A Champions Magazine a közelmúltban cikket közölt José Mourinhoval, a sikeredzővel. Lehet szeretni vagy nem Mourinhot, de Ő olyan vezető, akinek a véleménye fontos. Legutoljára is „érdekesen fogalmazott”. „Nem szeretem az olasz focit és engem sem szeretnek itt” – utalt a szövetséggel, és a helyi médiával való viszonyára a szókimondó portugál. Tudni kell róla, hogy immáron két éve ül az Internazionale kispadján és bár tavaly bajnokságot nyert a milánóiakkal, nem csinál titkot abból, hogy előbb-utóbb szeretne visszatérni Angliába. Mourinhót rendszeresen megbüntetik legutóbb három meccsre szóló eltiltást, és súlyos pénzbüntetést kapott, mert kritizálta a bírót.

Folytatjuk Andy Roxbourgh riportjának közlését, melyet az UEFA szakmai lapjában a Technicianban olvashatunk. Bevezetőként Alessandro Del Piero gondolatait idézzük a két edző személyével kapcsolatban. Hogy mi a különbség kettőjük között? Szinte semmi. Nagyszerű edzők mindketten, nincs túl nagy különbség köztük. Még ha a legtöbbször másként is játszatják a csapataikat és ha különböző módon igyekeznek is hatni a játékosaikra.

Az olasz foci „mindigis"  az egyetemes labdarúgó kultúránk alapjaihoz és meghatározó tényezőihez tartozott. Nem hisszük, hogy szakembereink bármelyikének magyarázni és bemutatni kellene azokat a szakmai fogalmakat: hogy „catenaccio”, kockázatmentes játék, sok ütközés, sok párharc, küzdelem az utolsó percig. Ugyanakkor a játékosság alapkövetelményéből indulnak ki. Nagy játékos egyéniségeik és nagy edzőik vannak, akiknek a filozófiáját szerte vitték a világban.

A futballcsapat sorsa sokszor azon múlik, hogy a folyamatos napi döntések, az egymást követő lépések mennyire visznek a kitűzött cél felé. Azok az edzők, akik e napi döntéseket hozzák, tisztában vannak ezzel a felelősséggel. Amikor az edző döntést hoz, csak magára számíthat, na meg azokra az eszközökre, amelyek a rendelkezésére állnak. Sokszor mondják a kollégák a médianyilatkozataikban, hogy „megéreztem …” Vajon tényleg létezik „hatodik érzék”, amikor az intuíciójára - a megérzésére - hallgat az edző?

Beszámoló Nagy Mihály (UEFA Pro) angliai útjáról.
Elöljárójában annyit, hogy nagyon sajnálatos esemény miatt változott a látogatásom időpontja, hiszen eredetileg január végén mentem volna. Indulásom előtt néhány nappal történt Kádár Tamás lábtörése. Az angliai klub hivatalos honlapja arról számolt be, hogy 19 éves védője a Sunderland elleni tartalékbajnoki utolsó percében egy nagyszerű mentés után sérült meg. Így jobbnak láttam elhalasztani az utazást. A látogatásom célja egyrészt az volt, hogy megnézzem Tamást hogy él, hogy dolgozik, másrészt szerettem volna belülről látni az NUFC-t.

„Senki sem születik vezetőnek, hanem azzá válik.”
Az előző részben a jó edző ismérvei közül említettük a kommunikatív képességet, a lelkesedést (az állandó pozitív hozzáállással együtt), a munka és a teljesítmény ellenőrzés kihangsúlyozásának a képességét, a nyugalom jelentőségét és a csapatépítési képesség fontosságát. Mielőtt további „szükséges” képességeket említenénk, tegyünk egy kis kitérőt a jó vezető kiválasztássának területén.

A futball nem tudomány, hanem gyakorlat
A legnagyobb veszélyt az áltudományok rohama jelenti a sportág számára. Az állandóan homlokukat ráncoló, látványosan jegyzetelő edző a médiának, a vezetőknek játszik. Hát még azok, akik az újságok hasábjain papolnak, „mélyinterjúkat” adnak, gondosan borzolva, zselésen úgy, hogy még egy valamire való csapat kispadján nem ültek végig egy szezont.

A baj az, hogy ezek az önmagukat népszerűsítők egyre nagyobb számban lepik el a sportágat, „nyomják” az extenzív és intenzív intervall témáját, na meg a ppt tréning módszerét és minden marhaságot, amire a sportágnak nincs szüksége. Ami kellene: emberi megértés és empátia a gyerekekkel való foglakozáskor, lényeglátó szakértelem felnőtteknél – ez hiánycikk többségüknél.

Nagy egyéniségek gondolatai
Meg kell ismerni a legnagyobbak nézeteit. Ez alakítja a saját meggyőződést, munkamódszert, önbizalmat és edzői filozófiát. Ennek a szilárd, de befogadó belső erőnek és hitnek óriási szerepe van az edző napi munkájában. Milyen szakember (?) az, aki ma Ancelotti, holnap Mourinho, később Benitez és Ferguson utánzata akar lenni?!

A maga nemében egyedülálló vizsgálat. A napi élet idegeskedései során sokszor érzünk a szívünk tájékán szorítást, testünk remeg, erősen verejtékezhetünk. Ezek a tünetek azt jelentik, hogy szervezetünk erőteljesen reagál a környezeti hatásokra. A szívet, mint központi szervünket a legérzékenyebben érintő probléma a stressz. A szív ingerületképző-, és vezető rendszere az autonóm, vegetatív idegrendszer hatásaként reagál érzékenyen a szervezetet érő belső és külső stressz-hatásokra. Ezek a hatások a hőmérsékletváltozástól kezdve az érzelmi izgalmakig mind-mind befolyásolják a szív ingerképzését és vezetését, ugyanakkor szorosan kapcsolódnak a szívmunka hatásfokához.

Kisebb-nagyobb, erősebb-gyengébb stresszhatások mindenkit érnek. Véleményünk és személyes tapasztalataink szerint állítjuk, hogy a labdarúgó edzők (még utánpótlás szinten is!) különösen veszélyeztetettek ilyen szempontból. Ők azok, természetesen számos szakma, hivatás képviselői mellett, akiknek mindennapjaiban a stressz kézzelfoghatóan jelen van. Meglehetősen gazdag szakirodalom foglalkozik az edzői stressz-szel, illetve a stressz-szel való megküzdés hatékony módszereivel.

A hollandok legendás labdarúgója, Johann Cruyff lett Katalónia labdarúgó-válogatottjának szövetségi kapitánya. A spanyolországi autonóm közösség sportági szövetségének közleménye szerint a 62 éves szakembert a közeljövőben mutatják be. Cruyff edzőként már dolgozott Spanyolországban, a Barcelona mestere volt 1988 és 1996 között.

A világ futballjára alapvetően az a jellemző, hogy állandóan változik. A állandó változás feltételezi a folyamatos elemzést, tervezést és a gyakori döntéshozatalt. A döntés nem más, mint folyamatos cselekvés, amely szervesen kapcsolódó tevékenységekből áll. Ezeket a tevékenységeket vezetési funkcióknak nevezzük. Gondolatmenetünkben nem a játékhelyzetekben való döntési helyzeteket helyezzük előtérbe, hanem az edzők, vezetők általi döntések felelősségét szeretnénk kiemelni. Reméljük, hogy azok a vezetők (elnökök, igazgatók) és edzők, akik a döntéseket hozzák tisztában vannak azzal a felelősséggel, amit a sors rájuk terhelt illetve, amit a pozíciójuk elfogadásával elvállaltak. Hogyan is mondja a latin mondás: „Navigare necesse est”, vagyis „Mindenkinek döntenie kell!”

Weblapunk egyik sikeres sorozatának a címe "Az edző kulcsszerepe" (I-VI.) volt. A legnagyobbak véleményét adtuk közre. Komoly érdeklődésre tartott számot, magas olvasottságot hozott a számunkra, ami nem is csoda, hiszen olyan edzői nagyságok gondolatait közvetíthettük, mint Louis Felipe Scolari, Giovanni Trapattoni, Marcello Lippi, Ottmar Hitzfeld, Arsene Wenger, Fabio Capello, Roy Hodgson, Rafael Benitez, Jürgen Klinsmann. A gondolataik tisztasága útmutató lehet minden nemzetközi és hazai futballedző számára. A napokban került napvilágra a hir, hogy az AC Milannal mindent elérő Carlo Ancelotti a világ másik világhírű klubjának a kispadjára „ült át”, a Chelsea edzője lett. A vele készített interjút közöljük, (Samsungsport.hu) kiemelve a futballt érintő szakmaiságot.

Az edzőknek elengedhetetlen az önismeret.
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)
Fontos terület, mert csak így tud valós képet kapni az edző, hogy milyen helyzetben van és mire számíthat a munkáját illetően. Van olyan egyáltalán, hogy jó edző? Vagy csak két kategória van: a „mai nap sikeres/bukott edzője” vagy a „holnapi nap sikeres/bukott edzője”. Tényleg ilyen egyszerű? Nem, ez sokkal összetettebb kérdés. Nagyon nehéz téma, ezért a teljesség igénye nélkül adjuk közre gondolatainkat.

A lényeglátás művészete
Alig egy hete indítottuk sorozatunkat, ellentételezéseként a hazai média világában terjedő futball semmit mondásnak. Jeleztük: érdemi ismeretek átadása, figyelem felkeltés helyett ugrasztás folyik. Haverok „igazságának” fényezése. Kedvencek futtatása. Lényegtelen hatásvadászat. Jól mutatja ezt a Fehérváron leszerepelt játékos sztárolása (nyilván mindenki hülye, aki egy ilyen ászt elküldött), na meg a levél a piramisok árnyékából: az eddig magasztaltak sározása - a dolgokat rendbe tevő részéről.