a technikai képzésnél, vagy a kondícionális felkészítésnél adottak a „gyakorlatanyagok”, addig egy játékrendszer oktatásánál komoly edzői tapasztalatra van szükség. Ugye ismerős az az edzőtípus, aki a csapat felállását, a játékosok feladatait, a játék nyújtotta lehetőségeket a mágnes táblánál csodálatosan átélve, mindenki számára elmondja, berajzolja a mozgásokat, de ennél az „edzői teljesítménynél” meg is áll, mert nem képes többre.Pedig egy játékrendszer begyakorlásához nem csak és kizárólagosan a szóbeli magyarázat szükséges. A pályán kell begyakorolni a védekezés és a támadás elemeit.

Csapatjáték - szervezés, befejezés. - BL döntő 2009.
A futball a finom rezdülések apró hullámain keresztül változik. Nagyon nehéz kihámozni a meghatározó jeleket. Aki nem rest, tanulmányozza, megérti és megérzi az átalakulás irányát, lépéselőnyre tehet szert. Ilyen lágy szellő suhant át a római olimpiai stadion felett a BL döntő éjszakáján is! Mint az ősz, Ady Párizsának Szent Mihály útján! Valahogy minden más volt most Rómában, mint eddig Párizsban, Isztambulban, Athénban, vagy Moszkvában. Az a szerencsés, aki helyszínen követhette végig a legrangosabb európai kupa fináléját az utóbbi években, tanúsíthatja ezt.

BL Döntő 2009
Nincs könnyű helyzetben az elemzés szerzője. Szakírást készíteni a BL döntő várható esélyeiről, hatásáról akkor, amikor a hazai virtuális futballal a valódi áll szemben!? Folyamatban van a magyar labdarúgás kiiktatása az európai futball kultúrából. A hírek, elemzések, felszínes semmit tevésről, pótcselekvésekről szólnak. Honlapunkon kívül nincs szakmai fórum ahová fordulhat az érdeklődő szakember, szurkoló, tájékozódni vágyó.

A labdarúgás egy olyan játék, amelyben hosszútávon az eredményességet alapvetően a „mit?" és a „hogyan?” elve határozza meg, ezért célszerű az egyszerűség oldaláról megközelíteni. Rögtön itt van a játékrendszerek és a kis-játékok kapcsolata. Mind a két területről már több száz oldalt adtunk közre. Így most csak egy pár gondolatban ismétlünk.

Juve iskola Madridban
Magyarországon elnagyolt, felületes - az edzők által kevésbé fontosnak tartott - területe a futballnak a védekezés. Aki a hazai mérkőzések jeleneteit szakszemmel követi, igazolja az állítást.