A világ legjobb támadóinak egyike. A 24-éves sztár, már majd mindent elért, mégis többre vágyik, klubjában a Liverpool FC.-ben és az angol válogatottban egyaránt.
Nagyon készül a következõ Világbajnokságra.
A FIFA magazin szerkesztett változatát adjuk közre.

Milyen futball emlékek jutnak eszedbe gyerekkorodból?

Hat éves voltam, amikor apám, két fiútestvéremmel Terry-vel és Andrew-val levitt a közeli parkba focizni. Kettõ-kettõ ellen játszottunk, én voltam apámmal. Apám és testvéreim úgy emlékeznek vissza, hogy meg voltam õrülve, hogy gólt rúghassak.
Rögtön felismerték bennem a tehetséget. Ezután rendszeresen játszottam az iskola csapatban, megdöntve a liverpooli legenda Ian Rush 97 gólos csúcsát. Azt hiszem, ekkor kezdtek a profi világból felfigyelni rám.

Liverpooli szurkoló voltál és hogy kerültél a klubhoz?

Gyerekkoromban Everton szurkoló voltam, mert apám ott játszott és mindig hozott jegyet a hazai mérkõzésekre, ahova vele mentem.
Gary Lineker volt kedvenc játékosom.
Ahogy lépegettem elõbbre, felfigyelt rám a Manchester United, a Sheffield Wednesday és a Wrexham, de mégis a Liverpoolt választottam, mert ott éreztem a legnagyobb biztonságot. Valódi családias volt az atmoszféra. Steve Highway és társai nagyon barátságosan fogadtak. Sok ingyen szerelést kaptam, egy csomó meccs jegyet, így társaim körében igen népszerû lettem.

Hogy emlékszel vissza a bemutatkozásodra a válogatottban?

A rengeteg címlap-sztori jut eszembe, amit az váltott ki, hogy én lettem a legfiatalabb játékos a huszadik században aki az angol válogatottban játszott! 18 évesen és 50 naposan! Ámbár Wayne Rooney azóta már megdöntötte ezt a rekordot.
Nagyon büszke voltam, amikor pályára léptem a Wembley-ben Chile ellen. Elõször a nagy válogatottban! Maga a mérkõzés azonban nagy csalódást hozott, mert 2:0- ra vesztettünk, de azért is, mert nem szereztem gólt, holott minden eddigi válogatottbeli bemutatkozásomkor ez sikerült, az iskolaitól, az ifi válogatottakon át az U21-ig.

Az 1998-as VB döntõn Argentína ellen lõtt gólod hozott valamilyen változást az életedben?

Hogyan felejthettem volna valaha is el? Legalább százszor láttam videón, de soha nem untam meg.
Tipikus gól volt egy tinédzsertõl.
Egy pillanatra sem gondolkoztam azon, hogy mit fogok csinálni. Beckhamtõl jött a labda, amit habozás nélkül belõttem. Minél többet gondolkoztam volna mit csináljak, annál többet haboztam volna lõjek-e?
A mérkõzés után, megbolydult körülöttem a világ! Egyik barátom hívott telefonon és azt mondta: „az életed már soha többé nem lesz olyan mint volt”. Igaza lett.

Hova helyezed az angol futballt a világ futballjában?

Azt hiszem egyike vagyunk a világ legnagyobb futball hatalmainak, de még meg kell tanulnunk, hogy az óriási lehetõségeinket eredményekre váltsuk. A legfontosabb, hogy a csapatunk nagyon fiatal, még több tapasztalatra van szüksége, de úgy hiszem, hogy rövid idõn belül, David Beckham, Paul Scholes, Steven Gerrard és jómagam, együtt átütõ erejû sikereket érünk el. Az igazi nemzetközi sikerekkel még adósak vagyunk. A legutolsó VB döntõn is majd mind sérüléssel bajlódtunk. Steve kihagyta a VB-t, de David és én sem voltunk teljesen rendben, különben a döntõig jutottunk volna.

Milyennek ítéled a Premiership színvonalát?

Legalább az olasz és spanyol bajnokság szintjén van! Rengeteg külföldi profit vonz, stadionjaink tömve vannak. Azt hiszem egyébként, hogy az emberek soha nem minõségben gondolkoznak. Õrjítõ iram van, rendkívül gyors a játék, a játékkészség, a technikai szint kiemelkedõ. Ezért olyan népszerû az angol futball az egész világon!

Az utóbbi néhány szezonban csapatod a Liverpool az elvárások alatt teljesített. Tudatában vagy a követelményeknek, amit a múltbeli sikerek alapján támasztanak?

Liverpool futball történetére mindnyájan büszkék vagyunk. Tudjuk, hogy minket mindig a legnagyobbakkal hasonlítanak össze. Ez nagy nyomást jelent, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy ez a teher nyomasztó legyen.
Tudjuk, hogy folyamatosan képtelenek leszünk azt a magas eredményességi szintet tartani, mint a Manchester, az Arsenal, vagy újabban a Chelsea, de idõrõl idõre versenyben leszünk velük, bár tudjuk, hogy a szurkolók soha nem fogadják el ha csak másodikak vagyunk.

Hogyan próbálod elkerülni a combhajlító izomsérüléseidet, amely sok problémát okozott eddigi pályafutásodban?

Kemény munka kérdése. A 2002-es VB döntõ után fogadalmat tettem, hogy mindörökre megszabadulok ettõl a problémától. Órákat töltöttem a súlyemelõ termekben, hogy felerõsítsem mindkét lábam izomzatát! A problémám az volt ugyanis, hogy a combhajlítóim nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy elbírják azt az erõt, ami a természetes gyorsaságomból fakad. Minden edzés elõtt speciális stretching és erõsítõ programokat hajtok végre, megelõzve a problémákat.

Milyen ambíciók vezetnek most?

Minden csúcs tornát megnyerni klub és válogatott szinten egyaránt.
A vitrinjeimet gyõztes serlegekkel és medálokkal akarom tele látni. Meg akarom dönteni Bobby Charlton 49 gólos rekordját az angol válogatottban, de akkor kezdek csak erre igazán koncentrálni, ha megközelítem a csúcsát.

Hogyan tudod fenntartani a sikeréhséged, hiszen már eddig is rengeteget elértél?

Soha nem vagyok elégedett önmagammal. Minden célomat el akarom érni! Bár sokat elértem már, de ez nem tesz elégedetté. A vágy mindig újabb gyõzelmek felé hajt. Tudom, hogy mindig tökéletesebbé tudom tenni játékomat!

Tudják-e, hogy mérkõzésenként: