Az interjú az UEFA edzõknek szóló magazinjában /The Technician/ jelent meg ez év januárjában. Közreadásának idõpontja nagyon aktuális. Magyarországon megint megjelentek az önjelölt zsenik, akik pontosan tudják mi az „igazság” a hazai futballban, csak eddig elnyomták õket.

Bevezetõnkben meg kell jegyezni: a futballban nem léteznek elnyomottak, mint Frank Rijkaard is utal erre áttételesen. A futballban vagy van eredménye valakinek, vagy nincs. Akinek nincs, az legtöbbször külsõ okokra hivatkozik. Aki érti Rijkaard mondatainak mélységét, az láthatja a futball valóságot: kiváló játékosnak lenni egy dolog, eredményes edzõnek lenni egy másik dolog.
Ehhez sajátos filozófia, empátia és tehetség szükséges.
Ennek hiánya nem a felismeréshez vezet legtöbbször: elég vagyok-e éledzõnek /?/, hanem a legegyszerûbbhez. Elnyomnak, nem foglalkoztatnak.
Nem uraim, a futballban nincs elnyomás. Tehetség van, - mint Rijkaard esetében is: az interjú egy óriási edzõ egyéniséget mutat be, - vagy alkalmatlanság.
Ez utóbbit semmilyen médiaháttér sem pótolhat, semmilyen szervezkedés, és nagyképû felszín.
Az öltözõben szembenézni a csapattal: a rátermettség megméretése.
Zseniális összefoglalója ennek Rijkaard filozófiája: „minél szenvedélyesebb hangon beszélsz nagy játékosokkal az öltözõben, annál kevesebb hiteled lesz… Ezen a szinten más dolgok kellenek..”
Az „elnyomott” edzõ az elõbbihez nyúl.
Pótolandó az igazi szakmai mondanivaló hiánya.
Értékét az eredmények jelzik.

1.Hogyan írná le csapata játékát?

Látványos vonzó futballra törekszünk, de gondolataink mélyén a gyõzelem szándéka áll. Ezt követeli a klub filozófiája és a nézõk elvárásai is ezzel esnek egybe itt Barcelonában. Jó csapatot akarnak látni, látványos futballt, technikás játékosokat, de végül gyõzelmeket várnak. Nekünk tehát eleget kell tenni az elvárásoknak, amelyek teljesítése egyébként mindig feladata egy nagy csapatnak.

2. Frank Rijkaardnak az edzõnek ugyanaz a nézõpontja a futballról, mint Frank Rijkaardnak a játékosnak volt?

A játékosoknak mindig a részletekre kell gondolniuk. A labdaátvételre, a labdabirtoklásra, figyelni a játékos társakra, kiválasztani az aktuális megoldást.
Az edzõnek a csapat mozgását kell követnie. Ha csapata birtokolja a labdát, látnia kell, mi történhet a labdavesztés pillanatában. Az edzõnek mindig egészben is látnia kell a játékot. Játékosként, néhány zseni olyan dolgokat produkál a mérkõzések pillanataiban, amelyet az edzõ elképzelni sem tud, mert sokszor ezek nem tûnnek logikusnak. Sokszor maguk a játékosok sem tudnak visszaemlékezni: mit csináltak és fõleg hogyan!
Edzõként mindig általánosítani is kell.
Szervezettek vagyunk? A védõ, középpályás és csatár vonalak között elég szûk-e a táv?
Hagytunk helyet az ellenfélnek? Sorolhatnám tovább. Az edzõ inkább az együttmûködést, a rendszert kontrolálja. De el kell ismerni a legélvezetesebb az egészben az, amikor egy játékos a semmibõl is helyzetet teremt. Igen, ez a legcsodálatosabb.

3. Milyen mértékben befolyásolják szakmai munkáját azok a nagy edzõk, akiknek játékosai volt?

Az egy óriási kiváltság, ha valakinek alkalma nyílik nagy egyéniségekkel dolgozni a világ futballjában. Ha személyesen megismerheted õket, gyakorlati módszereiket, óriási tapasztalatot szerezhetsz. Ez elraktározódik emlékezetedben, és edzõként felhasználhatod. De szilárdan vallom, hogy senkit nem lehet utánozni. Nagy edzõk évekkel ezelõtti elképzelései, nem hoznak szükségszerûen sikert a mai futballban. Csodálatos volt látni, ahogy Rinus Michels, Arrigo Sacchi, Johan Cruyff és Fabio Capello dolgozott, megtapasztalni futballról alkotott gondolataikat és ellesni, hogyan kezelték csapataikat. Ismétlem, tapasztalatokat szerezni tõlük, óriási kitüntetés.

4. Ha valaki válogatott csapat edzõje volt, most pedig klub szinten dolgozik kivételes képességû játékosokkal, hogyan látja a klub és a válogatott kapcsolatát?

Tökéletesen megértem, hogy a válogatottak edzõi ki akarják aknázni a lehetõségeket játékosaikkal való találkozásra. Ugyanakkor az is igaz, hogy a klubedzõknek nem mindig a legjobbkor jönnek a válogatott kötelezettségek.
Nemzetközi szabályok írják elõ a lehetõségeket és nekünk ezeket be kell tartanunk. Megértem tehát a válogatott edzõt, amikor kéri a játékost, akinek véleményem szerint egyébként néha jobb lenne, ha pihenhetne, szóval megértem. Ugyanakkor, az is tény, hogy amikor a keret többsége válogatott kötelezettségeit teljesíti, képtelenség felkészíteni õket a következõ klub feladatra. De nem csak én vagyok ebben a helyzetben. A csapatoknak meg kell birkózniuk ezzel a faladattal. Ennek kapcsán nagyon sok probléma vetõdik fel. Például, Dél-Amerikából visszatérõ játékosainknak meg kell birkózniuk a hosszú utazás, az idõkülönbség, az edzés és a mérkõzés követelményeivel. A legnehezebb azonban a válogatott követelmények teljesítése után, biztosítani a játékosnak a teljes regenerálódást. A sérülés veszély egy más dolog. Bármikor elõfordulhat. De a regeneráció kérdése okoz a legtöbb aggodalmat a klubok szakember gárdájának. Bárhogy is, de meg kell oldanunk.

5. Mennyit változott a futball azóta, amióta játékosként a csúcson volt?

A futball fejlõdése a csapatok közötti tér leszûkülésében jól nyomon követhetõ. Ezért a ma játékosának gyorsabban kell reagálnia az adódó helyzetekre, mert több történik a leszûkült térben, mint régebben. Az alap játékkészségnek meg kell lennie, ez most is követelmény, mint egykoron. A média hatására, ma már minden mérkõzés, - még a „barátságosak” is - nyomon követhetõ. Óriási nyomás alatt vannak a játékosok, örökös „átvilágításon” esnek át.

6. Milyen gondokkal küzdenek a nagy klubok manapság?

Ha egy nagy csapat, mint mondjuk a Barcelona, bajnokságot és kupát nyer, az edzõ nem szívesen beszél problémákról. Ilyenkor a futball szépségeirõl illik beszélni. A múlt év, - amikor megnyertük a bajnokságot, - felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Ezekért az örömökért dolgozunk. Természetes, hogy egy ilyen nagy csapatnak látványos futballt és eredményeket kell produkálnia. De ezt nem lehet problémának tekinteni. Nekünk, együtt dolgozni ennyi sztárral nagy kihívás, de önmagában nem jelent problémát.
Ugyanúgy kell foglalkoznunk játékosaink gondjaival, mint a kisebb csapatok szakembereinek, ahol nincs ennyi sztár játékos. Edzõnek lenni megtiszteltetés, de a siker nagyon fontos, mert ez meghatározza az emberek rólad alkotott véleményét. Nem rágódom sokat ezen, elfogadom, a feladatokra koncentrálok. Tudomásul veszem, hogy a fõ cél, elégedetté tenni a szurkolókat. Minden az öltözõben kezdõdik azzal, hogy jó csapatszellemet alakítsunk ki. Én határozom meg a felkészülést, hozok döntéseket, így azt hiszem nincs hozzá jogom, hogy ezután panaszkodjak.

7. Mint a csapat vezetõedzõje, hogyan motiválja a milliomos játékosokat?

Mindenek elõtt a játékosok önmotivációs készségében bízom. Csak ezen keresztül érhetõk el a célok. Persze, ha valaki küszködik magával, az edzõnek azonnal segítenie kell. A játékosokkal való állandó „együttélés” a felkészítõ munkánk része. Ezt csak igazi csapat munkával érhetjük el munkatársaimmal. Nyitottak vagyunk, elemezzük a helyzetet és megbeszéljük – egyénenként - a játékosokkal a megoldást.
Nincs könyv, amibõl ezt meg lehetne tanulni!
A legfontosabb, hogy az öltözõben leselkedõ veszélyeket idejében fedezzük fel.
Kisebb csapatnál a szenvedélyes hangú edzõi beszéd, sikeres motivációs megoldás lehet.
Magasabb szinten azonban ennek az ellentéte igaz.
Minél szenvedélyesebb hangot használsz, annál kisebb lesz a hiteled!
Apró szakmai dolgokkal, - amelyekre felhívod a játékosok figyelmét, - nagyobb tekintélyre tehetsz szert, nagyobb a motivációs ráhatás. Talentumokkal nem lehet mindig szenvedélyes hangon beszélni. Sikert az egyéni bánásmóddal és magas csapatszellemmel lehet elérni, különös figyelmet szentelve a nem játszó játékosokra. Az edzõ kevés önmagában mindehhez. Harmonikusan együttmûködõ felkészítõ stáb kell a sikeres motivációhoz.

8. Mit gondol, a legmagasabb szinten a játék védekezõbbé vált?

A profi futballban az eredmény nagyon fontos és minden csapatnak megvan a joga ahhoz, hogy megválassza saját szisztémáját és játék stílusát, abból a célból, hogy nyerjen. Mindent figyelembe véve, nem mondható a futball nagy pillanatának, hogy Görögország nyerte a 2004-es EB-t. Az edzõ óriási munkát végzett, de ez egy védekezõ játék volt.
Támadó típusú játékban több rizikót kell vállalni, minõségileg jobb játékosokat kell felvonultatni, és mindez nagyobb játékintelligenciát kíván. Szomorúnak tartom, hogy sok edzõ védekezõ stílust választ csapatának, mert nem szabad elfelejtenünk, hogy a közönségért játszunk. A futballnak valami olyannak kell lenni, amelyet az emberek nézni akarnak. Természetesen az is érdekes lehet, ha egy tehetséges játékos jól védekezik, de az nagy dolog lenne, ha mi mindnyájan többet tennénk a támadó játék népszerûsítéséért.

9. Ön Barcelonában része a holland dinasztiának. Mi tette ezt a kapcsolatot ilyen sikeressé?

Rinus Michels volt az elsõ. Óriási eredményeket ért el. Azután Johan Cruyff, Louis van Gaal és mások jöttek Barcelonába és mindegyikõjük nagy befolyással bírt. Érthetõ, hogy annyi sikeres edzõ és játékos után a Barca ismét hollanddal próbálkozik. Nem szabad ugyanakkor elfeledkeznünk más országokból jövõ edzõkrõl sem, akik ugyancsak nagy hatással voltak az itteni futballra. Személyesen nagyon hálás vagyok elõdeim - Rinus Michels és Johan Cruyff - munkájáért, mert megnyitották elõttünk az utat.

10. Eltekintve saját csapatától, melyik együttes tette Önre a legnagyobb hatást az utóbbi idõben?

Jó néhány nagy meccset láttam mostanában. Lyon csodás, ahogy a nagy csapatok ellen játszik, a Chelsea nagyon meggyõzõen nyerte a bajnokságot Angliában. Nagyon jó szervezett, hatásos kontrát játszó csapatokról van szó. Nagy mérkõzéseket játszottunk már velük, de mi sokat hibáztunk akkor.

11. Mennyire fontos a fiatalokkal való foglalkozás egy ilyen nagy klubban, mint a Barcelona?

Nagyon fontos. A nézõk nagyra értékelik, ha saját nevelésû – catalán - játékosok az ifibõl, a nagy csapatba kerülnek. A futball kultúra itt megköveteli, hogy a fiatalok képzésére nagy súlyt fektessünk. Az igazsághoz tartozik, hogy védõként, vagy középpályásként, nagyobb esélyük van, mint csatárként. A Barca egy nagy klub, itt mindig sztárokat vásárolnak, ami nehézzé teszi a saját nevelésû csatárok sorsát. A klub kultúra azonban megköveteli a nevelés fontosságát saját akadémiánkon keresztül.

12. Mit hangsúlyoz legjobban, a napi edzésmunkában?

Labdabirtoklás, kis játékokon keresztül.
Mi döntõ mértékben az ellenfél térfelén játszunk. Ez kevesebb területet és idõt jelent a játékosoknak. Nagyon labda biztosoknak kell tehát lenniük. Az ellenfelet a saját térfelén letámadjuk, hogy mielõbb mi birtokoljuk a labdát. Ezt is sokat gyakoroljuk.

Andy Roxburgh és Frank Rijkaard

13. Milyen elõnye, vagy hátránya van edzõi pályafutására, hogy sztár játékos volt?

Elõnye, hogy tekintélyed, hiteled van a játékosok elõtt induláskor.
Ugyanakkor kiváló edzõk vannak jelentõs játékos múlt nélkül. Nekik sokszor nem sikerül nagy klubhoz kerülni. Tehát nagy elõny a játékos múlt, de a munka kezdetekor ez az elõny megszûnik.
Eredmény nélkül bajba kerülhetsz. Az, hogy nagy játékos voltál, nem garantálja, hogy nagy edzõ is leszel. Nekem szerencsém volt, mert majd minden poszton játszottam nagy csapatokban. Így könnyebben érthetem meg a játékosaimat. Igen, olvasni tudom a játékot a játékos egyéni látásmódján keresztül, de ez nem elég. Edzõként nagyobb képben kell gondolkozni. Ugyanakkor olvasnod kell tudni az ellenfél játékát is.
Minden kérdésre választ kell adnunk és minden részletet ki kell elemeznünk. Megfigyeljük, videóra vesszük ellenfeleink játékát és kiértékeljük. De arra figyelek, hogy a kelleténél többet ne foglalkozzunk az ellenféllel, és ne magyarázzunk túl sokat. Ha egy játékos túl sokat meditál, elvesztheti legnagyobb elõnyét: egyéniségét! Mindent meg akar valósítani a hallottakból!
A nagy játékosok nem szeretik, ha az edzõ túl sokat beszél. Én sem szerettem. Egyéni ötletekkel segítsd a játékosokat, de ne terheld felesleges részletekkel.

14. Ha változtathatna valamit a mai futballban, az mi lenne?

A legújabb kori les értelmezését. Megváltoztatnám a les szabályt. Ha támadó futballt játszol, együtt kell mozognia csapatodnak. A gyõztes csapatokra az jellemzõ, hogy együtt mozognak kifelé, követve a labdát. Valaki az ellenfélbõl, védõid mögött lõdörög. Ha csapata labdát szerez és nem õt, hanem társát játsszák meg, elõnyt szerezhet lusta helyezkedésébõl. Ez egyszerûen nevetséges. Ezen változtatnék..

/Az interjú készítõje Andy Roxburgh, Technikai Igazgató, UEFA /
Megjelent: The Technician 2006. január, 31. szám