Elsõ osztályú szakmai munkával a másodosztályban

Beszélgetés Gellei Imrével (UEFA Pro) a magyar edzõi kar egyik legtapasztaltabb vezetõedzõjével, (453 NB.I. mérkõzés, 22 mérkõzés, mint szövetségi kapitány) és Albert Flóriánnal ( UEFA „A”) az ifjú edzõgeneráció tehetséges képviselõjével.

Az ismert MLSZ döntés alapján a Ferencváros a 2006/2007-ben a másodosztályban szerepel. Az edzõi pályafutására az a jellemzõ, hogy mindig nehéz feladatot vállal el.  Ugyanakkor a Ferencváros csapatánál dolgozni - nagyon sok edzõ örök álma.
Ez a mostani helyzet miatt különösen kemény a feladat, hiszen elsõ osztályú játékosokkal másodosztályban úgy kell eredményt produkálni, hogy egyértelmûen bajnokságot kell nyerni és meg kell alapozni a jövõ csapatát.


A feladat adott, a kihívásokat pedig mindig is szerettem.
A játékosállományt pedig válasszuk ketté! Valóban vannak itt elsõ osztályú, mi több válogatott szintû játékosok is. Név szerint is említeném Dragóner Attilát, Lipcsei Pétert, Balogh Zoltánt, Tököli Attilát. Régebben az utánpótlás válogatottban még nálam játszott Bognár Zsolt. De a játékosok döntõ többsége nagyon fiatal. Kétségtelen, hogy olyanok is vannak, akik az elõzõ bajnokságban már játszottak. Pl. Kemenes Szabolcs. Laczkó Zsolt, Bartha László, Jovánczai Zoltán, Szalay Tamás korosztályos vagy utánpótlás válogatottak. Amellett, hogy válogatottak, de fiatalok is. A legjobb érési idõszakban vannak. Nekik mindenképpen fontos, hogy mérkõzésrutint szerezzenek, felnõtt csapatban. A Ferencvárosban szerepelni, - még a körülmények miatt másodosztályban is – nagy dolog. Az említettek mellett a többiek is bizonyítani tudják felkészültségüket, tehetségüket. Egy külföldi rutinos játékosunk is, a középpályás stabilizátorunk Bojan Lazics. Ha összességében tekintünk a játékosállományra, akkor nyugodtan állítom, hogy az NB.I-ben sem a „futottak még” kategóriát erõsítettük volna, hanem az élmezõnybe tartoztunk volna.


Milyen a csapat heti edzésprogramja?



  • A mi mérkõzéseink szombaton vannak.

  • Vasárnap délelõtt egy átmozgató edzésen vesznek részt azok a játékosok, akik végig játszották a bajnokit. Utána részükre egy úszás, majd fürdés, gyúrás van. Akik nem játszottak, vagy kevesebbet azoknak egy komplett edzés van.

  • Hétfõ pihenõnap
  • Kedden két edzés van.
    Délelõtt labdás koordinációs, majd kis játékok vannak. Pl. a faljátéknak taktikai variációi.
    Délután labda nélküli koordináció. Mozgás - mozdulatgyorsaság fejlesztés. Láberõ fejlesztés. (differenciált végrehajtással)


  • Szerda - délután egy edzés, begyakorló játékokkal.
    Ugyanakkor országos igényként jelentkezett, hogy a Fradit sok helyen szeretnék látni a szurkolóik. Kelettõl-nyugatig mindenhol örömmel várnak minket, hogy „hírverõ meccset” játszunk. Voltunk Putnokon, holnap Kunbajára megyünk. Ez a játékosoknak mindenhol nagy élmény, és ezen meccseknek a hangulata nagyon jó motiváló tényezõ. Jól illik a heti programba is. Az idõsebb, ismert játékosok vezetésével a csapat mindenhol bizonyítja, hogy ezt a csapatot nem lehet leírni. Ez egyfajta üzenete is a kis kollektívánknak!


  • Csütörtökön egy edzés, általában délelõtt. Most - hosszú – 200 km-es utazás után ez regenerációs edzés, Futások, könnyû labdás koordináció, majd fürdés, gyúrás a foglalkozás anyaga.


  • Pénteken az edzés idõpontjában, vagy ahhoz közel egy edzés van.


  • Szombaton közös ebéd, utána pihenõ, majd a mérkõzésre készülés.

Gratulálunk az eddigi eredményekhez. A mindennapok sikerei és a munka a holnapért gondolatokhoz igazodva a mentális felkészítésnek milyen jelentõséget tulajdonít?



Komoly jelentõséggel bír, mert sajnos eléggé magunkra vagyunk hagyatva, pontosan ezért próbálunk kialakítani egy „testvéri” hangulatot. Nem elcsépelten kihangsúlyozva az „egyért és egy mindenkiért” gondolatot. Egymásnak is tartozunk felelõséggel, ezt a játékosok átérzik. Vannak olyan feladataink, amellyel ki kell állnunk a közönség vagy a média elé. Ennek van egy belsõ „öltözõbeli” alapja is: a rutinos játékosok példamutató viselkedése.
A világbajnokságon is látható volt, hogy a futballjátékban milyen döntõ szerepe van a nagy egyéniségeknek, a tehetséges játékosoknak. De õk is csak akkor tudják kibontakoztatni valós tudásukat, ha összetartó csapatban játszanak. Ilyen csapat a mienk is.


Nehéz olyan csapatok ellen játszani, akiknek az a céljuk, hogy minél kevesebb gólt kapva ússzák meg a Fradi elleni mérkõzésüket és ezért 11 emberrel védekezve, beássák magukat a kapujuk elé?



Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a másodosztályban fogjuk tölteni ezt a bajnoki évet, összedugtuk fejünket kollégáimmal, elsõsorban Albert Flórival és arra a megállapításra jutottunk, hogy egy olyan pozíciós játékot kell játszanunk, amivel állandó nyomás alatt tudjuk tartani az ellenfelünket. Eddig nagyon jól teljesítenek a fiatalok, ami annak is köszönhetõ, hogy a többségük a Fradi utánpótlásából került ki (14 saját nevelésû játékos van a keretben) és Flóri volt az edzõjük.


Jelent-e hátrányt, hogy nincs junior bajnokság?



Alapvetõen nem, hiszen az egész keretet feltöltöttük fiatalokkal. Vannak, akik még itt edzenek velünk, de ifjúsági korúként még vissza tudnak játszani. Rendszeresen járunk hírverõ meccsekre, melyekre el tudjuk vinni a tehetséges gyerekeket, így a mostanira például a kis Nyilasit és Ebedlit.


Milyen az NB.II. játékritmusa?



A mérkõzések ritmusát a Fradinak kell megadnia. Nekünk kell diktálni a tempót. A játékban a mi akaratunknak kell érvényesülnie. Van, hogy az ellenfelek ebben partnerek, pl. az Orosháza, ahol azt lehetett érezni, hogy gólt akarnak rúgni nekünk, tehát a pályán hosszában is kimozogtak. Igaz vannak gyengébb ellenfelek, akik bunkerfutballt játszanak. Azok ellen nehezebb ezt kialakítani, de hát ez a feladatunk, nyerni, alkotni és játszani.


Köszönöm a beszélgetést.

A csapat mellett dolgozó stáb
Balról Lipcsei Gábor (masszõr),
Ifj. Albert Flórián edzõ, Gellei Imre vezetõ edzõ,
Simon Balla István (erõnléti edzõ)


Folytatjuk a beszélgetést ifj. Albert Flóriánnal.

Amióta Gellei Imre a csapat vezetõedzõje, azóta itt dolgozik az elsõ kerettel.



Nagyon örülök, hogy ide kerülhettem a felnõtt csapathoz. De ez egy folyamat eredménye. Mint ahogyan játékosként is végigjártam a különbözõ lépcsõfokokat, úgy igyekeztem ezt edzõként is megtenni. Nem jó, ha egy edzõ alapok nélkül vállal el olyan feladatkört, amire nincs felkészülve. Az edzõi pályafutásomat is igyekezem felépíteni.
Tanulni szeretnék és a tanultakat alkalmazni. A jelenlegi feladatköröm kielégít, örömmel dolgozom Gellei Imre mellett.
A pályán kívüli tevékenységemhez annyit tennék hozzá, hogy talán utolsó muskétás vagyok, aki a legendás zöld-fehér szívet, az igazi Fradi szellemiséget még át tudja adni a fiataloknak. Igyekszem példamutatásommal és gondolataimmal megmintázni a klub iránti szeretet, tiszteletet, hûséget. Amikor átvettem az FTC utánpótlásának az irányítását az elsõrendû szempont volt a gyermekek a Fradi szellemiségnek megfelelõ nevelése. Ennek is köszönhetõ, hogy a mostani keretben olyan játékosok szerepelnek többségében, akik ebbõl az utánpótlásból nõttek ki és én voltam az edzõjük.

A pályaedzõ szerepe a mai Ferencvárosban. Milyen szakmai feladatokat kell megoldania a csapat mellett?



Sokat jelent, hogy olyan vezetõedzõ mellett dolgozhatom, akitõl részint sokat tanulhatok, másrészt igényt tart a véleményemre, munkámban és személyemben megbízik. Igyekszem ennek megfelelni.
Irányításommal a Fradi utánpótlás szakmai munkájában fontos szerepet kapott a labdás koordináció, valamint a különbözõ kis játékok gyakorlása, tanulása. A pozíciós játékok felépítésének is kiemelt szerepe volt, van ebben a programban. Ezeket a feladatot kaptam a felnõtt csapatnál is.
Mivel a fiatal játékosok többsége nálam játszott, is közvetlenül tudok információt szolgáltatni Imrének.
A mentális felkészítésükben is szerepet vállalok, hiszen az elmúlt évek alatt kellõen megismerhettem õket.
Tisztában kell lenniük, hogy õk – bár a Fradi elsõ csapatánál edzenek, játszanak – egy út elején vannak, ahol még sokat kell tanulniuk, fejlõdniük, hogy a tehetségüknek megfelelõen futhassanak be egy szép karriert. Én is szeretnék edzõként is eredményes karriert befutni, ezért is örülök, hogy olyan feladatokat kapok, melyekkel fejlõdhetek és próbára tudom tenni magam. Ne felejtsük el, hogy Imre bácsi a legtapasztaltabb magyar szakvezetõk egyike. Munkámmal igyekszem felé és Fradi felé is bizonyítani.


Egyéni képzés, erõsítések.



Az egyéni képzés jelentõségét átérezzük, van úgy, hogy az edzésen belül oldjuk meg, de van, hogy külön foglalkozást tartunk a játékosoknak.


 


A vezetõedzõ felelõssége és döntési jogköre elvitathatatlan. Ezt hogyan tudja segíteni?



Ezt a csapatot én már ismertem, fõleg a fiatalokat. Így, amikor Imre bácsi felkért erre a munkára közvetlenül tudtam számára információkat szolgáltatni. A játékrendszer (4-3-2-1) amelyben játszunk nemcsak a játékosoknak felelõ, hanem erre a bajnoki osztálynak is, hiszen a játék szituációnak és a stratégiai céloknak megfelelõen ez a rendszer átalakul 4-3-3-ra illetve 3-4-3-ra akár mérkõzés közben is. 


Mérkõzéselemzés, saját csapat, ellenfél.



Minden mérkõzést külön kielemezünk, a csapat, csapatrészek, mint az egyéni teljesítmények alapján. Úgy a pozitív, mint a negatív dolgokat megbeszéljük. Külön kitérünk az esetleges meccs közben hullámokra, és arra, hogy ezt hogyan lehet a továbbiaknak kiküszöbölni. Erre azért is szükség van, mert nagyképûség nélkül, nekünk nem az NB. II. a szint. Jövõre nem „feljutott” csapatként szeretnénk az elsõ osztályban szerepelni, hanem meghatározó csapatként.




Lap elejére