A csapatjáték gyakorlás fizikai hatása

siteadmin, h, 2006-04-17 19:16

Áttörés középpályán és a keringés
Honlapunk szerkesztõ bizottsága, - négy hazai, két külföldi szakember (a szerkesztõ bizottság vezetõje dr. Mezey György) – mindenek elõtt az alapvetõ szakmai kérdések megválaszolására és a lényeges apró részletek pontos kimunkálására törekszik és hívja fel a figyelmet.

 

Tekintettel azonban a sajátosan torzult hazai médiaviszonyokra, nagy hangsúlyt fektetünk a rendszeres futball közéleti megnyilvánulásokra is, hogy segítsük a teljes körû tájékozódási lehetõségeket.

Igyekszünk a legaktuálisabb témákban megszólalni. Ezzel együtt szolgálni kívánjuk továbbra is a magyar futballkultúra alapértékeit. Ennek szellemében rövidesen részletekben közöljük az UEFA "B" ismeretek c. könyv anyagát.

Most egy sajátos vizsgálattal foglalkozunk.
A szerzõk, Szerbiában végzett UEFA Pro hallgatók, arra a kérdésre kerestek választ, hogy milyen hatással van az élvonalbeli játékosok szervezetére a csapatjáték feladatok gyakorlása.

A Magyarországon is jól ismert Polar-rendszer segítségével követték a játékosok keringési mutatóit.
Az edzés célja a csapatjáték részelemeinek kimunkálása volt.
Középpályás labda kihozatali, támadásépítési és befejezési variációkat iskoláztak.
A foglalkozás központi részében, a fõ feladat gyakorlása 40 percet vett igénybe.
Négy alapgyakorlaton keresztül próbálták elérni a szakemberek a kitûzött célokat.

Valamennyi feladatot a mezõnyben tíz–tíz ellen, tehát teljes csapat létszámmal gyakorolták:

  • a középsõ védõ játékba hozatala és így a középpályás létszámfölény érvényesítése,
  • labda kihozatal a védõ zónából egyik oldalon, majd keresztlabdával váltás az ellenkezõ szélen szabadon helyezkedõ középpályásnak,
  • labda kihozatal egy oldalon, az azonos oldali ék bekapcsolásával,
  • labda járatás hátul, majd a kinyíló védelem résébe betörõ középpályás megjátszása hosszú indítással.

A labda kihozatalt gyakorló csapat az ellenfél passzív helyezkedése közben építette fel a célzott csapatmunkát, amely a labda támadó harmadba érkezésével vált „életszerû” játékká.

A csapatjáték ilyen felépítése ismert az európai futballban.
A védõk, középpályások ékek összehangolt mozgásának beidegzése mindennapi gyakorlási feladat a profi csapatok felkészülésében.
A feladat végrehajtás következményeinek rögzítése azonban szokatlan.
A terhelés fiziológiai értékeit általában csak a kondíció javítását célzó edzéseken szokták követni.
Talán ezért meglepõ a kapott eredmény.

Az edzés fõ részében, tehát a taktikai feladatok iskolázásában – 40 perc – 160 és 196 közötti pulzus értékeket mértek.

A pulzusszám alakulása:

  • 180 - 196 között, 12 percben,
  • 170 – 180 között, 17 percben,
  • 160 – 170 között, 8 percben mértek.
Összegezve:

A bemutatott edzésben, a játékosok a következõ terhelési tartományokban végezték feladataikat:

Maximális terhelési zónában

180-196 pulzus

12 perc

16 %

Szubmaximális terhelési zónában

167-179 pulzus

20 perc

27 %

Intenzív aerob zónában

150-166 pulzus

13 perc

18 %

Aerob zónában

130-150 pulzus

15 perc

20 %

Regenerációs zónában

100-130 pulzus

14 perc

19 %

Érdemes röviden megbeszélni a tapasztaltakat.
Mint a példa bizonyítja: a csapatjáték gyakorlás is komoly kondícionális terhelést jelenthet.
A játékosok a fõ rész jelentõs idejében az aerob - anaerob küszöb értéken dolgoztak.
Az össz edzés idõ 45%-ban, 170 – 190 közötti pulzustartományban tevékenykedtek, míg a fõ rész 90%-ban mozogtak ebben a zónában.
A feladatot végrehajtó játékosoknak a maximális pulzusa 195, vagy a fölötti.
Az Európa élvonalában szereplõ játékosok keringési teljesítménye a mérkõzéseken hasonló képet mutat.

Mit jelent mindez?
A szakembereknek a játékosok kondícionális felkészítésében figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy egy jól felépített és kivitelezett csapatjáték gyakorlása is komoly terhelést jelent a felkészítés egészében.


Lap elejére